Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Bretschneider és Amálkáék

Szele Tamás: Bretschneider és Amálkáék

– Főherceg úr, főherceg úr, baj van!
– Olyan nagy baj nem lehet, Bretschneider, míg engem lát: mert ha baj van, úgysem lát. Olyankor mindig elmegyek vadászni.
– De főherceg úr, most tényleg gond van.
– Hát mi az a nagy gond, detektív, migránst fogtak a Parlamentben? Csodálnám, különben. Migránsok nálunk nincsenek, de ezt kettőnkön kívül csak a Svejk tudja.
– Nem, kérem, a sajtó… Meg a Micike és az Amálka.
– Már megint az a két szentfazék vénasszony? Ugyan, mit tud azokkal kezdeni a sajtó? Vagy várjon, kiderítették róluk, hogy Hlavátsek madám műintézetében kezdték a besúgópályát?
– Még csak az hiányozna. Nem, főnök úr, verekedtek.
– Sosem bírnak megülni a fenekükön. Megint a kocsmában?
– Nem, sajnos szolgálatban.
– Bretschneider, maga hülye. Egy besúgóra nincs kiírva, hogy szolgálatban van, nem visel egyenruhát, egy besúgó különben sincs soha szolgálaton kívül, ergo még a sajtó se állíthatja, hogy ügyeletes besúgók verekedtek.
– De, sajnos. Ugyanis elmentek agitálni.
– Világosan megmondtam, hogy semmiféle agit nem állhatnak!
– Nem bírták visszafogni a lelkesedésüket és mentek.
– Bretschneider, én már ezt az egész bekopogósdit sem szeretem. Úgyis el van döntve az eredmény, már kész a statisztika is, a közvéleményt ismerjük, leszarjuk, ajánlócédulát most nem gyűjtünk, minek kopogtatni az emberek ajtaján? Remélem, alaposan eldöngették őket.
– Sajnos, főherceg úr, nem.
– Sajnos?
– Sajnos, mert így nem lehetnek a sorosista erőszak áldozatai. Ellenkezőleg, ők vertek.
– Kit volt képes megverni ez a két vén csoroszlya?
– Aki náluk is gyengébb.
– Ezek a bölcsődébe mentek agitálni?
– Nem. Egy vak zongora- és harmonikaművészt támadtak meg.
– Mein Gott im Himmel… ráadásul egy vakot.
– Főherceg úr, itt a jelentés:

„Múlt héten hétfő délután 3 óra körül apám hallotta, hogy valamit bedobtak a postaládájába, aztán rögtön csöngettek. Megkérdezte, hogy ki az, egy nő válaszolt, hogy bedobtak egy füzetet a postaládába, ezzel kapcsolatban akarnak vele beszélni. Úgy fogalmaztak, hogy „tájékoztató anyagot hoztak Soros Györggyel kapcsolatban”. Apám kinyitotta az ajtót és két nyugdíjas nő állt ott, aki azt kérdezte tőle, hogy kitöltötte-e már a nemzeti konzultációt. Apám kerek-perec közölte velük hogy nem, „megkukázta”, kidobta a kukába. Ezzel annyira kihúzta a gyufát, hogy a nők elkezdték tépni a haját és a bal fülét, rikácsoltak, hogy milyen hálátlan, migránsoztak, kerítéseztek, Soros bérenceztek. Pár másodpercig tarthatott az egész. A szomszéd vetett véget a helyzetnek, amikor kinézett az udvarra, és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Apám csak állt ott csodálkozva, hogy mi a fene történt, a nénik meg „úgy spuriztak le a lépcsőn a kijárat felé, mint a nyulak.” A postaládába dobott kis füzetet kidobta és nyilván nem látta, mi van ráírva. Azt sem lehet tudni igazán, hogy a nőknek leesett-e, hogy ő nem lát.”

– Himmelherrgott, ezt ki írta?
– A sértett lánya, a sajtónak.
– Bretschneider, ezek hülyék. Ezeket azonnal át kell helyezni a tényleges szolgálatból, és a jelentést meg kell cáfolni.
– Megcáfolni? Hiszen már nyilatkozott maga a sértett is, mindenki tudja, hogy így történt.
– Az lehet, hogy mindenki tudja, de mi azért cáfolunk. Aztán majd cáfolat után megnézheti magát, aki nem nekünk hisz. Írja!

„Az LMP-s Reflektor blog ma azt a hazugságot közölte, hogy fideszes idős önkéntes hölgyek erőszakoskodtak egy vak művésszel Óbudán, miután az nem akarta aláírni a Soros-tervről szóló konzultációs kérdőívet. Ez hazugság, ilyen nem történt, az önkéntesek határozottan cáfolják a vádakat. Elmondásuk szerint békés beszélgetést folytattak a köztiszteletben álló művésszel. Az incidenst tehát a már minden bizonnyal Ron Werber befolyása alatt álló LMP-s média találta ki és az álhírt az a Weszely Zsuzsa közölte nyílt levélben az oldallal, aki az LMP fizetett kommunikációs tanácsadója. Az LMP újra és újra bebizonyítja, hogy Soros György érdekeit szolgálják, a nemzeti konzultáció egyik leghangosabb támadói, ami nem is csoda azok után, hogy Szél Bernadett maga is Soros katonája, korábban a Soros által pénzelt migránspárti szervezeteknek dolgozott.”

– De főherceg úr, ez szemérmetlen hazugság!
– Na és? Főherceg vagyok, nem újságíró, nem kell igazat írnom. Akinek nem tetszik, pereljen be.
– De főherceg úr, a Szél Bernadett ott se volt meg a Soros sem…
– Miért, maga ott volt? Látta, hogy nincsenek ott?
– Nem, felség.
– Na látja. Én sem voltam ott, mégis láttam őket. Viszont, ahogy írtuk is, a nénik, na azok nem voltak ott, és különben is, csak békésen beszélgettek!
– Úgy, hogy nem voltak ott?
– Úgy. És különben is, ismeretlenekről van szó.
– Ha nem ismerjük őket, hogy mondták el nekünk az álláspontjukat a történtekről?
– Hogy, hogy… felálltak a kisszékre, úgy! Mondja, Bretschneider, kinek dolgozik maga, hogy ilyen logikusakat kérdez, nekem, vagy a Sorosnak?
– Önnek, főherceg úr.
– Na, azért.
– Micikével meg Amálkával mi legyen?
– Tényleg, mi is… Ezeket utcára vagy kocsmába kiengedni már nem tanácsos, még jön pár szemtanú, és megkergetik őket. Át kell őket helyezni.
– De hova?
– Tudja mit, Bretschneider? Cattaróba, markotányosnőnek.
– Miért, mein Herr?
– Meg kell büntetni a lázadó matrózokat.
– Attól tartok, ez csak újabb lázongásokhoz vezet majd, főherceg úr.
– Kuss, Bretschneider. Maul halten und weiter dienen! Pofát befogni és tovább szolgálni!
– Jawohl, felséges úr.
– Lelépni, abtreten!

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szász Kata: Vannak ilyen korszakok

A gyerekei doktor nénije, az első, akkoriban fiatalasszony volt. Orvosnak tanult, az is lett belőle, …