Home / VÉLEMÉNY / Szele Tamás: Divide et impera

Szele Tamás: Divide et impera

Nyergelnek már a valkűrök, holnap jön a Ragnarök, az eget-földet megrázó Götterdämmerung, magyarul az Istenek Alkonya, még magyarabbul a népszavazás. Valaki elbukik, valaki megdicsőül, valakiket pedig bűnbaknak kiáltanak majd ki. Nem mintha nagyon kétséges volna a végeredmény – azt nem tudjuk még, mit hazudnak majd nekünk, de azt, hogy a kormány bármi áron győzni fog, tudjuk.

44Jobboldalt, baloldalt elő vannak már készítve a bűnbakok, a tagló is kéznél, szóval üzemszerűen, terv szerint működik minden – nem is értem, miért tépjük egymás idegeit, miért marakodunk. Nem hiszem, hogy van ember ebben az országban, aki ne gondolná, hogy csalni fognak a referendumon, éspedig a kormány érdekében fognak csalni, ilyenformán a veszekedés felesleges, amint a referendum is értelmetlen. Lesz, aki igennel szavaz majd, lesz, aki nemmel, lelkük rajta, lesz, aki érvénytelenül, és a hatalmas többség oda sem ballag, pedig nézetem szerint az a szavazólap kiváló alapanyaga lenne mindenféle papírhajóknak és csákóknak, repülőknek, egyébre úgysem jó. Szép lenne a népszavazást országos origami-bajnoksággá változtatni, minden szavazókörzet összes termeiben, de végül is otthon maradni sem rossz.

Persze, ezt a miniszterelnök nem szeretné. Valamiért mérhetetlenül fontos neki a magas részvételi arány, pedig hát az nem jelenti egyben az érvényességet is – azt csak az garantálná, ha a küszöböt elérő mennyiségű érvényes szavazat érkezne, igen vagy nem, az érvénytelen nemigen már nem játszik. De Orbán Viktor a Katolikus Rádiónak adott interjújában mégis megzsarolja a választópolgárt:

„Kivonulni nem lehet, ennek az országnak vagyunk a polgárai, ha nem veszünk részt a döntésben, bejelentjük, hogy elfogadjuk a többiek részvételével született döntést.”

Imígyen szóla Orbán Viktor, még ha nem is Zarathustra, de miért, mi okból? Mire kell neki a részvétel? És mit jelent a következő mondatából kilógó lóláb, miszerint „De politikai értelemben a részvételnek nincs jelentősége.” Azt minek mondta, hogy „a népszavazás nem valaminek a vége lesz, hanem valaminek a kezdete: ha megvan az eredménye, akkor “hamuba sült pogácsát tesz a tarisznyájába” és elindul Brüsszelbe.”?

Miért mondta Kósa Lajos, hogy „Lemond a kormány, ha az igenek kerülnek többségbe”? (Mondjuk, ettől a veszélytől nem kell tartani, amennyiben mégis megesne, én is megígérem, hogy kozák atamánnak öltözve fogom tangóharmonikával kísért zenés esztrádműsorral szórakoztatni a Baross tér járókelőit). De mégis, azt hiszi, hogy az ellenzék megbolondul a csalitól és őrjöngve elrohan igennel voksolni? Mondjuk ez egy régi, abszurd elméletemhez hasonlít a piramisok építéséről, miszerint az talán mindegy is, hogyan építették őket, az a lényeg, hogy miért – úgy lehetett, miszerint Imhotep kihirdette a népnek: ha megépül a piramis, meghal a fáraó, hogy beletemethesék, aztán a jónépre bízta, hogy oldják meg a műszaki problémákat, azok meg megoldották, bármi áron, csak szabaduljanak a zsarnoktól. Hát Kósa most erre az Imhotep-elméletre emlékeztet engem: dehogy mond le a kormány, akkor sem mondana, ha egyetlen „nem” szavazat sem érkezne.

