Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Business as usual

Szele Tamás: Business as usual

Kérem szépen, már megint nagy hírek vannak, a fene enné meg őket, megint jobb hely lesz a Facebook, kérdés, hogy kinek – leginkább a tulajdonosának lesz az, amint látom, a felhasználóknak már nem annyira. De hát mindig ezzel jár, mikor nagy csinnadrattával „javítanak” egyet a közösségi oldalon: ha teljesen megjavul, tán el is tűnik majd, mint erdőben a vadnyom.

Első sorban szögezzük le, rögtön kezdésként, hogy Mark Zuckerberg egészen pontosan azt tesz a közösségi oldallal, amit éppen akar, lévén, hogy az övé. Ha úri kedve úgy tartja, megváltoztathatja az alapszínét kékről hupililára, de akár masnit is köthet rá, és leengedheti a Niagara-vízesésen, ezt mind szabad neki, hiszen nagyrészt a saját tulajdonáról van szó (bár vannak más tulajdonosai is).

Másodsorban viszont azt szögezzük le, hogy nekünk, felhasználóknak nem kötelező rajongani ezekért a „javítgatásokért”, sőt: mi az üzleti partnerek vagyunk (voltaképpen, ha tetszik, ha nem mi vagyunk az áru, amit Zuckerberg elad a hirdetési cégeknek), ha nem szeretjük, mehetünk máshova, nem vagyunk ide bilincselve. Nem a csodát: a Facebook lévén a legnagyobb és legáltalánosabb közösségi felület, részévé vált nem csak a magánéletünknek és a hétköznapjainknak, de már dolgozni sem lehet nélküle nagyon sok területen.

Harmadsorban az igaz, hogy Márkus testvér úri kedve szerint tönkre is mehet, de bölcs üzletember azért meggondolja a hirtelen támadt ötletei átültetését a gyakorlatba, előtte elvégeztet egy piackutatást – ez esetünkben vagy elmaradt, vagy dilettánsok végezték. Meg kellett volna kérdezni olyan embert is, akinek van fogalma a globális közgazdaságról, ennek sem látom jelét – na, de lássuk, miről van szó! Mint az Index írja:

„Mark Zuckerberg eget-földet megrengető változásokat jelentett be csütörtökön a Facebook háza táján. Újragondolták a hírfolyamokat, vagyis azt a felületet, amit ön is Facebookként ismer, és ami az elmúlt években kattintásvadász hírek, fizetett hirdetések és cuki kisállatos videók végtelen folyamává változott.

A következő hetekben azt fogja tapasztalni, hogy a falán egyre kevesebb lesz a figyelemvadász tartalom, és egyre többször jelennek meg az ismerősök és családtagok személyes bejegyzései, pont úgy, mint régen. De azokból sem minden.

Az új Facebookban az aktív tartalomra helyezik a hangsúlyt. Nagyobb teret kapnak például a vitaindítóra sikeredett kommentek, az olvasmányos bejegyzések, az élő kapcsolatot jelentő videók és minden olyan tartalom, ami körül beszélgetések, párbeszédek alakulnak ki. Háttérbe szorulnak azok a posztok, amiket mindenki csak belájkol, és továbbgörget.”

Hát, izé… ezt most hogy értsük? Lássuk az eredetit!

„We built Facebook to help people stay connected and bring us closer together with the people that matter to us. That’s why we’ve always put friends and family at the core of the experience. Research shows that strengthening our relationships improves our well-being and happiness.”

Vagyis:

„Azért hoztuk létre a Facebookot, hogy összekössük és közelebb hozzuk egymáshoz azokat az embereket, akik fontosak egymásnak. Ezért koncentrálunk munkánk során a baráti és emberi kapcsolatok erősítésére. A kutatások azt mutatják, hogy kapcsolataink erősítése javítja jólétünket és boldogságunkat.”

Hát ez első körben nesze semmi, fogd meg jól. Körülbelül annyit tesz – kissé utánaolvasva – hogy a jövőben akkor is kapunk értesítést az ismerőseink tevékenységéről, ha azok épp csak bevetették kiskertjüket tavasszal, vagy sütöttek reggelire két tükörtojást, ellenben korlátozzák a céges és kiadói tartalmakat. Magyarul kevesebb lesz a reklám-kategóriába sorolható poszt (kivéve, ha fizettek érte, kérem, business as usual) és a hír meg az újságcikk. Sőt, egymással is kéretik többet írogatni, kevesebb fotót, videót feltenni.

Hát, ha Zuckerberg hollywoodi nyálgépet akar csinálni a tulajdonából, ám tegye, jogában áll, nekem meg az áll a jogomban, hogy kritizáljam.

Vegyük rögtön azt az egyszerű alaptételt, hogy nekem van több, mint ezer ismerősöm. Ha minden ajánlkozást, jelölést elfogadnék, lehetne már ötezernél is több, de valahol ezer fölött meguntam, és már csak azt engedem be, akinek az elfogadására nagyon, de nagyon nyomós okom van (különben, aki anyázni akar, így is megtalál, de ezt majd egy külön háromkötetes regényben fogom kifejteni). Mármost ha ennyi ember egy helyre kerül, tény, hogy közel lesznek egymáshoz, olyan közel, mintha egy tengeralattjárón volnának összezsúfolódva, vagy a hetes buszon, déltájt, tehát nem biztos, hogy összehaverkodnak, de az nagyon valószínű, hogy össze fognak veszni. Ilyen az emberi természet. Szóval, ha Márkus barátunk az emberi kapcsolatokat helyezi előtérbe, attól még nem lesz jobb, békésebb hely a közösségi oldal.

