Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Brüsszeli csoda

Szele Tamás: Brüsszeli csoda

Kérem, ma juszt sem fogok mindenféle kávézgatásokról írni, majd tessenek megnézni élő egyenesben, remélem lesznek ott görkorcsolyás táncoslányok is, hogy valami látványt is kapjon a közönség, ma fontosabb dolgom van: valódi csodáról kell beszámolnom. Méghozzá nem politikairól, az Brüsszelben már rég nincs, hanem vallásiról. Ami szintén nincs, csak van.

Azért ne tessenek azonnal értesíteni a területileg illetékes püspökséget és az advocatus diabolit, a helyzet kissé kétértelmű. Én a Magyar Nő című, méltán ismeretlen internetes kiadványban találkoztam a csoda leírásával, olyan címek között, mint „Iránban ismerik a hun-magyar nyelvet”, vagy „Magyarul beszélő indiántörzs”. Viszont tudtam a jelenésről, még mielőtt olvastam róla! Csoda, mirákulum, telepátia, jövőbelátás? Nem, még több: pesti pletyka. Van nekem ugyanis egy kedves, már nyugdíjas szomszédom, akivel bevásárlás közben szoktunk találkozni, finoman fogalmazva sem kormánypárti. No, ő már a hétvégén mesélte, hogy hallotta ennek a brüsszeli jelenésnek a hangzó formáját a Karc rádióban, és majd’ lefordult a konyhaszékről a röhögéstől. Mikoron pedig tegnap elém került, azonnal ráismertem: ezt emlegette a Dezső!

De hát mi ez?

Szerintem valami túladagolás végeredménye, esetleg bátor biokémiai kísérlet, melyet a szerző önmagán végzett, és így járt. A nyolcvanas évek közmondása jut eszembe, miszerint vannak gyógyszerek, amikre lehet inni és vannak, amikre érdemes. De mielőtt nekilátnánk a részletes elemzésnek, tisztázzunk pár alapfogalmat.

Mindenkinek joga van a saját hitéhez, lelkiismereti- és vallásszabadság van. A vallását is mindenki szabadon gyakorolhatja, bár mondjuk szerencsésebb, ha valamelyik egyház keretein belül teszi ezt, még szerencsésebb, ha az az egyház történelmi, legalábbis a mostani környülállások szerint. Mármost a vallásokhoz műfaji szempontból hozzátartoznak a csodák, csakhogy azt maga az illető egyház dönti el, mit fogad el csodának: ezt nagyon pontosan szabályozzák mindenhol. Tehát, ha egy gőzös fejű hölgy hagymázas monológját mosolygom meg, azzal én nem a katolikus egyházat sértem: akkor sérthetném csak, ha már kanonizálták volna, mint csodát vagy a hölgyet avatták volna szentté, netán boldoggá. De erről szó sincs. Magyarul: maga a hölgy vallhatja magát olyan hitűnek, amilyen neki tetszik, de ehhez a látomáshoz az egyháznak semmi köze nincs.

Különben szorgos vizionálóról lehet szó, hiszen, mint láttuk, nem csak az írásos sajtótermékeknek küldi el a látomásait, hanem rádiókat is felhív. Mondjuk a Karcba pont belefért, két bayeriáda közé. Önmagát nemes egyszerűséggel Mária Magdolnaként azonosítja, ha valóban az újtestamentumi szereplővel van dolgunk, gratulálok a magas korhoz, amit megélt és gratulálok a judeai provincia nyugdíjalapjának is, mert ezek szerint ők a legstabilabb üzleti vállalkozás a történelemben – már kétezer éve fizetik a kliens ellátását.

Persze, ez nyilván felvett név.

A szöveg – sajnos – próza, és habár terjed, mint a kolera, hiányzik belőle a nyirkai jóslat rusztikus, pogány szürrealizmusa. Hiába, kenettel és pátosszal nem lehet akármit festeni. De lássuk már magát a szöveget – illetve annak egy részletét.