Miért küldözgetik ország-szerén tova a legnagyobb bolondjaikat is, Nógrádit, Spöttlét, szamárságokat beszélni, miért mindegy az, mit hazudnak, csak a népszavazásról tegyék?

Spöttle gyöngyszemei valóban mérhetőek Nógrádi György maximáihoz, Aszódon például azt bírta mondani a saját szájával, miszerint:

„Kukáztunk TEK-es kollégákkal bankokban, ahol (a szaúdiak) átutalgatták a pénzeket, Western Union, és nagyon komoly pénzek, több ezer eurók jöttek a szaúdi királyságból.”

Gyurika, Gyurika, Spöttle Gyurika, a földönkívüliek nagyon megárthattak az eszed tokjának. Először is ezer euró csak a magyar átlagpolgárnak sok pénz (bár nálunk majdnem mindenkinek), a nemzetközi pénzforgalomban bakfitty. Hiszen csak valamivel több, mint háromszázezer forint, még az egymillió forint is háromezer-valahányszáz euró lenne. Aztán meg: hol jártál, sztalker, és kikkel? A banki adatbázisokban? A TEK-esekkel? Láttál te már egyáltalán ilyen adatbázist? Ha te abban kukázol, én főtt kukoricával gangeszi gaviált pecázok a Niagarában. Van neked arról fogalmad, hogy néz ki egyáltalán egy banki informatikai rendszer? Akkor turkálsz te abban, amikor Stirlitz elénekli neked az angol himnuszt Sztálin születésnapján. Szamovár- és üstdobkísérettel. Az már csak hab a tortán, hogy az Index nem volt rest, rákérdezett a TEK-re, mi dolog volt ez, és ők nem tudnak ilyesmiről. Sőt, azt válaszolták hivatalosan, hogy: „Georg Spöttle nevű személy nem áll a Terrorelhárítási Központ alkalmazásában, és a TEK műveleteiben sem vesz részt.”

Szóval, még szélhámosnak is gyengék ezek a papírmasé lármafák, normális országban ilyen hazugságért kétszáz év várfogság járna, nálunk megdicsérik az ilyent büntetés helyett.

De mi a fene ilyen fontos ezen az átkozott népszavazáson, hogy semmi sem drága a részvételért?

Mert sem tárgya, sem tétje. Maximum segíthet Orbánnak szabotálni az Uniót, esetleg egy lépés lehet az ország jövőbeli kiléptetéséhez Európából – de az nem holnap lesz, annak nagy a sora, és talán nem is tartozik az elsődleges célkitűzések közé egyelőre. De akkor miről szól a holnapi nap?

Elsősorban is, a kormánypárt számára nagyon fontosak a statisztikák. A politikusnak törvényeket és gazdasági-politikai eredményeket kéne produkálnia, de a magyar politikus – hogy úgy mondjam, hatékonysági okokból – népszerűségi indexet és közvélemény-kutatási adatokat termel ahelyett, hogy a dolgát tenné. Ennek a korábbi politikai váltógazdálkodás az oka, a kormányzati ciklus félidejében elkezdődik a választási kampány, könyörtelenül. Ha most sikerül széles néptömegeket berángatni a szavazókörzetek urnáihoz, az kiválóan fog kinézni a könyvelésben, harmadlagos, hogy semmi haszna.

De a valódi ok nem ez – ez csak részben fontos.

A legfontosabb a Turáni Átok.

Ameddig az megmarad, a kormány minden választást meg fog nyerni.

Ugyanis tekintsük, miképp reagáltak a hivatalos ellenzék különböző pártjai a népszavazásra?

