Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: A vámpír és a feltámadás

Szele Tamás: A vámpír és a feltámadás

Kérem, tegnap megint zajlott az élet, a krónikásnak más dolga sincs, mint összegyűjteni a fontos és érdekes hírecskéket, csokorba kötni és átnyújtani a nyájas olvasónak. Aztán megdönteni a száz méteres futás világcsúcsát, ugyanis a csokor csupa büdöskéből, tövisből, bogáncsból és húsevő növényből áll – mit csináljak, kérem, kampány van, ilyenkor csupa hülyeség történik.

Kezdjük rögtön Morvai Krisztinával, a Jobbik szőke vampjával, aki mostanság csábos, játszi, kacér tekintetét a kormány felé ragyogtatja, lévén, hogy pártjában csalódott, a válópert még nem adták be, de teljesen elhidegültek egymástól, annyira, hogy arra már fagylaltgyárat lehetne alapítani. Úgy tűnik, szomorú véget ér a valamikor ígéretes idill, oda a sok gyönyörű emlék, megannyi andalgás a holdfényes pagonyban, már a régi gárdamellény sem jelenti ugyanazt nekik – a Jobbiknak a Végzet Asszonya kéne, Krisztina meg a Nemzet Asszonya akar lenni. Már meg is beszélt egy randit a Békemenettel március 15-re a Bem térre, ott lesz ő, várja őket a Nemzeti Oldalon, ott ahol nem áll meg a hatos, gyöngyös pártában, vitézkötéses mentében, sallangos jöttében, kéretik az alkalomhoz öltözni.

Ráadásul Krisztike attól tart, sokáig nem találkozhatnak majd, mert ha győz az ellenzék, közéjük áll az Ármány és sosem teljesedhet be szerelme a Békemenettel – mint a Magyar Időknek nyilatkozta:

„Attól tartok, ez lenne az utolsó alkalom – négy évig –, amikor nemzeti érzelmű, bevándorlásellenes magyar emberek tömegesen az utcára mehetnének, ha az ellenzék győzne. Március 15-én közvetlen közelről fújták az arcomba a rendőrök a könnygázt 2009-ben, amikor már hivatalosan EP-képviselőjelölt voltam. Borítékolom: ugyanez várna azokra, akik a migrációpártiak hatalomra kerülése esetén az első tízezer betelepített miatt az utcán próbálnának tiltakozni. Emiatt a következő öt hét és az április 8-i országgyűlési választás sorsdöntő lesz a magyarság számára.

Oh, zord, gonosz, torzonborz Sors, romlott Soros, ki szívek nászát bontod! Hát szabad lenne ezt, hogy a szépasszony ne találkozhasson szeretőjével, vagy ha mégis, csak könnyek között? Már ez a szegény, mások által takaros menyecske sem vághat menetet a békére, ha olyan kedve szottyan és van neki menetvágója is? Omnia vincit amor, kívánjuk, hogy minden körülmények között legyenek egymáséi a szerelmesek, mármint Krisztike és a teljes Békemenet, de még romantikusabb lenne, ha frigyük az illegalitásban köttetne.

Meg rajtuk kívül mindenki másnak valamivel kellemesebb is.

De kötögessük tovább ezt a kis hírcsokrétát, mindenki örömére, legyen mit a fejünkhöz vágni. Tessenek kinézni az ablakon: március van, csak erről elfelejtettek szólni az időjárásnak, ezért ősz húrja zsong, jajong, búsong e tájon, s ont monoton bút konokon és fájón. Valamint végveszélyben a magyar, ráadásul fogyik is. Idők jelei ezek, nem utolsó, de embert próbáló, esős időké: hát csoda, hogy a nemzet e sorsdöntő pillanatában Monoron kikeltek a holtak is a sírjukból, hogy aláírják az ajánlóíveket? Azt nem merném állítani, hogy választási csalás történt, mert magyar ember nem tesz olyant soha, nem olyan az ő természetje, inkább gyanakszom bibliai csodára. Az mégis valószínűbb. Még szerencse, hogy Zrínyi nem Monoron van eltemetve, mert a nagy feltámadásból lett volna azonnal egy kis parázs csetepaté is, őt már egyszer Mikszáth feltámasztotta, úgyhogy tudjuk, mi lesz az ilyesmiből. No, de most nem a legújabb Zrínyiászt zengjük, csak egy rendes feltámadást, bár a Tamási Áron ezt is jobban írta volna meg. Lássuk a hírt.

