Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: A Rongyos Gárda

Szele Tamás: A Rongyos Gárda

Kérem, ez most hosszú lesz, bonyolult, de tessék elhinni, hogy érdemes elolvasni. Mondjuk az is igaz, hogy a téma kapcsán sokan fognak engem lehülyézni, ugyanis erről az ügyről mindenki sokkal többet vél tudni, mint amennyiben biztos – hát, ez nem a városi legendák kisantológiája lesz, hanem elemzés a Fidesz közösségi oldalakat befolyásoló gárdájáról.

Abban mindenki biztos, hogy van ilyen, rendszerint azok félnek tőle a legjobban, akiknek semmi félnivalójuk, ugyanis – pont az aggodalom miatt – nem is tesznek semmi politikailag kifogásolhatót, de hát lássuk, miről is van szó valójában?

A 444 tegnapi száma hihetetlenül érdekes írást közöl arról, hogy miképpen működik a kormánypárt „trollhadserege”, kikből áll, hogyan irányítják, hogyan (nem) honorálják. Annyira részletes a beszámoló, hogy kicsit tartok tőle, dezinformáció is csúszhatott bele. No, de akkor lássuk elsősorban, kikkel van dolgunk?

„2017 májusában a Fidesz pártközpontjának kérésére a párt minden képviselőjének és képviselőjelöltjének a csapatából le kellett adni egy nevet „virtuális munkatárs” pozícióra. Először azt mondták, hogy nincs jelentősége a posztnak. De alig telt el egy hónap, minden megnevezett munkatársat berendeltek a Fidesz központba. A „virtuális munkatársakat” (VM-ek) maga a Fidesz-kampányok félistene fogadta, az ember, akiről listát is neveztek el. Ez elsőre egy egynapos tanfolyam volt. Egy része Facebook-képzés volt, a fan page kezelését mutatták be, alapszinten. De ami jóval fontosabb volt, a Fidesz saját fejlesztésű rendszerének, a CAP használatának betanítása.” (444)

A módszer ismerős: először valami jelentéktelen apróságot kérnek, aztán egyszer csak azt veszi észre a naiv áldozat, hogy evez a gályán és elöl dobolnak neki. Hátul meg korbácsolják, ha nem ad bele apait-anyait. Itt is valami ilyesmiről van szó, de ne szaladjunk nagyon előre: először is lássuk a lényeget, a CAP-t.

Ez egy alaposan titkosított belső levelezési rendszer, amit nem csak jelszó véd, hanem a belépéshez megerősítő SMS-re is szükség van, mint a bankéletben. Épp ezért nem nagyon lehet feltörni, pedig tanulságos lenne, mert ezen mennek egész nap az utasítások sok kis virtuális munkatársnak. Többnyire a legbanálisabb megosztásokra utasítják őket, esetleg lájkolásra, de az sem lehetetlen, hogy trollkodni kell valakinek a posztja alatt. Naponta legalább egy, maximum öt ilyen parancs jön, méghozzá úgy, hogy ha elküldik a katonának az üzenetet, arról kap egy értesítő SMS-t is, nem kifogás, hogy nincs gépközelben, ahogy gépet ér, belép a CAP-ba, arról jön egy megerősítő SMS, azzal végre tényleg belép, megkapja a direktívákat, és végrehajtja. Ezt aztán igen szigorúan ellenőrzik, és ha valaki ellógta a feladatát, azon számon kérik. Történtek kísérletek trükközésre, hamis profil útján való megosztásra, de ezt az egyet tényleg nagyon ellenőrzik, itt nincs kecmec: akit benyelt a szervezet, annak élete végéig szolgálni kell.

Általában vagy kormánypárti politikai hirdetéseket, vagy központilag előállított mémeket osztanak meg, saját mém megosztása ugyan nem tilos, de nem is gyakori – az ügynök túlzott önállósága ugyanis nem vezet semmi jóra.

De hol osztják meg ezeket?

