Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Az elefánt Kínában

Szele Tamás: Az elefánt Kínában

Akármi is történt a valóságban – mert, hogy nem annyi, amennyit a híradásokból tudunk, az biztos – de tény, hogy Trump elnök kínai látogatása véget ért, mi több, különösebb gikszer nélkül ért véget, sőt, egész hasznos és értelmes megegyezések születtek. Csoda ugyan nem történt, de ezt nem is várta senki.

Az mindenképp elmondható, hogy a sas és a sárkány nincsenek haragban és a lényegesebb ügyekben egyetértenek. Persze, Kínában minden mást jelent, mint aminek első pillanatban tűnik, de tény, hogy most nincs is min kialakuljon egy nézeteltérés, lévén, hogy egyfelől a kínaiaknak nem érdeke, másfelől Trump is bemutatta, hogy tud ő visszakozni is – úgy viselkedett, mintha nem is ő tweetelte volna korábban azt a rengeteg Kína-ellenes állítást. Hogy ez most arra mutat, miszerint képes emberi módon is viselkedni, vagy arra, hogy különösen ostoba, és azt hiszi, Kínában nem olvassák a tweetjeit, az olyan kérdés, amit egyelőre nem áll módunkban egyértelműen eldönteni. De lássuk, mire jutott Hszi Csin-ping és Trump egymással tegnap-tegnapelőtt?

Ha maximalisták lennénk, azt mondanánk, nem sokra, de Kínában ez a nem sok jelenthet rengeteget is. Vegyük elsőként a legfontosabbat, Észak-Korea atomválságát. Most pontosan kell idéznünk az elhangzottakat.

„Trump konkrétan azt kérte Hszi Csin-pingtől, hogy Kína szakítsa meg pénzügyi kapcsolatait Észak-Koreával. „Kína gyorsan és könnyen meg tudja oldani ezt a problémát. Arra kérem, hogy dolgozzon ezen nagyon kitartóan.”
Hszi Csin-ping azt válaszolta: Kína elkötelezte magát amellett, hogy együttműködik az Egyesült Államokkal több nagy jelentőségű regionális és globális kérdésben. Ezek között van az Észak-Korea okozta válság megoldása is. Kína nem adja fel azt a célt, hogy békés úton oldják meg a problémát, és így tegyék atomfegyvermentessé a Koreai-félszigetet.” (Index)

Nos, fordítsuk magyarra: Trump: „Éheztessétek ki őket!” Hszi Csin-ping: „Azon vagyunk, de jó lenne, ha nyugiban maradnának.”

Hát, erről sokkal többet nem lehet mondani, a módszer lehet célravezető, egy háborúnál mindenképpen jobb – persze, a legjobb az lenne, ha Kim Dzsongun kimenne magától a phenjani főpályaudvarra, hátha valamelyik vonattal megjön az esze, bár ettől sajnos nem kell tartanunk. Ezen kívül miről folyt a szó a két elnök között?

Első sorban gazdasági kérdésekről. Trumpot meglehetősen zavarja, hogy Kína és az Egyesült Államok kereskedelme „nem kiegyensúlyozott”, magyarul, Kína sokkal több mindent ad el, mint amennyit vesz, de ehhez hozzá kéne szoknia: mint tudjuk, a világot Isten teremtette, de azóta minden más Kínában készül, egyszóval pillanatnyilag Kína termelési potenciálja a legnagyobb a világon, és ezt egyezményekkel sem lehet megváltoztatni. Különben a „felborult egyensúlyért” Trump nem Kínát hibáztatja, hanem Barack Obamát, szerinte Kína bolond lett volna nem kihasználni a számára kedvező gazdasági lehetőségeket.

Mondjuk ez lehetett az a pont, amikor a kínai gazdasági szakértők egyenként kivonultak a mosdóba röhögni, de ezt nem illik észrevenni. Azért kötöttek mindenféle üzleteket sok száz milliárd dollár értékben, és biztos, hogy javulni fognak a gazdasági kapcsolatok is a két ország között – a politikaiak meg, tudjuk, két dologtól függenek, Észak-Koreától és a Twittertől.

Az azért megkapó jelenet volt, mikor a díszvacsorán Trump elnök a barátságra emelte poharát, Hszi Csin-ping válaszában viszont a prosperitásra.

A barátságot nem említette.

Mintha egy vulkáni köszöntést hallottunk volna a Star Trekből: „Hosszú és eredményes életet!”

Ha van Trumpnak füle a hallásra, megérthette, hogy azért barátságról szó sincs.

No, de szerencsére elmaradtak a mindenki által várt kínos afférok, a republikánus elefánt nem tört össze semmit a kínai porcelánboltban, vagy ha igen, arról mi nem tudunk, nem verték nagydobra.

Hanem az igazi tánc ma következik.

Mert az még várható volt, hogy Trump meg tud egyezni Hszi Csin-pinggel Pekingben, de vajon mire jut ma Putyinnal Da Nangban? Könnyű a kínai elnökkel békességben egyezkedni, mert az békés ember, maga sem akar konfliktust, de Putyint másféle fából faragták. Erre a találkozóra az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) szervezetének csúcstalálkozójának alkalmából fog sor kerülni, és, hogy Dmitrij Peszkovot, a Kreml szóvivőjét idézzük, „a legélesebb kérdésekről” lesz szó.

Akkor nyilván Észak-Koreáról. Itt már várható érdekellentét: Moszkvának lehet terve egy katonai megoldásra, nekik nem fáj pár tíz-százmillió ázsiai ember halála, csakhogy ez Kínának nagyon nem tetszene, Dél-Koreának annyira sem, és az Egyesült Államok is mintha a békés rendezésre törekedne – legalábbis az eddigiek alapján.

Hát, emiatt érdemes lesz ma drukkolni.

És még mi minősül éles kérdésnek? Sosem fogják kitalálni: Peszkov sajtótájékoztatója alapján a doppingbotrány. Fontos az is, hogyne, csak nem hinném, hogy Trump elnök lenne illetékes ezt a kérdést eldönteni, mármint azt, hogy zárják-e ki az orosz válogatottat a 2018-as téli olimpiai játékokról (is). Az nem az USA, hanem a WADA hatásköre.

Valamiért szó lesz még Putyin tervezett törökországi útjáról és a szibériai olajkitermelésekről is – ha ez utóbbi a legélesebb kérdések közé tartozik, akkor valamit nagyon nem tudunk vele kapcsolatban…

Hát kérem, fura ez a mai tárgyalástervezet, nagyon fura. Összesen egy globális válság szerepel benne, meg egy gazdasági kérdés, a többi mintha véletlenül került volna bele. Nem érthető, miért jelenti be Putyin az ankarai látogatását, szerintem egyedül is képes odamenni, a sportdiplomáciának meg végképp semmi keresnivalója Da Nangban.

Valami azt súgja, ez az eszmecsere távolról sem lesz olyan eredményes és konfliktusmentes, mint a pekingi volt.

Reméljük a legjobbakat – mást úgysem nagyon tehetünk.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szász Kata: Vannak ilyen korszakok

A gyerekei doktor nénije, az első, akkoriban fiatalasszony volt. Orvosnak tanult, az is lett belőle, …