Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Erdogan játékai

Szele Tamás: Erdogan játékai

Esküszöm, legszívesebben békén hagynám Erdogan kisded húzásait és vidámabb témákkal foglalkoznék a hétvége alkalmából, csak hát nem lehet, nem hagyja ez az ember – és nem is olyan kisdedek a játékai. Konkrétan a bőrünkkel, az idegeinkkel, az életünkkel játszik, meglehet, holnap még nincs a nyakunkon a világvége, de lesz ám a naptárban holnapután is.

egri15A török padisah a héten hatalmas ívet futott be, hétfőn ugyanis – mint azt elemeztük volt– bejelentette, hogy az Unió helyett szívesebben lépne be a Sanghaji Együttműködési Szervezetbe. Ezzel mondjuk sokakat teljesen hülyének nézett, ugyanis a Sanghaji Együttműködési Szervezet egy hatalmi, katonai szövetség, ami pontosan épp csak azokat az előnyöket nem garantálja a tagjai számára, amiket az Európai Unió igen, tehát a társadalmiakat és a gazdaságiakat, de úgy látszik, Erdogannak mindegy.

Brüsszel válasza nem is maradt el.

„Törökország európai uniós csatlakozási tárgyalásainak felfüggesztésére szólított fel a csütörtöki plenáris ülésen megszavazott állásfoglalásában az Európai Parlament (EP), amire a képviselők szerint a júliusi török puccskísérletet követően bevezetett elnyomó intézkedések miatt van szükség.
Az EP strasbourgi plenáris ülése 479 igen szavazattal, 37 ellenében, 107 tartózkodás mellett fogadta el a hatpárti indítványt, amelynek benyújtói között ott volt az uniós parlament négy legnagyobb képviselőcsoportja, a néppárti, a szociáldemokrata, a liberális és az Európai Konzervatívok és Reformerek nevű frakció.
A képviselők elítélték a törökországi jogsértéseket, azonban hangsúlyozták töretlen elkötelezettségüket amellett, hogy Ankara továbbra is erős szálakkal kötődjön az EU-hoz.” (Index)

Nem tudom, mégis mit várt? Ugyanis a zsarolás lényege az volt, hogy ha nem kap minden török állampolgár azonnali vízummentességet a schengeni országokban, akkor ő megy Sanghajba.

Hát nem kapnak. Azért az egy kicsit sok volna. Kapott ezzel szemben egy szigorú megrovást, intőt, ami azonban még mindig nem jelenti a csatlakozási tárgyalások végét: az EP állast foglalt, javaslatot tett az Európai Bizottságnak, amit aztán az vagy elfogad, vagy nem. Ez még mindig csak figyelmeztetés volt, az igaz, már szigorú. Ezen inkább eltöprengeni kellett volna.

No, de aki Erdogantól töprengést vár, az nem ismeri. Azonnal visszacsapott. Méghozzá a két legnagyobb jatagánját lengette meg. Először is közölte, hogy amennyiben felfüggesztik a csatlakozási tárgyalásokat, akkor a törökök megnyitják a határokat az országban visszatartott 3,5 millió menekült előtt.

Ez már baj, nagy baj, akkor is, ha három és fél millió ember így is messze van a magyar kormány és a szélsőjobboldal által vizionált százmillióktól. Mondjuk Erdogan eddig sem ingyen tartotta őket a török táborokban, merő szívjóságból, hanem komoly pénzt kapott az ellátásukra: évi 3,2 milliárd eurót. Mellesleg, a tavalyi menekülési hullám előidézésében komoly szerepet játszhatott az a tény is, hogy részint az ENSZ-támogatások harmadára csökkenésével, részint a török hatóságok sajátos működésének köszönhetően ezekben a táborokban váratlanul minimálissá vált az ellátás. Dolgozni alig van lehetőségük a táborlakóknak, ha mégis, hát éhbérért, de ez a ritkább eset, az anyagi források elszivárognak valahová Anatólia szomjas földjébe… szóval, borítékolni lehetett, hogy megpróbálnak legalább elmenekülni onnan, ahol csak lassú éhhalál vár rájuk.

