Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: A szakértő

Szele Tamás: A szakértő

Ha már tegnap beszámoltunk az Index körül kialakult helyzetről, a tisztesség úgy kívánja, hogy ma írjunk a fejleményekről is: a szerkesztőség közleményben tudatta, miszerint függetlenek, azok is maradnak, és ha mégsem sikerülne megmaradni annak, a lehető leghangosabban jelzik a világnak – őszintén, tiszta szívből drukkolok nekik. Nem lesz könnyű dolguk.

De azért én is figyelem az eseményeket és – főleg – azoknak hátterét.

Érdekes leletre is bukkantam, persze, más is megtalálta, de mélyelemzést nem végzett: a CEMP-X egyik társtulajdonosának a szokottól eltérő módon van köze sajtóhoz, pedig az ember azt gondolná, akad az országban elég lelkes amatőr ahhoz, hogy ellássanak bármely bontási munkálatot a sajtóban. De ezt véletlenül „szakértőre” bízták – Oltyán Józsefről vagyon szó, akinek valóban voltak és vannak médiavállalkozásai. Hogy ezeket hogyan és miként vezeti, mely sikerei és minő kudarcai vannak, azt nem tisztünk vizsgálni, és nem is tesszük, az már sokkal érdekesebb, mit írt ő 2016 szomorú őszén a Népszabadság megszűnéséről.

Már a cím ígéretes:

Népszabadság – végre lassan vége az öncélú újságoknak!”

Öncélú? Ez azért erősen vitatható, de ne ítéljünk előre, lássuk a magvas eszmefuttatást.

Nyilván, nagy adag ünneplés és káröröm van az írásféleségben, és ezt most ne vonjuk le, ellenkezőleg, számoljunk vele, ugyanis Oltyán mesternek ez az egyik fő motivációja: a leszámolás, a tánc az elbukott óriás sírján. De mit mond?

„Nehéz arra logikus választ találni, hogy egy cirka harmincezres lapot miért hagytak, hogy 5 milliárdos veszteséget hozzon össze. Ezek szerint ezt a  lapot már réges-régen be kellett volna zárni, vagy rá kellett volna bízni egy 5 fős szerkesztőségre, hiszen ennél többet egyszerűen nem ért. (Összehasonlításként: Az Index-csoport napi egymillió látogatót számlál és az Index Zrt. éves bevétele 2015-ben 2,1 milliárd volt.)”

Hát, a bacsmegye.hu-nál se sok olvasószerkesztő lehet, vagy ki tudja, az sincs kizárva, hogy nem merték a sith nagyúr első mondatát a fejéről a talpára állítani. Rentabilitást emleget, a kis pragmatista, a kis gazdasági szakember. És óh, az ő próféta lelke: már akkor az Indexre kacsintgatott.

„Ugyanis, legenda (márkaérték) ide, vagy oda, a piac rendszerint pontosan meghatározza egy-egy márkának az értékét. Ha ez az érték újabb értéket teremt, vagyis a tulajdonos által elvárt profitot hoz, akkor jó, ha nem, akkor bizony el kell adni, vagy ki kell dobni.”

Uram, maga a brandről beszél. Amit lehet építeni, megtartani, rombolni, vegyük csak a Times kikezdhetetlenül hiteles brandjét vagy a Sunét, ami bizony inkább a megbízhatatlan bulvár szinonímája – de brand az is. És igen, van értéke, csak mivel nagyon hosszú idő alatt alakul ki, erre az értékre jobb helyeken vigyáznak, ápolják, ha kell, javítják, nem dobják ki a piaci ingadozások mentén. Olyan ez, mintha egy téli ródlizás miatt kivágnánk egy százéves tölgyfaligetet, mert útban van: várhatunk száz évig, hogy visszanőjön. Jaj, bocsánat, maguk valami hasonlókat művelnek, ha fákról van szó, a fene tudja, miért – és ha sajtóról van szó, akkor is. Igen, kapitalizmus van, csak ez nem pusztán annyit jelent, hogy majdnem mindennek van ára, hanem azt is, mindent tudnunk kell értékelni! Micsoda maga, sajtóbecsüs, hogy abszolút értéket mond? És ha nekem többet vagy kevesebbet ér? Ja, mi nem üzletelünk egymással, és nem is fogunk.

„Igen a tulajdonos azzal, hogy nem hozta meg időben a megfelelő döntést, elsősorban önmagának okozott hihetetlenül nagy kárt, hiszen 5 milliárd forintos veszteség az minden mércével nézve, óriási! Azzal, hogy ezt a döntést egyik percről a másikra hozta meg és nem hagyott időt a szerkesztőség tagjainak, hogy szépen elodázzanak a süllyedő hajóról, talán megtévesztő módon viselkedett. Ezért lehet rá haragudni, de gyorsan tegyük fel a kérdést, hogy ki cserélne vele akár egy percre is az 5 milliárdos veszteségben…”

Ej, az a link, felelőtlen, kapkodó tulaj. Aki annyira az anyagiak bűvöletében élt, hogy nem adott időt a munkatársaknak a menekülésre sem (mintha más lapokat nem ugyanígy, meglepetésszerű gyorsasággal szüntetett volna meg ez a párt és kormány). Aki sajnálta a szerkesztőség napi rezsijét is, ami azért ötmilliárdhoz képest villamospénz. Aki azt hazudta a kollégáknak, hogy csak költözésről van szó, hagyják bent a holmijukat is, minden meglesz. Az a fösvény, az. Kiről is beszélünk, ki volt a Népszabadságot felszámoló cég?

