Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Bolond lukból…

Szele Tamás: Bolond lukból…

Hát eltelt ez a rosszkedvű, nyirkos, pocsék március tizenötödike is, nem sok jót hozott, volt egy kis verekedés is, de nem komoly, a miniszterelnök is beszédet mondott, az viszont sajnos komoly volt. A tegnapi produkciója komoly aggodalmakra ad okot: ha tényleg így gondolja a dolgokat, ahogy fogalmazott, nagy a baj, ha meg viccelt, még nagyobb.

De hát mit lehet elrontani egy március tizenötödiki beszéden? Álmomban, a lábammal is írok ilyent, tizenkettő plusz áfa ebből a szellemi termékből fél tucat. Orbán Viktornak azonban sikerült olyan szürrealista alkotással meglepnie a nagyérdeműt, hogy Kassák Lajos sírva panaszkodik a túlvilágon Tristan Tzarának arra, hogy leiskolázták.

Az első érdekes megállapítás, ami szíven ütött az volt, miszerint „március 15. a cáfolhatatlan bizonyíték, hogy mi voltunk, vagyunk és leszünk”. Ízlelgessük. Értelmezzük. Kétségtelen, hiszen ha nem volnánk, akkor nem is lenne tudomásunk március 15-ről, így tekinthetjük bizonyítéknak, valamint jó esetben leszünk is, és ha vagyunk meg leszünk, akkor bizonyára voltunk is korábban, tehát létezünk, quod erat demonstrandum, csak ezzel a logikával nemzeti nagylétünk bizonyítéka az én Csuri kiscicám is, ugyanis ha nem érzékelnénk a létét, az azt jelentené, hogy vagy ő nincs, vagy mi, de érzékeljük, tehát vagyunk.

A nemzeti lét fenomenológiája után viszont nyelvtanóra következett. Folyamatos múlt: „1848 fontossága nemcsak abban áll, hogy megtörtént, hanem, hogy azóta is történik.” Hát, a naptár mást mond, de lehet, hogy ő időhurokba került és tudatának egy része már hosszú ideje állandóan 1848-at ismétli. Pokoli lehet, szegény ember… Sőt, „1848 nem áll magányos szigetként a magyar történelem folyamában. 1848 kapocsként fogja össze Rákóczi szabadságharcát és 1956 októberét.” És közben semmi más nem történt, ugye, se kiegyezés, se boldog békeidők, se két világháború és embertömegek lemészárlása sem folyt. Mi folyamatosan szabadságharcolunk Rákóczi óta. Hát, ő biztosan, de ez is fárasztó lehet.

Viszont jön a történelemóra! „Bennünket nem győztek le, igaz, sok fontos csatát elvesztettünk. De akik csatát és hadjáratokat nyertek a magyarok ellen, a háborút végül elvesztették: a tatároknak nyomuk veszett, az ottomán porta elenyészett, a Habsburg Birodalom köddé vált, a szovjet kolosszus pedig egyszerűen kimúlt.” Hát, ezzel vitatkoznék. A tatárok most is megvannak, fél Ázsia tele van velük, a Magas Porta sem enyészett el, még ugyan most van csak igazi padisahjuk Ankarában, a Habsburg Birodalom ugyan nem létezik, de ez nem is olyan nagy öröm és boldogság, Moszkva meg távolról sem ártalmatlan. Másfelől meg nem azért úsztuk meg az összes megszállást, mert a Magyarok Istene irtogatná az ellenfeleinket, hanem azért, mert semmi sem tart örökké, mi meg nagyon életben akartunk maradni, és kibírtuk a történelmi forgószínpadot. Szerencsére a kedélyünk töretlen, bár kissé tisztázatlan is: „a mi tavaszköszöntő magyar ünnepünket körüllengi valami derűs komolyság.” Az utóbbi mondat megfejtője vendégem egy Bellevue Kriek sörre. Megfejtéseket ne tessenek beküldeni.

