Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Elszállt egy álhír a szélben

Szele Tamás: Elszállt egy álhír a szélben

Még, hogy egy? Egy csomó, valóságos kampány folyik, csak éppen az utolsóról gyorsabban derült ki, hogy hamis a baba, mint az megszokott. Bár a többit is megcáfolták – a köztudatban mégis bennmaradnak majd, mint a népmesék. Ilyen ez a valóságon túli világ. És ilyen a klikkvadászat: ugyanis a horvát válogatott körüli kamukampánynak még politikai célja sincs.

Egyszerű klikkvadászatnak tűnik.

Tegnap számumként söpört végig a világsajtón, sőt, a magyar sajtón is, miszerint a horvát válogatott szövetségi kapitánya nyílt levélben küldte el a sunyiba a teljes horvát politikai életet és elitet, a csapat pedig felajánlotta jótékony célra a világbajnoki szereplés után járó pénzdíjat. Egészen pontosan: gyermeküdültetésre.

Terjedt a hír, virálisan, mint jobbfajta trópusi járványok, ugyanis – kellemes volt olvasni. Az átlagember úgy gondolja, Zlatko Dalic kapitány és az ezüstérmes csapat vannak most akkora potentátok, hogy bárkinek a szemébe mondhassák a véleményüket, és a pénzükkel meg azt csinálnak ezek a kedves legények, amit akarnak. Hát van pár rossz hírem. Egyrészt mindenki van akkora hatalom, hogy megmondhassa a véleményét, legfeljebb számolnia kell a következményekkel – ha ez a levél valós lett volna, Dalicnak most a haja szála sem görbül, ellenben fél év vagy év múlva már nagyon nem lenne kapitány. Esetleg még valami adóellenőrzést is kap. Vagy más kellemetlenségek történnek vele. Ettől még megírhatta volna a levelet, elküldhette volna a politikusokat a lehető legmelegebb éghajlatra, csak ilyen esetekben az ember jól teszi, ha bölcs előrelátással felkészül a mindenféle problémákra, melyek óhatatlanul megtalálják. Ahhoz kell a bátorság, hogy ezt vállald, nem a hirtelen felindulásból elkövetett, falbontásos átkozódáshoz.

No, de Dalicnak nem kell számítania semmi rosszra. Ugyanis nem írt ő semmit. A világon végigvágtató nyílt levelet egy Igor Premuzic nevű horvát újságíró írta. És még ő sem hazudott. Lássuk, mi történt valójában!

Prezumic kolléga a döntő előtt két nappal, mikor már tudni lehetett, hogy azt a horvátok játsszák a franciákkal, tehát július 13-án írt egy fiktív nyílt levelet, abban a szellemben, hogy mire is kéne költeni az első vagy második helyezésért járó pénzdíjat egy normális világban, és egyébként meg a politikusok édes mamájának a piros viganója. Csakhogy, mivel Prezumic kolléga valódi újságíró, nem kapcabetyár vagy kacsalovag, az írás elején jelezte, miszerint ez a levél „egy párhuzamos univerzumból” (Paralelni svemir) érkezett, tehát fiktív, és a végén a szignó is úgy szólt, hogy „Napisao – Igor Premuzic, nije Zlatko Dalić”, tehát: „Írta: Igor Premuzic, nem Zlatko Dalić”. Így minden szakmai követelménynek eleget tett. Ez egy jegyzet, szatíra, ami keserű szarkazmussal mutatja, mire volna szükség – és mi nem lesz.

Mármost ez az írás a Dalicom horvát online lap humor-oldalán még csonkítatlanul jelent meg. A Dnevno portálon viszont már úgy tűnik, nem szerepelt a bevezető két szó és a pontos aláírás. Ott vehette észre az EFE spanyol hírügynökség valamelyik munkatársa, aki aztán világgá is röppentette az álhírt.

A történet világosodik: de hogyan lett ez szenzáció Magyarországon?

