Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Az emberiség ellenségei?

Szele Tamás: Az emberiség ellenségei?

Ilyen sem volt még, csodát látott Amerika: az egymással gyilkos konkurenciaharcban álló sajtótermékek augusztus 16-án közösen léptek fel Donald Trump elnök rágalmai ellen. Márpedig okuk van rá, súlyos a rágalom: az elnök megszólalásaiban eddig sem erőltette túl mereven a ragaszkodást a tényekhez, de a helsinki találkozó után túlment minden határon.

Ugyanis a sajtót – így, összességében – „enemy of the people”-nek, az „emberek” vagy az „emberiség” ellenségeinek nevezte.

Ez volt az az utolsó csepp a pohárban, amitől talpra állt az ezerszínű, ezerfelé húzó, egymással természetszerűleg rivalizáló amerikai média és egy emberként dörög majd a hangjuk a tizenhatodiki vezércikkekben: „Elég!”

A mozgalmat a Boston Globe szerkesztősége kezdeményezte. A lapot mellesleg 1972-ben alapították, és fennállása során munkatársai csupán huszonhat Pulitzer-díjat kaptak, egyike a huszonöt legolvasottabb amerikai nyomtatott napilapnak, tehát vannak bizonyos hagyományaik. Ez mindenképpen elmondható. Ők tették közzé a felszólítást, hogy az Egyesült Államok vezető lapjai egyszerre közöljék tiltakozásukat, ugyanazon a napon, éspedig vezércikkben, hogy aki mást szeretne olvasni, annak is a szeme elé kerüljön a véleményük. A szerkesztőség szerint a kormány folyamatos támadása a sajtó ellen veszélyes és káros, dehumanizáló és tiszteletlen az olvasók felé is, amiért az elnök egyre tudatosabban kerüli a találkozási pontokat a szabad sajtó képviselőivel.  A Globe helyettes lapszerkesztője, Marjorie Pritchard már több, mint száz pozitív visszajelzést kapott, olyan nagy lapok tették le a garast mozgalmuk mellett, mint Washington Post, a New York Times, a Houston Chronicle, a Minneapolis Star Tribune, a Miami Herald vagy a Denver Post – és támogatják a kezdeményezést újságíró-szervezetek is, így az American Society of News Editors, és a New England Newspaper and Press Association.

Természetesen nem ugyanaz az írás jelent meg mindenhol, ez tévedés is lett volna: minden lap a maga módján, stílusában, a saját olvasóinak címezve írta meg, mi a véleménye erről a felháborító rágalomról.

Mert az: Trump elnök erősen túldimezionálja a saját fontosságát. Lehet bárki vagy bármi fontosabb az Amerikai Egyesült Államok elnökénél? Lehet bizony: az igazság. Az sokkal fontosabb nála is, másnál is.

Trump elnök most csapdában érzi magát, de ezt a csapdát saját magának állította: a helsinki találkozón valóban szégyenletesen, vállalhatatlanul, amerikai elnökhöz méltatlanul viselkedett. Már korábban is baja volt neki a sajtóval, de most, mikor a Mueller-bizottság vizsgálatai egyre különösebb dolgokat mutatnak ki, egyelőre csak a környezetéről, nyílt támadásnak értékelte – a mit is? Azt, hogy az amerikai sajtó tárgyilagosan számolt be a viselkedéséről a csúcstalálkozón. És hát a tények bizony méltatlanok voltak – annál rosszabb az a tényekre nézve, vont vállat Trump elnök, és hazugozta le a teljes médiát. Illetve, nevezte az emberiség ellenségének, ami azért árnyalatnyival több a hazugságnál. Jó néhány árnyalatnyival. Korábban is nevezett nagy múltú, közismert, akár száz évnél is idősebb lapokat egyszerűen „fake newsnak”, ha kényelmetlent kérdeztek, korábban is tiltott ki sajtótermékeket a Fehér Ház tájékoztatóiról (a „valóságon túli világ” kifejezés is egy ilyen alkalomból hangzott el először), de most minden határon túlment.

Ráadásul a valódi álhírsajtó előretörése is Trump kormányzásának köszönhető. Az ugyan még nem bizonyított tény, miszerint a rengeteg képtelen álhír és összeesküvés-elmélet, melynek megválasztását köszönheti, orosz médiaszakértők munkája lenne – sejthető, de bíróság előtt még nem bizonyította senki – az azonban mindennél többet mond, hogy a hitelesnek semmiképp sem nevezhető Breitbart News vezetéséből Steve Bannon a Fehér Házba emelkedhetett, mint elnöki főtanácsadó és vezető stratéga. Rémhírterjesztő ennél nagyobb karriert a történelemben még nem futott be. Természetes, hogy az álhírekre és hazug elméletekre támaszkodó kampány után Trump azt gondolja: a valódi híreket pont ugyanakkora fáradtság volna meghamisítani, mint hazugságokat koholni, és ennyit igazán megtehetne érte az amerikai média – de pont ezt soha, egyetlen valódi újságíró, sajtómunkás nem fogja megtenni neki. Se pénzért, se szép szóért.