Abban mindenki egyetértett, hogy ez egy mondvacsinált szamárság, ámde. Ámde az egyik párt az „igent”, a másik a bojkottot, a harmadik az érvénytelen szavazat leadását ismeri el egyedül üdvözítőnek. Holott mindegy volna, csak nemmel ne szavazzon senki. És egymásnak is esnek, no, nem a politikusok, hanem a híveik a nagy igehirdetésben. De miért? Kezicsókolom, olyan egyszerű, mint a kétszerkettő: azért kívánnak különböző reakciókat, hogy az eredményekből megtudhassák (ingyen) a saját támogatottságukat! Másfelől meg, ha valamelyik koncepció elsöprő többséget szerezne, lehetne arra hivatkozni, hogy X vagy Y párt a kormányváltó erő. Jó, hát legfeljebb nem lenne igaz – de hivatkozni lehetne rá.

Mármost a kormány ezt tudja (szerintem fű alatt támogatja is) és nagyon jókat röhög. Ugyanis amíg az ellenzéki pártok egymás koncepcióival hadakoznak, és mindegyik igyekszik jókor lenni, jó helyen, nem jöhet létre egységes kormányváltó platform. Ezért fontos a népszavazás, ezért mindegy politikai szempontból az eredménye – mert egyáltalán nem a menekülők befogadásáról szól, nem az autonómiáról, dehogy is, arról szól, hogy gyűlöljön, ha lehet, mindenki mindenkit, mert így a viszonylagos egységet felmutató, vaskézzel összetartott kormánypárt lehet az ország egyetlen koherens politikai ereje.

Akkor most mi lesz?

Megmondom. Baj lesz.

A holnapi referendumon győzni fognak a nemek, csalás útján, melyet igen nehéz lesz majd bizonyítani, már, ha egyáltalán lehetséges lesz egyáltalán. A kormánypárt triumfál, az ellenzék pártjai – a Kétfarkú Kutyát kivéve – elkezdenek egymásra és a jóelőre kiszemelt közösségekre mutogatni, bűnöst kiáltva. Mert ha nem lettek volna ezek vagy amazok, akkor X vagy Y párt egységre viszi az álláspontját és győz.

Dehogy győz. Nem is lehet ilyen játékszabályok mellett nyerni. Elfogadni sem lett volna szabad őket.

A magyar választó meg majd beéri az egyszerű magyarázatokkal: a szent ügy elbukott, mert a gonosz pomogácsok hátba döfték a Fehér Lovagot.

Ez a hétköznapi életbe még több gyűlöletet, megosztottságot visz majd, már nem is az fog számítani, ki hogyan szavazott vagy nem szavazott, hanem pártállása, származása, társadalmi hovatartozása alapján, előítéletesen fogják róla tudni vélni, mit tett vagy nem tett.

A kormány meg hatalmasakat fog röhögni, ahogy a hivatalos ellenzék ledarálja saját magát és a bűnbakokról olyan kijelentéseket tesz majd, hogy a Betyársereg is megirigyelné.

Ez a kampány már jóval korábban elkezdődött, a foci-EB idején, már akkor egymásnak esett az ország két fele a szurkolás ügyében – és én már akkor is azt mondtam, hogy az EB elmúlik majd, el az olimpia, el a paralimpia is, mi viszont itt maradunk, egy életre összeveszve, mély sebekkel a lelkünkön, amiket egymáson ejtettünk, ráadásul különösebb ok nélkül.

Most is ezt mondom, erre figyelmeztetek: ugyanaz a megosztási-fragmentálási folyamat zajlik, csak nagyobb méretekben. Nem az a fontos, amiről a kérdés szól, ne azt nézzük mit mondanak, azt nézzük, mit tesznek!

Ez hát az, amiért semmi sem drága.

Tessenek Iulius Caesart olvasni. Commentarii de bello Gallico.

Ugyanígy szedte miszlikbe és csatolta Rómához Galliát.

Úgy hívjuk ezt az elvet, hogy divide et impera, oszd meg és uralkodj.

Divide et impera.

Tessék megjegyezni.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Az Index csatája

Mottó: „mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” (Orbán Viktor, …