Meg aztán, a Facebook kora előtt nekem például fogalmam sem volt, mit gondolnak a tőlem távolabb élő ismerőseim, barátaim például a repülő csészealjakról, torlósugár-hajtóművekről vagy a politikáról. És hogy miképpen változnak a nézeteik. Ha valaki nem volt közszereplő, akkor nem tudtam, kire szavaz, kihez pártolt tegnap, kit támogat ma, kit fog holnap ajnározni. Így aztán ismerősök is maradtunk éveken át. No, ennek vége: most átalakultak a kapcsolatok, aki elveink társa, legyen szó bármiről, az haver, aki nem, az ellenség lesz előbb vagy utóbb – ha pusztán a nézetei miatt nem is tiltom le, amennyiben azokat hangosan és az oldalamon propagálja (és propagálják…) akkor muszáj lesz. Egy vagy tíz emberért, akikkel mondjuk harmincöt éve jóban voltunk, nem fogom elveszíteni az összes többi ismerősömet, emberi, sőt, üzleti kapcsolatomat. Emlékszem arra a régi haveromra, aki meg akarta nekem tiltani a sajtótevékenységet, mert nem tetszettek neki az elveim, azt mondta, a repülőgépes fotóim maradhatnak, de az írást hagyjam abba, mert hazaáruló vagyok. És különben nem sörözünk együtt. „Hát… mikor is söröztünk utoljára?” „Harminc éve.” „Akkor még harmincat tán csak kibírok, Sanyikám.”

Szóval, az emberi kapcsolatok erősítése csak akkor lenne egyértelműen jó, ha az embernek nem más, tőle esetleg homlokegyenest ellenkező véleményen lévő emberekkel volna kapcsolata, hanem Walt Disney egyszerű jellemű és csekély értelmű rajzfilm-figuráival.

A hirdetések számának csökkentése egyszerű halandzsa: aki fizet, az hirdetni is fog majd.

Nagyobb a baj a sajtó korlátozásával. Most fog felsikítani az összes kétbites lélek, miszerint: „Le a sajtóval, mindegyik sajtótermék hazudik!”, amin vérig szoktam sértődni, ugyanis ez nem azt jelenti, hogy hazudunk, hanem azt, hogy nem ők diktálták, amit írtunk. És minél szimplább valakinek a világképe, annál agresszívabb. Ma, Magyarországon már tényleg ott tartunk, hogy X. politikus jó, Y. rossz, ki vannak jelölve, akiket gyűlölni lehet X. vagy Y. kedvéért, és az egész ország vígan készül egymás agyonverésére, kisbaltával, ha egy mód nyílik rá. Na, kérem, a valódi és független sajtó pont ezt a sarkított világképet próbálná árnyalni, azért is nem olyan népszerű, mint a faék szintjére lebutított pártpropaganda.

Ha a magyar Facebookon korlátozzák majd az újságcikkeket, akkor megerősödik a propaganda – hogyne erősödne, ezrek visszhangozzák, mint megannyi jákópapagáj! – és eltűnik az elemzés, gondolkodás a helyzetről.

Ja: mellesleg csődbe jut és eltűnik a maradék független sajtó is, maradnak a pártlapok, azok nem halnak majd éhen, de a függetlenek igen.

Sőt, a nyugati sajtó olvasottsága és ebből következően reklámbevétele is csökkenni fog, tehát világcégek is mehetnek csődbe: a közösségi oldal jó eséllyel elveszi tőlünk a valódi sajtót, és cserébe csak saját magát adja, vagyis hírforgalom szempontjából szinte semmit, a magánélet erős előtérbe tolásával.

Mielőtt azonban kifennénk a rezes fringiát és elindulnánk a Szilikon-völgybe bosszút állni Márkus testvéren a hülyesége miatt (értem én az ő szempontjait is, mivel a Facebookkal a politika folyamatosan visszaél, inkább akar belőle színes, szélesvásznú családi vígjátékot csinálni, csak az már nem fog menni), nézzük csak meg jobban a hírt.

Mindez csak a hírfolyamra vonatkozik, amit mindközönségesen (és helytelenül) „kezdőoldalnak” tetszenek nevezni.

Ja, az más. Ha a megosztásokkal nincs változás, akkor sok csoda nem várható.

Akkor csak annyi történik, hogy a hírfolyam központilag algoritmizált, személyünkre szabott hírei mennek át technicolor PVC csillámfaszlámába és kicsiny, rózsaszín egyszarvúba, de ha egy általunk kedvelt személy vagy sajtótermék megoszt valamit, azt ettől még látni fogjuk.

Meg azt is, mit ültetett a szomszéd a kiskertjébe tavasszal és mit reggelizett.

Summa summarum: a Facebook megint úgy lesz jobb hely, hogy kicsivel rosszabb lesz.

Ahogy már megszoktuk.

Business as usual.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Üzenet Orbán Viktornak: a családanyák a jövő hetüket sem látják

Bősz Anett (Magyar Liberális Párt) üzenete Orbán Viktornak. Orbán Viktor pénteki rádióinterjújában jelentette ki, hogy …