Ja, a Mediaworks.

Oltyán úr, maga egy hős, hogy ilyen nyilvánosan meri őket szidalmazni, ne is tagadja, galambocskám, maga titokban partizán!

„Az a ronda világ változik. Okostelefont használunk és sok felhasználó a Facebook-al azonosítja az Internetet. Igen, ők buták. Csak az a baj, hogy hihetetlenül sokan vannak és hihetetlenül ösztönösek. Egyszerűen tudomást sem nagyon vesznek olyan antik tárgyakról, mint a Népszabadság, vagy a Magyar Nemzet. Ezek a  márkák lehet, hogy 10-20 éve értékesek voltak, de bizony mára szart se érnek. Így ezeket a fura, talán még ma is a hetvenes évek patináját kereső lapokat a hirdetők sem preferálják.”

A látszólagos technokrata most az online-offline sajtó mondvacsinált ellentétét élezgetné, mint jó kuruc a rezes fringiát, csak hát itt is bajok vannak a vaslogikával, rozsdásodik. Ha a régi márkák – felhívnám a figyelmet, hogy az említett két lap már nem létezik! – szart sem érnek print voltuk miatt, állva hagyta őket a korszellem, akkor sajnos ugyanez igaz a Magyar Hírlapra is. Vagy bármely más, kormánypárti nyomtatott sajtótermékre. Uram, nem a haladárok és a maradárok csatája zajlik, egy egészen más ütközet közepén vagyunk, jó lenne rájönni.

De ha már itt tartunk: amennyiben a papíralapú sajtót ön az árnyékszékbe száműzi, mi a jó büdös francért vásárolta fel majdnem az egészet az a balek Mediaworks? Mire jó nekik? Hiszen szart sem ér, mint említette!

„Azt pedig, hogy egy off-line lapot fenn lehet tartani, mára csak néhány a közvagyont herdáló hülye polgármester gondolja, aki a lakosoktól beszedett adóból csinál magából hülyét rendszeresen a saját lapjában település szerte. Végre el kellene fogadni, hogy a nyomtatott napilap piac, ha nincs benne minden oldalon egy nagy büdös valag, akkor nem működtethető rentábilisan.”

Hát, ezt sem én mondtam, én ugyanis nem pusztán a gondolattal nem értek egyet, de a megfogalmazást is másképp oldottam volna meg. De a szerkesztési elv érdekes: minden oldalra egy valagot? A címlapon már minden nap az van, uram, csak miniszterelnöknek hívják, a belívek is tobzódnak a kisebb valagokban. Ha jól értem, így gondolta a valagizmust, mint sajtóelméleti princípiumot.

„Hiszen ahogyan egy városban is csak az adózóktól elcsalt bevételből lehet fenntartani egy önkormányzati kiadót, úgy Magyarország méretéből adódóan nem képes nyereségesen működni egyetlen országos orgánum sem, mivel ez a piac egyszerűen kicsi. Ezt bemutatta már az iwiw, ami 5 millió regisztráltjával az egymilliárd taggal rendelkező facebook-al próbálta felvenni a versenyt.”

Szezont a fazonnal, uram, Gizikét a gőzekével, teniszpályát a pénisz tájával, mindent tetszik kavarni. Ha igaz lenne, hogy minden magyar sajtóvállalkozás törvényszerűen veszteséges az ország méretei miatt, és csakis csalásból, valamint állami dotációból lehetséges fenntartani, akkor először magát kéne lecsukni, aztán a többi kormánymédia-tulajdonost.

Érdekes körlet volna a Csillagban a maguké.

Azt már nem is mondom önnek, nehogy megzavarjam a tényekkel, miszerint az iwiw jóval előbb létezett, mint a Facebook, nem magyar kísérlet volt a versenyre, hanem valami másféle közösségi oldal, amit azonban elsöpört az óriás.

„Ezek a lapok különböző konstrukcióban működnek, de ha valaki veszi a fáradtságot és megnézi, hogy hány százalékos nyereséget termelnek évente, alig 1-2 százaléknyi összegre találnak. Az egyik legsikeresebb országos lap az Index, ami 5 %-os mérleg szerinti eredményt ért el tavaly.”

Ah, megint az Index. Ha veszteséges, vagy alig nyereséges. akkor miért emlegette az elején a 2,1 milliárdos évi bevételt? Mellesleg: a sajtó nem fröccsöntőde vagy mákföld, hogy hatalmas bevételeket hozzon minimális befektetéssel: az az öt százalék elég szép haszon.

„Így a számos off-line lap megszűnése után egyszerűen ki lehet jelenteni, hogy hulljon a férgese. Semmi szükség ebben az országban (sem) veszteséges újságokra, kiadókra, cégekre.”

Nyereséges meg, mint az előbb be- és kimutatta, ön szerint nincs. Akkor mondjuk ki nyíltan az ön véleményét:

Magyarországon semmi szükség sajtóra.

És kész.

Nos, ez az ember került abba a helyzetbe, hogy az Index (és környezete) sorsát akár végzetesen is befolyásoló döntéseket hozhasson.

Köszönöm, tisztelt bíróság, ennyit akartam elmondani.

A többit az önök ítéletére bízom.

Fotó: borsodihir.hu

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Pitiánerek

Az MTI úgy hozta le a Magyar Tudományos Akadémia közleményét arról, hogy hatalmas nemzetközi sikert …