Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: A piócás ember

Szele Tamás: A piócás ember

Kövér László házelnök igen okos ember. Valamint roppant bátor. Ugyan egyáltalán nem ez a véleményem róla, sőt, ellenkezőleg, de kinek kell a sajtóper? Maradjunk annyiban, hogy pont annyira okos, amennyire az a nyilatkozataiból kiviláglik. A bátorságához viszont kétség sem férhet: a Várkert Bazárban mondott beszédet a magyar egészségügy világszintű eredményeiről.

Pont ott, amilyen műszaki-statikai állapotban az az épület van. És mégsem szakadt le a plafon. Úgy látszik, legalább a födém rendben van. Azért akárhogyan is, ha én kéne ekkorát mondjak, szabad ég alatt tenném, bár én ugyebár szkeptikus vagyok, hiányzik belőlem a Hit ereje, legalábbis az önmagamba vetett vakhité.

Meg mintha a magyar egészségügyben sem bíznék annyira, amennyire a házelnök, ha rám szakadna a mennyezet, és a kezükre kerülnék, tudnám, hogy sok esélyem már nincs. Úgyhogy inkább nem hazudozok, meghagyom ezt a nemes feladatot magas állami vezetőinknek. De hát mit bírt mondani Kövér mester az ő szájával? Idézzük az MTI-t, és csakis az MTI-t, nehogy tévedjünk.

„A magyar egészségügy képes világszínvonalú teljesítményre, amit az is bizonyít, hogy Magyarországon évről évre növekszik azok száma, akik életmentő új szervhez jutnak – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke vasárnap, a kelet-közép-európai és Kína egészségügyi minisztereinek budapesti találkozójának gálavacsoráján
A házelnök a Várkert Bazárban rendezett esemény megnyitóján hangsúlyozta, hasonlóképp kiemelkedő Magyarország teljesítménye az orvosképzésben, a gyógyszergyártásban, a járványügyi ellátásban, vagy a természeti kincsként kezelt gyógyvizeink használatában.
Kína és Közép-Kelet Európa változatlanul hisznek az értékteremtő munka és a közösségek becsületében és ez a közös értékrend megerősítette a felismerést: kölcsönös érdeket jelent az egymás irányába történő nyitás.
A kormánypárti politikus példaként említette erre, hogy Kína és Közép-Kelet-Európa közösen akarja újjáépíteni az emberiség egyik legnagyobb civilizációs vívmányát, a selyemutat.
Kövér László hangsúlyozta, a párbeszédhez, egymás kölcsönös megértéséhez nagy segítséget jelent a keleti és a nyugati orvoslás évezredes tapasztalatának közelítése is. Ehhez pedig fel kell ismerni, hogy a gyógyítás középpontjában végső soron mindig az ember áll, a technika pedig csak eszköz a gyógyítás folyamatában – fejtette ki, hozzátéve, az ember és az emberi léttől elválaszthatatlan morális szempontok érvényesülése napjaink és a jövő egészségügyének meghatározó kérdései.”

Hát kérem, tény, hogy egészségügyünk fejlődik, etikai szempontból mindenképpen, hiszen a középpontjában az ember áll, mely, mint házelnökünk oly szép szavakkal kifejtette, a legfőbb érték társadalmunkban. Az előzőben is az volt, ha még tetszenek emlékezni. Ennek az etikai fejlődésnek az eredménye például, hogy márciusban egy szülészorvos 160 000 forintot kért egy szülés levezetéséért, ám etikai vizsgálat indult ellene, ugyanis egy szülés idén az Index szerint csak 50 000 forint.

És az is tény, hogy egyre többen jutnak új szervekhez vagy a régi pótlásához. Persze, főleg a türelmesek, ugyanis van egy olyanunk, hogy műtéti várólista, de a magyar ember türelmes, és míg sorra nem kerül, hol pipál, hol imádkozik. Ráadásul még rövidülnek is a műtéti várólisták, lássuk a tavalyi adatokat a HVG alapján!