Minden csoportban, ahol tagok, és olyan csoportokban főleg, amelyek ártatlan, civil vagy lokálpatrióta kezdeményezésnek tűnnek. Soroljunk fel párat a 444 nyomán: Kertváros Pécs, Fejér Megyei Jobbegyenes, Mátrai Betyárok, Trollkomárom, Nem érdemelnek több esélyt, Szeged többre képes, Kritika Kazincbarcika, Rábaköz nem kér a hazaárulókból, Kaposvári Fricska, Egyenesen Marcali, Igazi baloldalt Csepelen, Fogjunk össze Kispestért, de ez tényleg csak a jéghegy csúcsa, naponta alapítanak vagy foglalnak el újabb csoportokat, sőt, mivel a feketepiacon a csoportokkal, oldalakkal kereskednek is, az sem kizárt, hogy vesznek.

De ha ezek a kormány csoportjai, mi haszna annak, hogy bennük osztják a tartalmakat?

Hiszen, gondolhatnánk, csak ők maguk látják egymás tevékenységét, olyan ez, mintha saját magát patkolná meg a kovács. Hát nem olyan. Úgy tessék elképzelni a dolgot, mintha a CAP lenne a vízvezeték, amire rákötünk egy zuhanyrózsát, az aztán fröcsköl mindenfelé. Ha kettőt kötünk rá, még többfelé fröcsköl, ha százat, minden vizes lesz. A zuhanyrózsák a csoportok, amikben óhatatlanul is több civil látja a propagandát, mint ügynök, szépen, lassan, sőt inkább gyorsan, de mindenkit sikerül elérni a sorozatos megosztásokkal, akit érdemes. Persze, nem mindenkit érdemes, aki megátalkodott ellenzéki, az kimarad ezekből az örömökből.

Más kérdés a kormánypolitikusok tevékenységének lájkolása, ugyanis az valóban egyszerű feladat, egy kattintás és meg is van, viszont csodálatos számszaki eredményeket hoz az illetőnek. Tényleg százezres és milliós olvasottságokat lehet kimutatni, bár mondjuk az is tény, hogy ehhez nem elég a virtuális munkatársak szorgalma, ehhez bizony robot is kell.

A legkínosabb feladat a trollkodás lehet, a támadás, a jelentgetés – de ha valamire, hát erre tökéletesen alkalmas ez a láthatatlan légió, nincs rá bizonyítékunk, de nem kizárt, hogy az elmúlt évek rejtélyes ki- és letiltásai mögött is az áll, hogy gyakorlatoztak, mármint mirajtunk. Valódi akciónak ezt nem nevezném, mert reális eredménye nincs, a letiltott előbb-utóbb visszatérhet, egy tartalékprofillal akár perceken belül is, és ez védhetetlen. Épp azért nem állítanám felelősségem teljes tudatában, hogy minden érthetetlen FB-tiltás mögött ők állnak.

Rendben, látjuk, hogy a 444 informátora szerint körülbelül mivel foglalkoznak – de mindez mire jó?

Két dologra.

Egyrészt a magyar politika intézkedések és tettek helyett már régóta inkább statisztikai adatok termelésével foglalkozik, és ezen az úton csodálatos mutatókat lehet elérni, még ha ezek mögött a számok mögött nincs is semmi. Legalábbis nem sok van. Másrészt, és ez a fontosabb, ez a Fidesz rendszerének titka, tematizálják a közéletet, közbeszédet. Mindig ők lépnek először, a velük szemben állók már csak válaszolhatnak nekik, tiltakozhatnak – így sikerült elérni azt is, hogy a politikai ellenzék lassan már csak úgy tudja meghatározni magát, hogy ők azok, akik szemben állnak a kormánnyal. Mármost, ha eláll az ellenszél, orra eshetnek, nincs mire támaszkodni.

Erre kiválóan alkalmas Brancaleone trollármádiája.