De forr a világ bús tengere, ó, magyar! „2061 évvel ezelőtt ezen a napon egy merénylet rázta meg az ókori Rómát, 1848 tavaszán forradalmak törtek ki, és most is a lázadás állapotában vannak Európa népei.” Uram, hogy jön maga a nagy Caesarhoz? Elhiszem, hogy nagyon félt ott, az előtt a sok ember előtt, de megnyugtatom: Brutus is alszik, Cassius is. Európa népeinek aktuális lázadása meg kissé felemás gondolat, kifejtené részletesebben? Hogyne: „a nemzetek újra fellázadtak a brüsszeli bürokraták, a liberális világmédia és a feneketlen bendőjű nemzetközi tőke álszent szövetsége ellen. Először az angolok, aztán az amerikaiak – mondta, hozzátéve: ebben az évben jön a folytatás.” Legyen erős: nem jött. Az esti hírek szerint Hollandiában akkorát bukott a választásokon a befutónak hitt szélsőjobb, hogy még most is kötözik, Marine le Pen is egyre esélytelenebb, és a populisták németországi áttörése is merőben valószínűtlen. Elhiszem, hogy szeretné, csak vannak tények és vannak vágyak, van mák és van tészta, nemsokára bevezetünk egy merőben új fogalmat, a mákos tésztát is, ha jól viselkedik.

Tetszik látni és hallani azt a sok embert ott, aki úgy fütyül, mint a veszett fene? Kossuth-díjat kell majd adni a hangmérnöknek, amelyik kiszűri a sípolást az M1 közvetítéséből. Hozzájuk mit szól?

„Igen ám, de mit kezdjünk azokkal, akik nem békét, hanem békétlenséget, nem egyetértést, hanem megosztottságot akarnak? Akiknek egyetlen örömük, mint ma is, ha mások örömét elronthatják. Könnyű lenne tréfát űzni belőlük, mondhatnánk, bolond lukból bolond szél fúj.”

Frenetikus vicc, kérem. Ismét jót mulattunk.

De félre a politikai vitákkal, „nekünk nem a pártocskák lökdösődésében, hanem a nemzetépítés horizontján kell helyt állnunk.” Hol? Helyt állni a horizonton? Álljon, akinek két tudathasadása van és azok is veszekszenek egymással. Tessék mondani, hogy megy el a horizontig, hogy helyt álljon? Ahogy elindul, a horizont is odébb megy. Bosszantó.

De most jön a feketeleves.

„Lehet, hogy Brüsszelnek és a nemzetközi pénztőkének nem számít sem a magyar nemzet múltja, sem a magyar jövő. De nekünk számít. Lehet, hogy Brüsszelnek és a nemzetközi pénztőkének nem számít az európai emberek biztonsága. De nekünk számít. Lehet, hogy Brüsszelnek és a nemzetközi pénztőkének nem számít, hogy megmaradunk-e magyarnak. De nekünk számít. Ez a mostani európai lázadás tétje. Függetlenségünk és nemzeti önállóságunk védelmében az előttünk álló csatákat bátran meg kell vívnunk, Brüsszelt meg kell állítanunk, határainkat meg kell védenünk!”

Miniszterelnök úr, csak jelezném, hogy Brüsszel nem az ellenségünk, Magyarország is tagja az Európai Uniónak. Az igaz, hogy ha így vezetik, ilyen elgondolások alapján, nem sokáig lesz az, de egyelőre szó sincs hadiállapotról. Vannak még ilyen veszélyes ötletei?

„Soha sincs kész ország, soha semmit nem adnak ingyen, és a versenytársak nem adnak át jószántukból semmit, sem helyet, sem lehetőséget, sem munkát, sem hasznot, sem jólétet.” Ez igaz, de tessék mondani, hol lát itt maga hasznot vagy jólétet? Még munka is alig van…

Hogy ki írta ezt a beszédet, nem tudom, de merem remélni, hogy nem maga Orbán Viktor, mert aki képes ilyen fantazmagóriáktól és képzavaroktól hemzsegő zagyvaságot leírni, az mindenre képes.

Sőt, az is, aki ezt képes elmondani.

Nem segít itt más, csak a piócás ember…

Fotó: MTI

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Újabb közleménnyel örvendeztette meg a népet a Honfoglalás: Putyin a mi megmentőnk!

Változtatás nélkül közöljük… M. Schulz: 2025-re meg kell teremteni az európai egyesült államokat, azoknak az …