Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Chipet a grófba!

Szele Tamás: Chipet a grófba!

Kérem tisztelettel, nagy dolgok készülődnek a Petőfi Irodalmi Múzeumban, hatalmas dolgok, valósággal forr, pezseg a magyar kultúra langyos jacuzzija, új megvilágításba kerül irodalmi életünk, újraértékeljük helyünket a világban. És más, hasonló közhelyek. Az a lényeg, hogy Prőhle Gergely, a múzeum új igazgatója Wass Albert-kiállítással tervezi megkezdeni tevékenységét.

És Kassák-tárlattal is. Mármost ez utóbbit sem lesz túl könnyű megoldani, de legalább látványos lehet majd, hiszen tudjuk, hogy a szerző jeles képzőművész is volt, de mi lesz a Wass-kiállítás anyaga? Bemutatják Albert gróf lovaglókorbácsát, nyilaskeresztes karszalagját és gyermekkori Lüger oldalfegyverét? Esetleg kiállítják párhuzamos házasságainak dokumentumait? A sarokban szendereg majd egy halványlila uszítás és néha nemzetiszínűt ásít?

Albert gróffal ugyanis az a baj, hogy nem értem, mit keres egy irodalmi múzeumban. Annyira nem irodalom, hogy még a ponyvaregényírók egyesülete is visítva tagadná ki – ha lenne ilyen egylet. Albert gróf a maga idejében írt egy gyengécske regényt, a Funtineli boszorkányt, ami első kötetnek még elmegy, és utána, főleg az őt támogató kormányzati és arisztokrata hátszélnek köszönhetően, sokat felejtett az írás mesterségéről, amiről már eredetileg sem tudott eleget. No, de szegény magyar jobboldal már akkor is vízzel főzött, egyszerűen nem voltak íróik, Herczeg Ferenc is kilógott néha a kánonjukból, kellett egy markánsan nacionalista szerző nekik, mint egy falat kenyér. Kapott is Albert gróf mindent, nemi betegségtől ösztöndíjig, csak elég jobboldali legyen.

Az volt. Nem térnék ki a háborús bűneire, melyek bizony voltak, de arra igen, hogy a programos irodalom, főleg, ha nem túl tehetséges ember műveli, elborzasztó eredményekkel jár. Panelrengeteg a bérceken és borongás a fenyéren. Ráadásul meg kell vallani: a mi grófunkat, főleg a rengeteg támogatásnak köszönhetően. a kollégái sem kedvelték. Már, aki egyáltalán képes volt beleolvasni. Érdekes módon a születési helyét pont nehéz lenne felelőssé tenni a hibáiért: kortársai, a szintén erdélyi Tamási Áron vagy Karácsony Benő markánsan baloldaliak voltak és markánsan tehetségesek is, a gróffal ellentétben – az más kérdés, hogy míg Albert gróf a második világháború alatt üldözötteket gyilkolt, Tamási üldözötteket mentett, Karácsony Benő pedig belehalt az üldözésbe.

Albert gróf amerikai emigrációja pedig már időnként tragikomédiába fordult, ember nem adott annyi munkát az FBI-nak, mint ő, akit – saját állítása szerint – állandóan meg akartak merényelni. Nem ért ő már akkor annyit sem, mint egy lövedék…

Bizonyos értelemben valóban nevezhetjük jelenségnek Wass Albertet. Ő a magyar irodalom legnyilvánvalóbb csődje. Patetikus póz, hazafias szólamok, kulisszahasogatás – és emögött bizony valódi, kegyetlen bűncselekmények. Olvashatatlan kötetek és bokacsattogtatás Hitler előtt. Díszlet volt ő egész életében, álíró, papírmaséból, aki nem volt alkalmas semmire, mikor véget ért az az előadás, amiben használták – utána már csak azt az egyet folytatta, amihez értett. Pózolt, haláláig.

Ha ezt, így ki lehetne állítani, azt mondanám, legyen is róla tárlat. De természetesen nem erről van szó. Prőhle igazgató úgy fogalmazott, amint a HVG írja, hogy „Több mint kétszáz Wass Albert-szobor van országszerte, s ha egy irodalmi szerzőnek ennyi helyen emelnek szobrot, akkor egy közintézménynek kötelessége megnézni, az az életmű mit rejteget valójában. Ez nem a kánon befolyásolásáról szól, inkább a tisztánlátást segítheti.”