Mármost Erdogan fenyegetése azért nem tekinthető komolynak. Ugyanis ezen az úton valóban megszabadulna egy csomó éhes szájtól, és tényleg komoly fejfájást okozhatna az Uniónak, amely mostanság a szabályozott és ellenőrzött befogadás híve – de kirántana a saját zsebéből évi 3,2 milliárd eurót, ami pedig egész szép kis summa. Ennyivel már nem szokás snóblizni, ezt a zsarolási kísérletet nem tekinthetjük komolynak.

Ráadásul az egész bonyolult tánc tulajdonképpen a török terrorizmus elleni törvény módosítása körül zajlik, ha az meglenne, minden mehetne tovább a régi kerékvágásban. De nem lesz meg.

Miért nem lesz meg?

Mert pont ez a törvény Erodgan feltétlen hatalmának az alapja, ha ezen enyhítenek, már nem jöhetnek bármikor, bárkiért a jaszaulok, el kell rakni a szeges ostort, fenyegetés helyett politikával kell kormányozni. Most az a kérdés, mi fontosabb Erdogannak: Törökország jóléte, elfogadottsága vagy a saját hatalma?

Persze, hogy a saját hatalma. Pénteken, néhány órával a menekültügyi zsarolás után újabb bombát robbantott: egy nagygyűlésen, ahol a tömeg azt skandálta, hogy mindennél forróbban vágyik a halálbüntetés bevezetésére (érdekes egy tömeg lehetett, sajátos ízlésvilággal), így válaszolt:

„A demokrácia az, ha tiszteltjük az emberek akaratát. Ha az emberek azt mondják, hogy halálbüntetést akarunk, és ez a parlament elé megy, és az elfogadja, aztán elérkezik hozzám, akkor kijelentem: el fogom fogadni.” (Index)

Márpediglen az Európai Unióban a legtilosabb dolog pont a halálbüntetés. Ahol azt előveszik, ott elnémulnak a tárgyalások. Nem nehéz megszervezni egy skandáló tömeget, annak főleg nem, aki komplett, sikertelen államcsínyt is szervezett már maga ellen (az lehetett benne a legbonyolultabb, hogy véletlenül ne sikerüljön). Az emberek akaratára hivatkozást meg bármelyik populista politikus előveszi, hallottunk már ilyent, magyarul is, sőt, magyarul olyan esetben is, amikor sikertelen népszavazás eredményének semmibevételét indokolták így. Sokat tanulnak egymástól ezek a srácok, Erdogan Orbántól, Orbán Putyintól, Trump mindenkitől… ez már lassan egy politikai, vagy inkább demagógiai iskola.

Erdogan hisztériája tulajdonképpen rokona az orbáni szabadságharcnak, mindkettő az unióval szembeni fellépés határait feszegeti, azzal a különbséggel, hogy Magyarország már az ajtón belül van.

Törökország meg lehet, hogy kívül is marad.

Kérdés, méghozzá kardinális kérdés, hogy mit szólnak Erdogan ámokfutásához Moszkvában (valószínűleg bizonyos keretek között helyeslik), Pekingben (elképzelhető, hogy nem helyeslik) és Washingtonban (most keresik a térképen Törökországot és Európát, de két napja nincs meg. Wisconsin már megvan).

Erdogan mindent egy lapra tesz fel, kijátssza minden aduját – tulajdonképpen két ügy érdekében.

Az egyik a török állampolgárok schengeni vízummentessége, a másik a török terrortörvény változatlansága.

A második vitális érdeke, az első talán nem annyira, de kiváló motorja a populizmusnak.

Erdogan nem buta ember, tudja, hogy lehetetlent kér az Uniótól, mégis megpróbálja keresztül verni az akaratát.

Ha megy, már az se lesz jó, ha nem megy, mehet ő Sanghajba is.

Érdekes lenne hideg fejjel figyelni ezt a diplomácia művészetét megcsúfoló manővert, de sajnos a mi bőrünkre folyik a játék.

És Törökország teljes, akár tágabb értelemben is vett környezetét destabilizálja.

Valaki vehetne már Erdogannak inkább egy bőrfocit, aztán menjenek ki politika helyett lábtengózni a strandra Orbánnal.

Mindenki jobban érezné magát.

Elsősorban mindenki.

Másodsorban ők.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Vendégmunkások

Scheer Sándor, a Market Zrt. elnök-vezérigazgatója a minap arról beszélt, hogy néhány éven belül elkerülhetetlenné …