És tessék mondani, hogyan fizetik őket?

Végvári módon: se pénz, se posztó. Tessék elképzelni, hogy akad aktivista, aki 2010 óta csak köszönömöt kapott, mások is be kellett érjék egy-egy baseball-sapkával, amit Orbán Viktor dedikált.

De akkor mégis, miért csinálják?

Mindenféle apró előnyökért, kapcsolatokért, karrierizmusból, törtetésből, vagy a leghülyébbek hazafiságból. Azonban anyagi ellenszolgáltatás nincs, a központ azt mondja, amint véget ér a kampány, lesz, csak éppen 2010 óta állandóan kampány van.

És hát ebből nem is lehet kiszállni, aki lelép, annak vége, van az a hivatali út, amivel lehetetlenné tehető bárki. Szóval, rosszlányok is, meg is erőszakolják őket, nem is kapnak érte semmit, de még meg is kell köszönjék.

Nagyjából ennyiről számol be a 444 írása, erősen összefoglalva és pár saját gondolattal bővítve, de még le kell szögezzünk pár dolgot.

Rögtön az első az, hogy ez a rongyos gárda csak a propagandacsapat. Ennek nincs köze a polgári vagy katonai szolgálatokhoz és ezek nem informátorok, még ha néha dalolnak is egyet-mást a központnak. És nem is igazi ügynökök: ezek amatőr propagandisták. Csúnyák, kellemetlenek, zavaró a tevékenységük, de valóban ártani nem tudnak és nem is végeznek megfigyelői munkát. Az a profik dolga. Nem ők fognak profilokat feltörni, már csak azért sem, mert képzettségük sincs rá, egyszerűbb diverzióra sem alkalmasak. Ők csak talpasok. Hasznos hülyék.

Azonban, ha már a profiknál tartunk, mit tennék én mint parancsnok, ha komoly, valódi fedett akciókra készülnék a közösségi oldalakon, valódi ügynökök bevetésével?

Dekonspirálnám ezt a nem sok mindenre alkalmas, de nagy létszámú csapatot, ezzel nem veszíteném el őket, mert név szerint egyikük sem bukott le, és amúgy sem tudnak lelépni, odadobnám őket a nyilvánosságnak, aztán míg a sajtó és a közösségek velük foglalkoznak, az álcázóködben azt csinálnék, amit éppen akarok.

Kicsit gyanús nekem ez a faék-egyszerűségű lebukás, valakinek megszólal a lelkiismerete és pont választási kampány idején teregeti ki a szennyest a sajtónak – másrészt viszont, ha a sajtó nem írná ezt meg, nem is lenne sajtó. Kicsit hasonlít a pár hónappal ezelőtti Reddit-poszthoz, amiben egy Semptei Névtelen a kormánymédia működését részletezte ingyen, boldognak és boldogtalannak, bár az olyan ember számára, aki dolgozott már szerkesztőségben mégis hihetőbbnek tűnt – de annál is felvetődött a kérdés, miszerint cui prodest, kinek érdeke, hogy ez nyilvánosságra kerüljön?

Sok rossz lelkiismeret szólal meg politikailag érdekes időpontokban, ráadásul névtelenül.

De mondjuk erről nem írni sem lehet.

Összegezve: megtudhattuk, hogy a kormánynak van egy, a feltételezettnél messze nagyobb és hatékonyabb propaganda-csapata, ami dolgozik ebben a pillanatban is, és szükség, valamint igény esetén sok mindenre alkalmas volna még több mindenre pedig nem.

De nem ők a megfigyelők.

És nem is ők a cselekvők vagy végrehajtók.

Ők csak a lelkes, fizetetlen aktivisták.

Ők a Rongyos Gárda.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

A nap híre, avagy az MTI szerkesztőjének is van humora

Áder János államfő kedden  kétnapos hivatalos látogatásra Litvániába utazik – tájékoztatta a Köztársasági Elnöki Hivatal hétfőn …