Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: … embert zabál

Szele Tamás: … embert zabál

Mármint a szabál, kérem, a szabál, az ősi vasutas-mondás szerint, melyet Moldova Györgytől ismerünk. A múlt héten két polgártársunkat is felzabálta, és most döbbenten néz, aki még gondolkodik, hogy ez miképpen volt lehetséges – aki meg már megszabadult a ráció nyűgétől, fejeket követel vagy az áldozatokat hibáztatja, alkatától függően.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy szabálytalanság egyik esetben sem volt tapasztalható. Úgy halt meg Á. István mérnök is, Komlósi Lajos játékvezető is, hogy körülöttük minden szabályt szó szerint kínosan betartottak, minden úgy ment, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ebbe is haltak bele. Ha egy kicsit is lazább világban élünk, máig élnek – épp ezért fontos odafigyelni az esetükre. De mi is történt? Á. István esetét az Indexből idézzük.

„Péntek kora délután Újpesten rendőri intézkedés közben meghalt egy 57 éves budapesti férfi. A rendőrség szűkszavú tájékoztatása szerint a férfi intézkedés közben rosszul lett, és a rendőrök megkezdték ugyan az újraélesztését, amit a kiérkező mentősök folytattak, de a férfi életét már nem tudták megmenteni.
Utolértük az elhunyt férfi közeli hozzátartozóját (a nevét nem akarta nyilvánosságra hozni), aki érdekes adalékot tett hozzá a történethez.
Elmondása szerint az eset délután fél 4 körül történt, amikor a férfi és az egyik ismerőse vártak egy barátjukra, és a várakozás alatt telefonáltak. Ekkor lépett oda hozzájuk két járőr és igazoltatták a később elhunyt férfit. Barátját egy órával korábban már igazoltatták ezek a járőrök, így tőle nem kértek iratokat. Azt nem tudtuk meg, hogy miért igazoltatták őket. A család egy barátjától megtudtuk, hogy kizárt, hogy megfigyelték volna a férfit, mert az elhunyt férfi egy joviális ember volt, és forrásunk szerint kizárt, hogy a rendőrség megfigyelte volna bármi miatt.
A rendőrök megkérték az 57 éves férfit, hogy tegye a két kezét a motorháztetőre, hogy megmotozzák, azonban a hőség miatt felforrósodott autóra csak rákönyökölni tudott a férfi. Ekkor a hozzátartozó szerint kényszert alkalmaztak a rendőrök, a férfi pedig szólt, hogy rosszul van és szédül.
A rendőrök ekkor folytatták az intézkedést, és kirúgták a férfi lábát, hogy le tudják vinni a földre, aki állítólag ekkor verte be a fejét, és vesztette el az eszméletét.
A hozzátartozó, akit a férfi barátja hívott fel, perceken belül a helyszínen volt, és szerinte sem az intézkedő rendőrök, sem az erősítés nem kezdte el rögtön a férfi újraélesztését. Végül az egyik rendőr elkezdte újraéleszteni a férfit, és a hozzátartozó szerint a mentősök nagyjából 25 perc múlva érkeztek ki, és folytatták az újraélesztést, de a férfi végül meghalt.”

Mielőtt el tetszenek kezdeni elemezni, lássuk a másik történetet, Komlósi Lajos esetét. Ő csütörtökön, a déli órákban hunyt el, mikor az országos hőségriadó alatt tartottak fizikai tesztet a borsodi játékvezetőknek. A teszt során, a 2400 méteres futás közben lett rosszul és vesztette életét. A férfi a futásról térdfájdalmaira hivatkozva állt ki, majd később rosszabbul lett. A helyszínen volt defibrillátor és rohamkocsi is érkezett hozzá, de már nem tudták megmenteni az életét. Legalábbis ennyit mond az MLSZ hivatalos közleménye – és részvétét fejezi ki.

A részvétemet én is kifejezném, mindkét családnak és az ismerősöknek is, de bocsásson meg mindenki a nyughatatlan elmémnek: szeretném továbbgondolni a történteket.

Miért kellett Á. István ellen kényszert alkalmazni, miért kellett Komlósi Lajos játékvezetőnek negyven fokban lefutni a majd’ két és fél kilométert? Muszáj volt?

Igen és nem.