Különben pedig, volt egyszer egy érdekes eset. Az 1930-as évek végén karikatúra jelent meg a japán császárról egy amerikai lapban. A japán követség magától az elnöktől követelte a karikaturista japán törvények szerinti megbüntetését, ami lefejezést jelentett volna. Roosevelt elnök meg is haragudott, el is mosolyodott és azt válaszolta: „Az amerikai elnök nagy úr, sok mindent megtehet. De két dolog nem áll hatalmában: nem mondhatja meg, milyen idő legyen holnap és nem mondhatja meg, mi jelenjen meg az újságokban és mi nem.”

Trump elnöknek sajnos valójában nem is a sajtóval van baja.

Trump elnöknek a tényekkel van baja, melyek közismerten makacs dolgok, és ha figyelmen kívül hagyjuk őket vagy meghamisítjuk róluk a híreket, előbb vagy utóbb visszaütnek.

De lássuk a mozgalom eredményét így, két nap távolságból. A Washington Post, a Los Angeles Times és a San Francisco Chronicle nem írt külön vezércikket, abból az egyébként nem mellékes meggondolásból, hogy ezt a témát megírták már korábban és több alkalommal is, de, hogy ne maradjanak ki a közös cselekvésből, válogatást közöltek laptársaik vezéranyagaiból. Ez talán még kellemetlenebb volt Trumpnak és híveinek. A Minneapolis Star Tribune fájó igazságot vágott az elnök fejéhez: Trump még csak nem is az első politikus, aki hadat üzent a szabad sajtónak, legfeljebb ő napjainkban a legkitartóbb és legagresszívebb ezen a téren. De semmi újat nem talált ki. A Houston Chronicle vezércikke a sajtó hitelességének aláásását emlegeti, a Miami Herald leszögezi: ilyen mértékű aljasságra még Nixon elnök sem vetemedett a maga idejében, pedig ő a székét veszítette el a sajtó miatt. Végül is több, mint háromszáz vezető anyag jelent meg, lehetetlenség is volna mindegyiket szemlézni – de megmutatják az amerikai sajtó és nép szenvedélyes szabadság- és igazságszeretetét.

És Trump? Mit szólt mindehhez Trump?

Nem sokat. Szokás sezerint két tweetben válaszolt, mondjuk ez is szép teljesítmény tőle, hiszen terjedelmesebb írásokra épp úgy nem képes, mint magvasabb gondolatokra. Az egyikben a Boston Globe pénzügyeiről értekezik, a másikban értelmezni próbálja a sajtószabadságot, és be is bizonyítja, hogy fogalma sincs arról, mi is lehet az.

„Semmi sincs, amit jobban szeretnék Országunk számára, mint a SAJTÓ valódi SZABADSÁGA. Tény, hogy a sajtó SZABAD, de többnyire csak HAMIS HÍREKET, politikai véleményeket közöl, vagy egyszerűen csak rátámad egyesekre. A BECSÜLET GYŐZNI FOG!”

Hát, elnök úr, olvashatna speciel mást is saját médiáján kívül, ugyanis ön tökéletesen leírta – a Breitbartot. Az közöl hamis híreket. De legalább jó kedvvel, bőséggel. A vélemény közlése mióta baj? Uram: mi már a kilencvenes évek elején, a „sajtószabadság-sajtótisztesség” vita korában túlestünk ezen a primitív kis érvelésen.

És több válasz nincs, Trump bőre úgy tűnik, korunddal van borítva, megkarcolni is alig lehet – de hiszen nem is neki szólnak az írások.

Hanem az amerikai választóknak. A mostani elnököt ők állították a polcra, ők is vehetik le róla.

Az azért mond valamit, hogy az Egyesült Államok sajtójának összehangolt tiltakozása pont Bostonból indult el.

Bizony Bostonból. Miről is nevezetes ez a város?

Arról, hogy volt ott egy teadélután. Aminek mindenféle következménye volt aztán, például megalakult maga az Egyesült Államok.

Én Trump helyében mindent komolyan vennék, ami Bostonból jön.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

A tanári kar negyede felmondott a budafoki Budai Nagy Antal Gimnáziumban

Az Eduline-t egy szülő tájékoztatta arról, hogy a gimnázium tanári karából a nyár folyamán tizenketten …