„Mennyei Édesanyám lélekben elvitt engem Brüsszelbe, az Európai Parlament épületébe, ahol a politikusok Magyarországról vitáztak és komoly kritikákat fogalmaztak meg kormányunk intézkedései ellen.
Közben hallottam a magyarok imáit, akik szüntelen Istenhez és a Szűzanyához fohászkodtak, hogy Orbán Viktor mindvégig kitartson és az Európai Unió ne tudjon ártani hazánknak.
Láttam, hogy az ülésező teremben a politikusok mögött a szellemi világ is jelen volt. Szinte az egész alvilág oda sereglett.
Bukott angyalok sokaságát szemléltem, akik Luciferrel az élén el akarták tiporni nemzetünket fölhasználva az ellenünk felszólaló politikusokat.
Orbán Viktor mellett állt a Szűzanya, Jézus, Szent István király és a magyar szentek.
Az ő beszéde alatt a Sátán úgy ordított, mint az oroszlán és el akarta nyelni, mert a hazugság atyjaként számára elviselhetetlen az igazság, hiszen azzal szemben tehetetlen.
A Szűzanya piros palástjával betakarta Orbán Viktort, és így szólt a magyar néphez: „Gyermekeim, sokan imádkoztatok arra a szándékra, hogy országotokat ne a liberalizmus követői kormányozzák, hanem olyan emberek, akik keresztények és hazátok javát akarják.
Íme, vezetőtök a ti nemzetetekért harcol és Fiam erejével, oltalmával száll szembe mindazokkal, akik a kereszténység értékeit el akarják törölni a Föld színéről.
Miközben ő felemeli szavát a hazugság ellen, Mennyei Atyátok különleges módon felemeli Magyarországot és páratlan oltalmával támogat titeket.”

Mondjuk nem is csodálom, hogy ezt az egyház nem kanonizálta: ha ilyen lenne a páratlan isteni oltalom, amiben részünk van, a hívek tömegesen lépnének ki.

Azt mondja: „ Mennyei Édesanyám lélekben elvitt engem Brüsszelbe, az Európai Parlament épületébe.”

Isten hozta, fiam.

Meg egy nagy, fekete autó.

Mennyei Édesanyja a hölgyet Brüsszel helyett iskolába vitte volna, vagy szakorvoshoz, mindenki jobban jár. Mármost az is érdekes, ahogy az EP üléstermében randizik a Pokol és a Menny, ugyanis a közvetlen, személyes találkozó elvben az Utolsó Ítélet alkalmából van kiírva, ezek szerint az már megtörtént? De menjünk tovább. Hogy úgy mondjam, erősen megtisztelő a Sátán részéről, miszerint állítólag végigordította Orbán Viktor beszédét, már csak azért is, mart hajlandó volt észrevenni ezt a hozzá képest jelentéktelen figurát, valamivel felhívhatta magára a figyelmét a magyar kormányfő, ugyanis a Gonosz univerzális hatalom, és kicsit nagyobb tétekben játszik, mint a térképen is alig látható államok kormányszintű kólikái. Ugyanezt a megtiszteltetést tapasztalhatjuk a Szűzanya részéről, aki ahelyett, hogy kegyelmét az éhezők és háború elől menekülők millióira koncentrálná, egy magyar politikust tutujgat, és burkol veres textíliákba. Holott a Szűzanya köpenye köztudottan világoskék.

De folytassuk.

„Magyarországnak különleges feladata van Isten tervében, ezért ne csodálkozzatok, hogy a kegyelmek záporaival áraszt el benneteket, amelyet segítségként ad nektek. Szent István két kezét ráhelyezte a kormányfő vállára és így szólt: Drága magyar népem, ez az ember azt az utat követi, melyet én meghagytam utódaimnak.
Örvendezzetek, mert a világ tekintete Magyarországra néz.”

Szent Istvánt még értem, hogy beleszól: ő földink. Van köze a dologhoz. De mit akar jelenteni az, hogy Orbán Viktor az ő útját követi? Ja, értem: erőszakosan a maga hitére akarja téríteni az országot, és aki nem térül, azt elevenen eltemetteti. Hát, ilyen alapon ez tényleg Szent István útja. Az külön szép, amint a nagy király KÉT kezét a miniszterelnök vállára helyezi: az egyikért előbb elküld két angyalt a Bazilikába, onnét hozzák, egy rúdon, nehéz ereklyetartóban.

Azt meg már mondani sem kell, hogy a világ tekintete Magyarországra néz. Ez evidencia. Néz, és hol röhög, hol szörnyülködik.

Folytathatnám, de nem érdemes: ennek a „látomásnak” csak annyi a politikai és társadalmi jelentősége, hogy egyrészt hű képet fest a kormánypárt hívei egy részének szellemi állapotáról, másrészt erről az elmebeteg, hisztérikus korról, amiben élünk, amiben ez a badarság írott és hangzó médiumokban terjedhet, mint a pestis és előttem még senki sem röhögte ki (a Dezsőt kivéve).

Legalább mi röhögjünk rajta, mármint a Dezső meg én.

Esetleg mások is.

Akinek van hozzá kedve.

Baj akkor lesz, mikor már nem lesz szabad röhögni rajta.

Most én fogok kicsit prófétálni: sajnos, az a nap sincs messze.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Külföldi írók luxuslakásra pályázhatnak Prágában – ráadásul Kafka szülőházában

Prága támogatni fogja azokat a külföldi írókat és filmeseket, akiknek műveiben fontos szerepet kap a …