Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: A permanens Káosz gyermekei

Szele Tamás: A permanens Káosz gyermekei

Végül is kihez, hova tartozik az ember? Apjához? Anyjához? Testvéréhez? Rokonaihoz? Stockholmba vagy Teheránba? Esetleg, mint Svejk, egy korona ötvennel tartozik, a kantinba? Ezen az alapkérdésen mereng, vívódik és időnként őrlődik Athena Farrokhzad svéd költőnő – svéd, mert magát svédnek tartja, akkor is, ha Teheránban született. És így a svédek is svédnek tartják.

Hiszen a saját identitásának kérdésében végső soron mindenki maga mondja ki a verdiktet. Az ítéletet, ami aztán okozhatja a vesztét vagy menesztheti a mennyekbe: de magunk vagyunk a bírák hovatartozásunk kérdésében.

Nem könnyű olvasmány a Fehérfehérré című kötet, melynek bemutatója tegnap volt az Írók Boltjában, lázas, rövid, pár soros gondolatok kergetik egymást benne, de mindig, állandóan ugyanarról a kérdésről: akkor most kik is vagyunk? Svédek, perzsák, marxisták, idealisták? És nem, nem csak a nemzetiségi hovatartozás kérdése fontos Athena Farrokhzad kötetében, hanem a szellemi hátországé is, a világképé is: világok és eszmerendszerek ütköznek meg a kötetben szereplő családtagok egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleménye, gondolatai mögött. Akik azonban – és itt figyeljünk nagyon – mégis egy család, oszthatatlan, összetartó, az ellentétek dacára is.

 

Akkor tehát a családhoz tartozik az ember?

Igen, de csak átvitt értelemben, csak szimbolikusan család ez – tulajdonképpen az a közösség, amit elfogadunk a sajátunknak. De léteznek más közösségek is, amelyekbe tartozunk, ha tetszik, ha nem, embercsoportok, amikbe szó szerint belekategorizál minket a politika, a gazdaság, a realitás: nyilván lehet az ember egyszerre szőke (barna), kék szemű (barna szemű), munkanélküli vagy jómódú, emigráns vagy őslakos, mégsem fog magára úgy gondolni, mint aki a – teszem azt – emigráns, szőke munkanélküliek családjának kék szemű tagjára. Egyszerűen azért, mert ezeket a kategóriákat nem saját maga állította fel, hanem mások. Többnyire politikusok, akik saját érdekeik szolgálatában szokták megmondani, szerintük milyenek is – mondjuk – az emigránsok vagy a munkanélküliek. És ritkán mondanak jót, ha már önkényesen kiragadtak és megkülönböztettek egy embercsoportot.

Mi itt, Közép-Európában a permanens Káosz gyermekei lettünk, annyian és annyiszor mondták már meg nekünk, hova tartozunk, kikhez tartozunk – pedig hát az a helyes válasz a kérdésre, hogy politikai és gazdasági szempontból mikor, kihez, ahogy alakulnak a dolgok.

A valóságban pedig?

Mindenki saját magához és azokhoz, akikkel közösséget vállal. Lehet ez a közösség szellemi vagy érzelmi, de mindenképpen, akkor is tartozunk azokhoz, akiket vállalunk, akiket elfogadunk, ha nem értünk velük egyet mindenben.

De ki ez a költőnő, aki ezeket a súlyos kérdéseket egyszerre veti fel Északról és Keletről?

Athena Farrokhzad svéd költőnő, drámaíró, kritikus és műfordító 1983. augusztus 23-án Irán fővárosában, Teheránban született, Stockholmban él, a Bishops-Arnö-i Népfőiskola íróiskoláján tanít. Első, Vitsvit című, 2013 tavaszán megjelent kötetét a kritika egyöntetű lelkesedéssel fogadta, több nyelvre lefordították – románul Albdinalb címmel a Pandora M kiadó gondozásában jelent meg. – írja a kötet fülszövege. A magyar kiadás támogatói: a Swedish Arts Council és a magyar Szépírók Társasága. Együttműködő partnerük a Holnap Kulturális Egyesület Nagyváradról. A fordítók köszönetet mondtak Ferber Katalin, Izsák Júlia, Németh Eszter és Sall Vesselényi László közreműködéséért a fordítás különböző fázisaiban nyújtott segítségéért. Design: Plaquette. A könyv tervezője: Pascal Prosek. A szerző fotóját készítette: Khashayar Nadervandi. Az esemény moderátora Cseh Borbála volt.

A kötet bemutatóján részt vett őxcellenciája Niclas Trouvé, a Svéd Királyság Budapesten akkreditált nagykövete, aki értő ízléssel szólt a kötetről, majd rezidenciáján vacsorán látta vendégül a szerzőt, a fordítókat, és a sajtó egy részét.

Érdemes tehát olvasni a Fehérfehérré című kötetet?

Érdemes annak, aki már találkozott a saját identitása problémáival. Annak is érdemes, akinek gondja akadt a rákényszerített identitásokkal. Emigránsoknak külön ajánlott, hiszen az egyik vers örök tanácsot fogalmaz meg:

„Anyám mondta öcsémnek: Vigyázz az idegenekkel
Ne feledd nincs hova visszatérned
ha ellenségesekké válnának”

De nem érdemes annak, aki biztos magában és hovatartozásában, akinek ezzel nincs baja.

Majd lesz, kérem.

Az első adandó alkalommal, mikor kéretlenül beskatulyázzák egy kategóriába, csoportba, közösségbe.

Mikor jön el ez a pillanat?

Mindig.

Nálunk mindig…

Fotó: Pinterest

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Török Monika: Röviden a szaporodási mutatóinkról

Miniszterelnök úr! Már most szólok, hogy velem ne kezdjen tárgyalásokat termékenységi ügyben. Vegyen le a …