Úgy, hogy valaki észrevette az MTI-nél. Nem is kárhoztatom azért, mert átvette és közölte: a sajtó és főleg a hírügynökségi munka valóban az információk megszerzéséből és továbbításából áll, ez valósnak tűnt és, ami mindennél fontosabb: hiteles, hírügynökségi forrásból származott. Hírügynökségi anyagokat nem szokás ellenőrizni, hiszen az ilyen vállalkozások a hitelességükből élnek, ahogy elkezdenek hazudni, felkopik az álluk. (Lesz is gond az EFE háza táján, az bizonyos). Az MTI tehát közölte a hírt, és ezzel még nem követett el hibát. A valódi, ordas nagy hibát azzal követte el, hogy amikor kiderült, miszerint a levél nem a horvát válogatottól származik, és a fél világ egy álhírt kerget, nem helyesbített. Helyesbített az Index, helyesbített a 444, helyesbített mindenki, az MTI nem.

Még az Origo is helyesbített, pedig nekik aztán tényleg csak a Kúria döntése után szokásuk.

Az MTI-nél most is változatlan formában van kint a hír. És ha náluk kint van, akkor kint lesz a teljes kormánysajtóban, ugyanis nekik az MTI az egyetlen engedélyezett hírforrásuk.

Hogy a hiba hol csúszhatott be? Talán a Dnevnonál, bár ők is bőszen pontosítanak. De a hibát mindenképpen a hírt csonkán, pontatlanul átvevő hírügynökségek követték el.

Hanem van ám még egy vétkes is.

A kedves olvasóközönség.

Amely, mivel jólesett neki olvasni a politikusok kiosztását – hogyne esett volna jól! –, kritikátlanul osztotta, osztja máig, osztani fogja holnap is. Mindent oszt, ami egyszerű és számára tetszetősnek vagy fontosnak tűnik, vagy csak épp illik a világnézetébe. Jön még ez a pletyka szembe évek múlva is – pedig egy tisztességes, jól megírt jegyzetnek indult.

De nem ez az egyetlen hazugság a horvát válogatott körül. A nem túlzott hitelességéről ismert OLKT nevű magyar oldal, amit sajtóterméknek nem nevezhetnénk, elindította – Magyarországon – a Kolinda Grabar-Kitarovic-legendát. Ez is terjed, mint a kolera, ebből sem igaz egy szó sem. Azt állítja a gondosan rövidre és nagyon érthetőre fogalmazott, nyúlfarknyi kis szöveg:

„TUDTAD?
Kolinda Grabar-Kitarovic, Horvátország elnöke. 
Néhány adat róla:

1)Eladta az elnöki különgépét. 

2.)Eladta a 35 Mercedes Benz hivatali autóját. Az összeget betetette a költségvetésbe.

3.)Leszállította a felére a miniszterek fizetését .

4.)Leszállította felére a nagykövetek fizetését, a konzuloknak 60%-ra .

5.) Eltörölte a nyugdíját a szenátoroknak.

6.) Hét nyelven beszél és nem tartja különbnek magát bárkinél.!!!

7.) Jól öltözködik!

8.) Tudja, hogy kell viselkedni akár egy elvesztett Vb döntőn is!”

kolinda.jpg

 

Fantasztikus, kérem. Ezt nem tudtam. Nagy kár, hogy Grabar-Kitarovic asszony sem tud ezekről a lépéseiről. Én azt elhiszem, hogy az OLKT háza táján az a derék ember, aki hét nyelven alázatos mindenkivel, én tíz nyelven beszélek és nem sajátom az alázatosság, még a túlzott szerénység sem, de nem is dolgozom ennél a rossz hírű oldalnál, amely mikor nem plagizál, orbitális hazugságokat kever „radikálisan ellenzékinek” álcázott propagandájába. De vegyük apróra.

Kolinda Grabar-Kitarovic asszony valóban Horvátország elnöke, éspedig a HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) színeiben. Ex-diplomata, valóban beszél hét nyelven, valamint katolikus vallású, melyet saját bevallása szerint aktívan gyakorol és büszkén hirdet. Két gyermek büszke édesanyja, politikájában viszont ellentmondásosan jelenik meg a nők jogainak védelme. 2015-ben megengedő állásponton volt az abortuszt illetően, de például az Isztambuli Egyezmény ratifikálását – mely a nők elleni és a családon belüli erőszak erősebb büntethetőségét is magába foglalja –, nem kifejezetten támogatta, sőt, a pártja tüntetett is a törvényszigorítás ellen. Igazából erősen jobboldali, nevezett már valóban megtörtént, bizonyított népirtást is propagandának, de ebbe nem mennék bele, ugyanis a délszláv háború eseményeinek említése mai is viharokat kavar. Nem, nem liberális, kicsit sem, nem is feminista. Különben is súlyos, sőt, sértő lebecsülése volna a hölgyeknek, ha azt feltételeznénk, hogy csupán annak okából, miszerint nőnek születtek, nem tudnak ugyanakkora seggfejek lenni, mint akármelyik férfi politikus. Dehogynem tudnak. Tessék körülnézni a magyar Parlamentben akár.