„Urbán Hajnalka jegyző, a választási iroda vezetője a helyi választási bizottság tagjait február 28-án arról tájékoztatta, hogy több „kis párt” által leadott ajánlóívek esetében az ellenőrzést végző választási irodai munkatársak jelentős számú (15-30 darab) hibás, nem elfogadható aláírással ellátott ajánlást rögzítettek. „Több személynél ellenőrizték a rendszerben a passziválás okát, ami minden esetben még az aláírást megelőzően bekövetkezett elhalálozás volt, ami felveti a választási csalás elkövetésének lehetőségét” – írta a monori aljegyző. A monori körzetben hétfő délutánig hat jelöltet vettek nyilvántartásba: Pogácsás Tibor (Fidesz-KDNP), Torzsa Sándor (MSZP-Párbeszéd), Lendvay Endre (Jobbik), Lutter Ferenc (LMP), Rakita Andrea Éva (Sportos és Egészséges Magyarországért Párt), Galyas Zoltán (Hátrányos Helyzetűek Pártja).” (24.hu)

Mármost gondolkozzunk, Béláim. A jegyző kis pártokról beszélt, tehát az első négy politikai alakulat kiesik – kétségtelen, hogy a halottak vagy a Sportos és Egészséges Magyarországért Párt vagy a Hátrányos Helyzetűek Pártja színeiben támadtak fel. Mindkettő igen lehetséges, mivel halottnak lenni meglehetősen hátrányos helyzetet jelent, de amelyik halott feltámad egy ajánlási ív kedvéért, az minimum sportosnak nevezhető.

Azonban csalás nem történt, csak feltámadás.

A tegnapi kampánynap vitathatatlan hőse azonban Kósa Lajos. Olyan kampányvideót adott közre, ami legalábbis hollywoodi szintű, ha kicsit korábban kerül piacra, nem ússza meg az Oscar-jelölést, de el is vitte volna a díjat. Vagy horror-kategóriában, vagy abszurdban, de mindenképp kár, hogy nem övezi a kis vizuális remeket nemzetközi elismerés.

A mű hurkasütödében kezdődik. Vágóképek Oliver Stone modorában, kallódó képek, kallódó emberek. De erőtől duzzadó, határozott Kósa lép a helyiségbe, hurkát kerít maga elé, nekilát, nem tököl, früstököl, és elhangzik a sorsdöntő kezdőmonológ, melyből megtudhatjuk, ki is a főhős.

„Ami nagyon fontos, hogy tudjuk, mit eszünk. Azt mondta egy cimbora, hogy összesen két olyan élelmiszer van, amit, hogyha csak azt eszel, akkor nagyon sokáig úgy tudsz élni, hogy nincsen semmilyen hiánybetegséged. Az egyik a tej. És a másik mi? A vér.”

Drakula halott, és élvezi. Szolid, polgári vámpír a hurkacsárdában, aki nem veti meg a tejet sem, de vérrel él, bár a napfényt állja, a legendával ellentétben. És reggeli után elindul, el, be a városba, az emberek közé, politikus Lugosi Bélaként, szerény ragadozó a prédák tömegében. Elsőként egy 98 éves nénihez tér be, akinek azonnal, kíméletlenül kiszívja az aláírását, aztán délre kerekedvén, gulyáslevest és aláírást fogyaszt egy házaspárnál, majd találkozik egy hajléktalannal is, akitől bölcsen nem kér szignót, ellenben részesíti mély bölcsességében, miszerint nagy botorság ebben az időben az utcán aludni, hiszen a hajléktalanszállón van hely. Hiába mondja a hajléktalan, hogy nincs, tudja Kósa, hogy van, mert szokott nekik adományozni. Ja, kérem, könnyű annak, aki halhatatlan és a választók vére táplálja: az mindent jobban tud. Kívánom a nemes közférfiúnak, hogy csak egy napra cseréljen helyet azzal, akit így kiokosított (anélkül, hogy kisegítette volna), de még most, üstöllést, míg tart a rossz idő. Komoly változás állna be a világnézetében.

Kérem, kész a csokor, más még lehetne benne, több már nem nagyon, belékötöttem paranoiát, hazugságot, mérget, csalást gonoszságot – mit csináljak, mi hozott anyagból dolgozunk, a természet vadvirágaiból, ez terem manapság az arany kalásszal ékes rónaságokon.

Ne hozzám tessék vágni.

Hanem a szereplőkhöz.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Kiderült, ki repteti Orbánt

A Népszava Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetőjét kereste meg az Átlátszó hétfői cikkével kapcsolatban. …