Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Álomország

Szele Tamás: Álomország

Kérem tisztelettel, ez úton szeretném felhívni a figyelmet az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás fontosságára, különös tekintettel az esti órákra. Teszem mindezt azért, mert a magam példáján okulva kellett belátnom: amennyiben elalvás előtt nagy mennyiségű pacalpörköltet fogyasztunk, galuskával, rémálmaink lesznek.

Arra nem is gondolnék, hogy nem a pacaltól voltak, hanem a helyzettől – ugyan már, a helyzet rózsás és reményt keltő, nincs politikai erő, amely valamilyen szempontból ne találná annak. Feltéve, természetesen, hogy a többi politikai erőt elviszi az ördög, és egyik vagy másik embercsoport kipusztul a Föld bolygó felszínéről.

De hát lássuk, mire alapozom a nézetemet? Ugye, a sajtómunkás – régebben újságíró, de azóta sokat fejlődtünk, főleg vissza – elalvás előtt még átnézi a nap híreit, mert reggel írni kell, lássuk, mink van, mielőtt nyugovóra térünk. Előtte vacsora, jó nehéz pacal, galuskával, a végén egy kis csokoládé, utána, kissé már kajakómában sajtószemle.

Első sorban is miniszterelnöki rádiónyilatkozat volt tegnap, nem interjú, mert abban néha kérdeznek is, de most személycserés megoldásokkal ez a veszély elhárult. Kiemelt idézet?

„Magyarországon a Soros-hálózat propagandát fog folytatni, meg fogja erősíteni a civil szervezeteket, emberek százait és ezreit fogja fizetni, a választás időpontjára pedig úgynevezett civil központokat fog létrehozni az ország különböző részein, amelyek pontosan úgy működnek majd, ahogyan a kampányban a pártok szoktak.”

Adná az Isten, de nem fogja. Különben is, egy ilyen rendszer azonnal felvetné a kérdést, méghozzá magyarosan: kiket NEM fog támogatni Soros? Mert nálunk sosem az a kérdés, ki kap pénzt, az mindig fontosabb, ki nem kaphat egy kanyit sem. A helyes válasz az, hogy politikai erőt valószínűleg nem fognak támogatni, pont az elfogultság miatt, ellenben szegénységellenes programokat igen. Mindig tudtam, hogy szegénynek lenni államellenes tevékenység, remélem, az illetékesek is fellépnek a nyomor ellen – habár ők eddig is a szegények ellen léptek fel, maga a szegénység fogalma, mint társadalmi jelenség hidegen hagyta őket. Oké, mondott még mást is a miniszterelnök, de az már a pszichopatológia tárgyköre, menjünk tovább.

A rádiónyilatkozattal egy időben megszólalt maga Soros is, akinek úgy látszik átütötte az ingerküszöbét a sok éves kampány, és kissé indignálódva közölte: azért romlott meg a kapcsolata Orbánnal, mert maga Orbán is megromlott. Ezen nincs is mit elemezni. Az interjú érdekes részlete viszont, miszerint a mostani miniszterelnök nem volt Oxfordban élenjáró az ösztöndíjasok között Soros György szerint, mert állandóan hazalógott. Hát, így tényleg nehéz tanulni. És milyen szerinte a helyzet?

„Megítélésem szerint most a rendszer jobban elnyomja az embereket, mint az orosz megszállás alatt. Ott sikeresebben tudtuk támogatni a társadalmat ahhoz, hogy információt és segítséget kapjanak.”

Tagadhatatlan. Menjünk tovább, lássuk a többi hírt.

Véget ér Morvai Krisztina politika karrierje. Milyen karrierje? Amit művelt, politikának nem nevezném, de miért nem indul jövőre? Ja, mert nem indítják. Vagy ha mégis, akkor tévedtünk. Meg nem jobbikos színekben. Ő sem indulna jobbikosként, ami, lássuk be, az ő szemszögéből megérthető. Ezekben a vészterhes napokban, amikor a cukipárt megválik a nyugdíjas tagozat elnöknőjétől pusztán annyiért, hogy az illető vastagon zsidózott-cigányozott-erdélyizett, egy elvhű szélsőjobboldali nem adhatja a nevét még egy látszólagos konszolidálódáshoz sem. Persze ez van most, de még kialakulhat olyan helyzet, hogy a Jobbik és Morvai teljesen meg fognak felelni egymás elvárásainak, és kéz a kézben sétálnak majd moziba, megnézni a Jud Süsst.

