Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: A teheráni buszok

Szele Tamás: A teheráni buszok

Szép hely, jó hely Teherán, énekelte annak idején Rátonyi Róbert és most Széles Gábor is utána énekelheti, mert jól járt a perzsa tárgyalópartnerekkel. Mondjuk a perzsák már nem jártak ővele olyan jól, de azért rosszul sem: annyi történt, hogy senki nem kap semmit, senki sem ad semmit, de Széles barátunk kapott négyszáz millió vissza nem térítendő támogatást.

Szóval az úgy volt, hogy a múlt héten iráni kormányküldöttség érkezett Budapestre, a kormányküldöttségek már csak ilyenek, állandóan járnak-kelnek a világban, nincs nyugovásuk, most éppen hozzánk jöttek. Enni valószínűleg ettek, ha inni nem is ihattak, mert azt nekik nem szabad, és eredményesek is lettek a tárgyalások – lássuk, hogy számol be róluk a kormany.hu?

„Szijjártó Péter szerint a Magyarország és Irán közötti gazdasági potenciált mutatja, hogy korábban évi 350 millió dollár értékben kereskedtek, a szankciós időszakban azonban a magyar-iráni kereskedelmi forgalom tizedére esett vissza, most alig haladja meg a 30 millió dollárt.
A miniszter közölte: megállapodás született arról is, hogy az Ikarus Global Zrt. több száz autóbuszt szállíthat Teheránba, amit a magyar Eximbank finanszíroz. Két nagy iráni város önkormányzatával előrehaladott tárgyalások folynak arról, hogy magyar cégek modernizálják a hulladékgazdálkodási rendszereiket, és vízgazdálkodási technológiájukat. Mivel Irán jelentős élelmiszerimportra szorul, a magyar élelmiszeripari technológiák előtt is megnyílik az út – vélekedett a miniszter.”

Hát ez bizony szép üzlet, csak nem nagyon érte el az ingerküszöbünket, több száz autóbusz nem kisegér és nem két fillér, itt is van az ideje, hogy feltámadjon a valamikor legendás magyar autóbuszipar. De nem figyelt volna fel erre senki, ha tegnap az Omnibusz című, kiváló portál nem írja meg, hogy nincs üzlet. Illetve, úgy nincs, hogy van. Vagyishogy pénz van, busz nincs és nem is lesz.

„A múlt heti kormányinfón, egy újságírói kérdésre Lázár János elárulta, hogy szó sincs hatszáz busz iráni szállításáról. Az csak egy ígéret volt Teherán részéről, hogy vesznek majd tőlünk buszokat.
Az elmúlt tíz évben, legalábbis az ígéretek szintjén hazánk lett a világ egyik legnagyobb autóbuszgyártó országa. A legfrissebb ilyen ígéret szerint, a Széles Gábor tulajdonában lévő Ikarus szállíthat hatszáz autóbuszt Iránba, majd valamikor egyszer. Aminek a teljesítéséhez Széles Gábor egyik cége, az IK Járműtechnika máris felmarkolhatott négyszázmillió forintnyi, vissza nem térítendő állami támogatást.”
(Omnibusz)

Hát, erre mondják, hogy ügyes. De még így is jól jöhet az a támogatás, ha valóban a buszipar fellendítésére fordítják – csakhogy erre semmi garancia nincs. Az Ikarusnak jelenleg sem szerszámgépei, sem szakemberei, de még autóbuszai sincsenek, az Ikarus jelen pillanatban egy márkanév, anyagi tartalom nélkül. Persze építhet Széles Gábor buszgyárat, ha nagyon akar, de hogy az iráni üzlet már ugrott, az biztos.

De még ha az első alkalommal csúszott volna le a megrendelésről, azt mondhatnánk, van ilyen. Sajnos azonban, ez már a második eset… 2012-ben már szó volt száz Ikarus 415-ös leszállításáról, ez azért hiúsult meg, mert a Műszertechnika, mint partnercég nem volt hajlandó egy nagyobb összeget letétbe helyezni az iráni megrendelő bankszámláján. A mostani tárgyalások pedig elvben sikeresek voltak, ó, hogyne, az irániak megígérték, hogy egyszer majd vesznek tőlünk is buszokat, csakhogy… adjuk át a szót újból az Omnibusznak!

„A svéd Scania valóban aláírt egy megállapodást Iránnal, miszerint 1350 autóbuszt szállítanak a közel-keleti ország több városába. Kötöttek egy keretszerződést a svéd gyártóval, miszerint a helyi karosszáló, az Oghab Afshan fogja felépíteni a karosszériákat a Scania alvázaira. Sőt! A Scania egy új gyártóüzembe is befektet az országban. Irán az embargó után így szeretné megújítani a városainak közlekedését. Az első 350 Scania alvázas Oghab buszok első darabjai már az idei év második felében forgalomba állnak. Hogy az Ikarus mikor szállíthatja első buszait, a jövő homályába vész.”

Mármost azt nem mondhatjuk, hogy ez az üzlet nem létezik, mert ígéret, az van, tele van vele a padlás, csak ez annyira nem kötelező jellegű senkire nézvést sem, hogy a perzsák már meg is rendelték az Ikaruszok helyett a Scaniákat. Széles Gábor nyugodtan széttárhatja a karját – neki tényleg azt mondták, hogy kell majd busz, ő nem tehet arról, hogy ilyen csélcsap megrendelőkkel hozta össze a sors. Az állam is megvonhatja a vállát: ő egy reálisnak tűnő ígéret alapján utalta ki a négyszáz milliós, vissza nem térítendő támogatást, ha újra beindulna a magyar buszipar, bőven megtérülne, de hát nem indul, mert ahhoz megrendelések kellenének. Azok meg vannak, de nincsenek. Mondjuk egy megrendelés felvétele előtt nem ártana, ha volna gyár, szerszámgép, munkás és hasonló műszaki bohóságok, de mi így kötünk üzletet.

Kérem, így kell négyszáz milliót keresni.

Az ártatlanság vélelme kötelez minket arra, hogy úgy gondoljuk: igenis lesznek majd egyszer magyar Ikarusok Teherán utcáin, nem állíthatjuk, hogy ez elképzelhetetlen, de ha feltenné valaki a kérdést, hogy mikorra várható ez, annak azt a pontos időbeli meghatározást tudnám adni, miszerint holnapután kiskedden.

De akkor egészen biztosan.

Korábban semmiképp sem.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Le kell cserélni a taxik negyedét

A magyarországi taxik negyedét le kell cserélni év végéig a környezetvédelmi előírások miatt, ez 2500 …