„Július és október között négyezerrel csökkent a betegek száma: míg a nyáron 32 704-en vártak műtéti ellátásra, az októberi adatok szerint „már csak” 28 862-en.
Jelenleg 10 ezernél is többen várnak szürkehályog-műtétre. A Nyugat-Dunántúlon élők átlagosan 99 nap után kerülnek sorra, Dél-Közép-Magyarországon azonban csak 33 napot kell várni ugyanerre.
A várakozási időt tekintve a térdprotézisműtétekre való várakozás is dobogós helyen szerepel. Átlagosan 432 nap után kerülhet sor erre a beavatkozásra, és több mint 6200 ember szerepel a listán.
Gerincstabilizáló műtétre jelenleg 670 embernek lenne szüksége, a régiós különbségek pedig itt a leglátványosabbak: A Dél-Alföldön például csupán hét nap a várakozási idő, míg a Dél-Dunántúlon várakozó 251 betegnek akár 556 nap is eltelhet a műtétig. Az országos átlag egy év, de ez hatalmas javulás, mert 2013-ban még 2 és is eltelt, mire valakit megműtöttek.
A hasfali és lágyéksérvműtétek esetében, ahol implantátum beültetése is szükséges, szintén egy évig szerepel a legtöbb beteg a várólistán. Az észak-alföldi régióban a legjobb a helyzet, itt 11 nap után kórházba kerülhetnek a várakozó betegek, míg a legrosszabb mutatói Nyugat-Közép-Magyarországnak vannak, az ottani listán ugyanis 242-en szerepelnek, és riasztón sok, 722 nap is eltelhet a műtétig.”

Na, kérem, tetszik látni, világszínvonalon állunk, hol van hozzánk képest Ruanda vagy Mali? Pedig azok is részei a világnak! A sürgősségi ellátás is olyan példaszerű, hogy nap, mint nap érkeznek róla borzongató hírek: egyre kevesebb szakember képes nem ellátni egyre több esetet.

Folytathatnám, de a valós tényekkel mindenki tisztában van: a magyar egészségügy már nem is beteg, a magyar egészségügy haldoklik és még az utolsó kenetére is sajnálják tőle a pénzt. Ezek szerint világszínvonalon haldoklik. Nem segít mirajtunk már se az akupunktúra, se a moxabúció, mely hagyományos kínai gyógymódokat itt nem elemezném, ugyanis annyira megoszlanak róluk a vélemények, hogy csak értelmetlen vitát váltanék ki egy részletes taglalással.

Ugyanis nem az a kérdés, hatásosak-e a tradicionális kínai gyógymódok. Mikor igen, mikor nem, kinek igen, kinek nem, pacienstől függ, orvostól is függ, tán még a Nap és a Hold járásától meg a chi áramlásától is. Az a kérdés, hatásos-e a mai magyar orvostudomány?

Pont annyira hatásos, mint a hagyományos kínai, csak más okokból.

Azért akasztott ember házában kötélről beszélni igen rossz modorra vall, házelnök úr. Értem én, hogy most a szerződések miatt igen mélyen be kellett nyalni Kínának és azt is, hogy a kínaiak nem bolondok, tudják, ez csak egy kincstári propagandabeszéd, melynek semmi köze a tényekhez. Hiszen sok ezer éve űzik már a politika mesterségét, mi még a lándzsahegyet is csak pattintottuk, mikor nekik már propagandaminisztériumuk volt. Ilyenformán tehát nem is kellett volna ekkorákat mondani, beérték volna ők kevesebbel is.

Vagy ha nagyot mondunk, legalább az MTI ne kürtölje világgá, mert köznevetség tárgyává válunk.

Most erre a cinizmusra miért volt szükség? Új Selyemút, azt tetszik mondani? Nem lesz nekünk abból hasznunk, még inkább csak költségünk van vele, persze, pár évtized múlva nagyon jó lesz majd – de egyelőre csak viszi a pénzt, nem hozza.

Ezzel a mélybölcs röpkével el tetszettek veszíteni minden szavazót,
aki az elmúlt pár évben járt magyar kórházban.

Új Selyemút, világszínvonalú magyar egészségügy, kínai gyógyászat…

Nem segít már itt, csak a piócás ember.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Földes Péter: Egy szabadságharcos, büszke nép

Szabadságharcos, büszke nép vagyunk. Legalábbis választott vezetőink, különösen Orbán Viktor miniszterelnök szerint. Szeretnek bennünket ilyennek …