Lássuk a kormánysajtót. Abból is a vidéki napilapokat. Megint központi anyag jött le mindenhol – kérem, borzalmas, mi zajlik a magas Északon, kérem, ez már majdnem dekadencia. Azt írja Szakács Árpád a Mediaworks főguruja, méghozzá egyszerre írja minden vidéki napilapban, miszerint vége Finnországnak.

„Közben az iskolarendszerből kikerült nemzedék körében kimagasló lett a gyilkossági ráta, jelentős az öngyilkossági arány, súlyos probléma az alkoholizmus. Viszont a finn gyerekek állítólag nagyon boldogok, ebbéli örömük kifejezésére templomokat, katedrálisokat gyújtanak fel, néha véres utcai zavargásokat provokálnak és egyes iskolákban a szülői fegyverrel tömeggyilkosságokat rendeznek osztálytársaik körében.”

Hát, ez maga az iszonyat, kérem, ahogy lángolnak azok a szegény finn katedrálisok, Szent Hemminki csontjaira mondom. Hogy erről nem tud a világsajtó, pedig vezető hír volna mindenhol? A világsajtó hülye, alulinformált, valamint sorosista ügynök, testületileg, ellenben Szakács Árpád nagyon okos. Jövő héten kinevezik helikopternek is, a jó szeme miatt. A régi zsidóvicc jut eszembe, mikor a csodarabbi riasztja a híveket: Lemberg ég! Rohannak menteni, reggelre odaérnek, nem ég semmi. Hazafelé méláznak egymás között: „Lehet, hogy Lemberg nem égett. De mégiscsak csoda, hogy a rabbileben ellátott Chelmtől Lembergig!” Na, így lát el Budapesttől Helsinkiig Szakács mester is.

Ha már ilyen hangulatban vagyok, pont idevág az Orbán Viktor-formájú adventi gyertya is. Kérem, ez nagyon okos ötlet. Annak, aki szereti, világíthat a miniszterelnök lángesze, annak, aki nem szereti, az nézheti, ahogy ég, és megint a zsidók járnak rosszul. Miért? Tessék elképzelni, mennyibe kerül kilenc Orbán a chanukiában… mindenki másnak elég négy.

Na, akkor ezek a főbb hírek, olvassunk elalvás előtt egy kis Lovecraftot, kifejezetten biedermeyer hangulatú a magyar sajtóhoz képest, kicsit viktoriánus is, aztán aludni kell.

Talán álmodni.

De hogy mi álmok jönnek a pacal és a sajtószemle után… Álmot láttam, én, feleim.

Azt álmodtam, hogy Álomországban addig erőltetik a Jobbikkal kötendő „technikai koalíciót” egyesek, míg csak bírják. Közben Vona folyamatosan tagadja ennek a lehetőségét is. Aztán jövő február elején vagy közepén mégis összeülnek, akár egységesen, akár külön-külön az ellenzéki pártokkal, és megegyeznek a technikai, szigorúan csakis technikai koalícióban, limitált időre és kizárólag Orbán távozása érdekében. A választókörzetekben közvélemény-kutatást végeznek a jelöltek népszerűségéről, minek következtében nagyon sok helyen visszalépnek a demokratikus ellenzék jelöltjei a jobbikosok javára, hiszen erről szól az egyezség. A Jobbik összeszed olyan 35%-ot, a kedves, együgyű ellenzék merevre ünnepli magát, majd másnap este, mikor még mindenki másnapos, Vona vigyorogva bejelenti, hogy a 35%-os Jobbik a Fidesszel alakít kormányt, és a technikai koalíció le van tojva. Akinek nem tetszik, mehet panaszra Hitlerhez, Sztálinhoz vagy Mátyás királyhoz.

A két pártnak együtt messze meglesz a 75%-a.

Álmomban Orbán és Torgyán esküdöztek egymásnak, hogy sosem alkotnak közös kormányt. Vagy az nem álom volt?

Aztán megálmodtam a demokratikus ellenzéki szervezetek reakcióját is erre, melyből kiderül majd, hogy a kudarcról mindenki tehet, csakis és kizárólag ők nem. Árulás történt ugyan, de ezt nem firtatják, mert máskor is történt, például, mikor mégis megkötötték mégis a technikai koalíciót.

Aztán nem tudom, mi fog történni, mert felébredtem.

Kérem, ilyenek a rémálmok. Nem a helyzet tehet róluk, dehogy a helyzet.

Az az átkozott pacal a hibás.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Mi a diktátort magunk választjuk

A simabeszédű Lázár Jánost nem azért kell időnként meghallgatni, mert ő az igazság bajnoka, vagy …