Hát, ha az előfordulások száma szerint rendezzük a kiállításokat, a következőt kérném a Manneken Pis-ről megrendezni, az ő képmásával ugyanis minden második kocsma vécéajtaján találkozhatunk, és van is kulturális jelentősége, mint olyan. Sőt, markánsan európainak mondható. Mi több, brüsszelinek, legfeljebb nem irodalmár.

De Albert gróf sem az.

Hogy minek köszönhető a népszerűsége? Egyrészt annak, hogy a csapból is ő folyik, másrészt annak, hogy olyan egyszerű, mint a faék, a bolond is megérti, mit akar mondani. Nem kell töprengeni, elemezni, nem érint meg finom lelki húrokat, nem akar szórakoztatni, nem akar az semmit, csak haragszik és gyűlöl. Ez meg szimpla dolog.

Maga a nacionalista középszerűség.

Javasolnám a tervezett tárlatra elhozni Egerből a gróf beszélő szobrát, mely elvben a szerző különböző verseit mondaná, csak az avatása előtt, a főpróbán felrobbant benne a chip, bizonyára nem bírta ki a fűzfarigmusokat. Ez a szobor már önmagában is jelképe lehetne a Wass-kultusznak – ami voltaképpen kortünet, Wass amióta ismerjük, vállalhatatlan politikai irányzatoknak szolgált ideológiai-kulturális háttérként, erre az egyre jó, semmi másra, nem véletlenül került elő. De hát ezek az irányzatok nem világnézetek, ahogy Wass sem kultúra.

Az még izgalmasabb lenne, ha egyszerre rendeznék, azonos helyiségben a Wass- és a Kassák-kiállítást, mert kicsit megkavarná a nézőket, nem lenne elég odamenni, tudni is kéne, melyik szerző mit követett el. A kevésbé felkészültek találgatnának, míg fejük fölött elröpül a nikkel szamovár.

Sőt, nekem volna még egy ötletem, Prőhle úr. A vernisszázs akkor lenne igazán látványos és mintegy markánsan nemzeti jellegű, ha a tartama alatt minden nap előadná a Nemzeti Lovas Színház „Hungalórum” című produkcióját a múzeum összes termeiben, lóval, huszárral, rezes fringiával. Képzelje, ilyen van, létezik. Amint bemutatkozó szövegük mondja:

„Célunk, hogy hazánknak új hősöket állítsunk, új példaképeket, akikre az új generáció felnézhet!
A Hungalórum c. produkciónk egy igazi hungarikum, mivel egyedülálló nem csak hazánkban, hanem egész Európában és világszerte is. Világhírű operettek, musicalek és rocklegendák elevenednek meg lóhátról, ahol nemcsak kiváló énekes lovas színészeink kapnak helyet a porondon. A huszárok, betyárok, magyar nemzeti lobogók, mély nemzeti érzelmek és a gyönyörű lovak mellett sok más meglepetés várja a közönséget, parádés szereplőgárdával.
“Hisszük, hogy mi magyarok lovas nemzetként is elismert és megbecsült nép lehetünk nem csak Európában, hanem az egész világon.” (Pintér Tibor)”

Na, tetszik látni, ezt kombináljuk össze Albert gróffal, kiállítással, Kassákkal, ha muszáj, teszünk még bele jégrevüt és sámándobot is, az egészet a múzeumba helyezzük és biztos a kasszasiker.

Ilyent még az öregapám sem látott, pedig az bölcs ember volt.

Sőt, tulajdonképpen Kassákot ki is lehet hagyni belőle, a stílus és a forma egysége okából.

De legalább Albert gróf a helyén lesz a lovak között.

Majd mond nekik verseket, míg meg nem bokrosodnak.

Jut eszembe: tessenek a gróf úrban chipet cserélni.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Le kell cserélni a taxik negyedét

A magyarországi taxik negyedét le kell cserélni év végéig a környezetvédelmi előírások miatt, ez 2500 …