Komlósi Lajos szeretett volna játékvezető maradni, márpedig ez csak úgy lehetséges, ha átmegy a teszten. Megkockáztatom, délután vagy reggel hatkor át is ment volna. De őt délben futtatták, a többiekkel együtt, holott máskor ilyen hőségben ezeket a teszteket elhalasztják. A múlt héten azonban a megyei vezetők erre a kérésre csak annyit mondtak: „a meccsen is ilyen meleg lesz”. Vagy nem: hiszen a kánikula sem tart örökké, nagy melegben láttam már olyant is, hogy elmaradt a mérkőzés, meg hát menet közben a bíró meg tud állni, tud kicsit pihenni, ha kell.

De a megyei vezetők úgy gondolkodtak, hogy nem lehet megállni.

Komlósi inkább vállalta a lehetetlen feladatot, futhatott volna ugyan máskor is, csak akkor később kapja meg az engedélyét és nem lehetetlen, hogy így pár meccs kiesik. Amiknek a vezetéséért jár egy pici honorárium, szánnivalóan kevés, de mégis pénz… inkább megpróbálta, inkább indult.

Elvileg Á. István esetében is rendben vannak a dolgok. Ellenszegült a rendőri intézkedésnek, ugyanis ahelyett, hogy rátenyerelt volna a nyolcvan fokos motorháztetőre, rákönyökölt, ami, lássuk be, intézkedésjogilag és módszertani szempontból különbség, innentől jogos az intézkedés ellene.

Hát, igen, belehalt, a járőr a kényszer alkalmazása előtt nem tudhatta, hogy nincs jól. Igaz, hogy mondta, de azt a járőr nem köteles elhinni.

Óhatatlan veszteségek, mondaná a törvénytisztelő és ennek megfelelően önelégült polgár. De – tenné hozzá (és a híradások alatti kommentekben teszi is!) – maguk az áldozatok tehetnek róla. Hiszen ha a bíró nem indul el a melegben, ha Á. István inkább rátenyerel a tűzforró lemezre, nem történik semmi baj, ugye, tessék betartani a szabályokat és minden rendben lesz.

Vagy nem lesz. Nézzük ám a dolgokat másfelől is, ennek a botnak két vége van, fogjuk a másikat!

Ha a rendőrök beérik a könyökléssel – hiszen látták az igazoltatott személy mindkét kezét! -, ha a megyei vezetés azt mondja: „Fussanak délután vagy holnap reggel, ilyen időben nem is lehet”, hát nem történik semmi de semmi a világon. Nem zökken ki a világegyetem gyémánttengelye, nem bukik meg a kormány és jó eséllyel piros hó sem esett volna, alulról felfelé, kissé srégen.

Sőt, a szabályok sem sérülnek. Egyszerűen csak emberségesen alkalmazták volna őket, a szellemük és nem a betűjük szerint. Nos, ebből vizsgázott elégtelenre egy járőr és egy megyei futballvezetőség.

Azt tetszik mondani, sajnálatos, de minden rendben van?

Én azt mondom, sajnálatos, hogy így minden rendben van.

Azt tetszik mondani, a meleg volt a hibás?

Nyáron a meleg, télen a hideg szokott hibás lenni, ősszel az eső, tavasszal meg a szeszélyes időjárás.

A valódi vétkes – mielőtt bárki fejeket kezd követelni – azonban nem ember. A valódi bűnös a rendszer, amit gyenge emberek alkalmaznak. Látják a rossz szabályt, látják, hogy baj lehet belőle, de alkalmazzák: eszükbe sem jut, hogy eltérjenek az írott betűtől.

Nem jut, mert félnek, féltik a helyzetüket, állásukat, százan is akadnának a helyükre – előrébb kerül a betű, mint az emberség. Ez a rendszernek előnyös, hiszen garantálja a fennmaradását, csak a polgárok halhatnak időnként bele.

Ne tessék csakis a mostani felelősök fejét követelni – persze, feleljenek a tetteikért és részesüljenek igazságos elbírálásban, de ha őket meg is büntetik, jön holnap egy másik járőr, egy másik bizottság, és azok sem lesznek különbek.

Sajnos embertelenségre még nincs paragrafus a Corpus Jurisban.

Ha lenne, lehetne azt is embertelen pontossággal alkalmazni.

Nem ma kezdődött ez Hunniában, de ma kéne abbahagyni.

Csak akkor mi lesz a rendszerrel, ha nekiállunk emberségesek lenni?

Ja, semmi.

Összedől.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Egymondat: 30 millánál tart a Jobbik

A közösségi adományozási kampány hatodik napján, szerda estig már 31 948 311 forint folyt be …