Ellenben Kolinda Grabar-Kitarovic nem adott el sem különgépet, sem autóparkot, nem is adhatott, ugyanis a horvát elnök jogköre pont annyira korlátozott, mint a magyaré: Áder sem adhatna el állami tulajdonú járműveket, ha épp eszébe jutna ez a hóbort. Ugyanis az nem az övé. Ugyanígy nem az elnöki jogkörbe tartozik a kormánytagok és a diplomáciai testület bérezésének szabályozása.

Ellenben a külsejére valóban senkinek sem lehet panasza, és tényleg jól öltözködik, valamint tud viselkedni. Az lenne a szép, ha nem tudna.

Van még kamu a határban? Tele vagyon véle! Az is elterjedt, hogy Macron utasítására – a francia rendszer prezidenciális, de azért ez sem az elnök hatásköre – piros-fehér kockásra világították ki az Eiffel-tornyot, hogy így tisztelegjen Franciaország a legyőzött ellenfél előtt. Szép gesztus lett volna, bár én továbbra is kétlem, hogy Párizs közvilágítását a köztársasági elnök irányítja, erről is körbefutott egy vírus-mém.

 

 

Ez sem volt igaz.

Kivilágíthatták volna, csak épp nem most, hanem a 2016-os EB-n, amikor is az egyik szponzor lehetővé tette, hogy

„…az adott napon játszó csapatok közösségi oldalakon leginkább aktív szurkolóinak színeit kivetítsék az Eiffel-toronyra. Horvátország azonban kis ország, így – az AFP spanyol nyelvű tényellenőrzői szerint – ezen a szavazáson Törökország ellenében alulmaradt. A most forgó kép a 2016-os szavazásra buzdító felhívásokban jelent meg.” (Urban Legends)

De hát kinek érdeke ez a tengernyi, jól hangzó, tetszetős hazugság?

Aki politikát sejt mögötte, szerintem téved.

Ahogy a honi választások után válogatott szamárságok terjedtek Orbán Viktorról (azért most is terjednek, bár a valóságnál vadabbak nem bírnak lenni), mert a miniszterelnök neve volt az a „hívószó”, az a kifejezés, ami vonzotta a kattintást, ugyanígy a most véget ért világbajnokság döntős csapatai, azok anyaországának neve is „hívószó”. El tudom képzelni, hogy egyes sajtótermékeknél úgy kezdődik a nap, hogy mindenki megkapja az előző nap legtöbbször keresett szavainak listáját a Google statisztikái alapján, és aztán a szavakra épülve kell nagyon rövid, sulykolható, pár mondatos szamárságokat összekreatívkodjanak, mint a két második példa mutatja.

Az első példa meg szimpla, talán picit szándékos félreértés, amit szintén felkapott a VB-hisztéria. Hiszen mégiscsak az volt a vezető téma egy hónapig.

Azonban, ha szövegstatisztikai alapon készülnek az álhírek, az nagyon rosszat jelent: akkor fel kell készülnünk arra, hogy minden valós információra rátelepül a közeljövőben negyven hazugság.

Miért csinálják?

A pénzért, amiket a reklámokért kapnak. És mivel ez a pénz hirdetésenként igen kevés, csak monstre olvasottsággal, látogatottsággal lehet sokat kaszálni.

Aki viszont ilyent tesz, attól az sem lenne meglepő, ha apját-anyját agyonverné, hogy részt vehessen az árvák vacsoráján.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Az emberiség ellenségei?

Ilyen sem volt még, csodát látott Amerika: az egymással gyilkos konkurenciaharcban álló sajtótermékek augusztus 16-án …