Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: …et impera

Szele Tamás: …et impera

Nyilván a „divide” szó hiányzik a címből, ami latinul „megosztást” jelent, ezt illenék tudni, csak már nem vagyok benne biztos, hogy mennyire illenék. Amióta helyesen írni sem illik a világhálón, hogy ne frusztráljuk azokat, akik nem tudnak (nem vicc: már vágták a fejemhez ezt a „demokratikus” érvet), nincsenek elvárásaim. De hagyjuk is, most inkább gondolkodjunk, azért van a fejünk.

Arról, hogy mit is akar Orbán Viktor.

Ezt is illik tudni elvileg: kormánypártiak szerint a javunkat, ellenzékiek szerint a javainkat, ezen belül van annyi frakció, hogy a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története a sarokban könnyezik, mert szégyelli magát, de lényegében véve, és elnagyoltan fogalmazva ez a két fő álláspont különböztethető meg a magyar társadalmon belül.

Én ezzel nem értek egyet, ugyanis a vagyonosodás mellett – mely szintén fontos szempont – a hatalom érdekli ezt az embert legfőképp, és a saját rendszere. Hogy mondjam: persze, hogy nem halmoz monstre bankbetétet, ha bármit elvehet bármikor, bárkitől.

Ő az Ember, Aki Király Akar Lenni, és ebben kicsit sem zavarja, hogy nincs monarchia – rossz a hasonlat, de Caius Iulius Caesart sem zavarta a köztársaság ténye, mindent megtett a rendszer felszámolásáért, az utódainak már csak egymást kellett agyonverni, hogy Augustus beülhessen a császárságba.

Ja, tetszene mondani, csak Caesar tehetséges ember volt.

Tényleg az volt, kiválóan írt, de minden irodalmi adottságán túltett szarkavarási tálentuma. Abban alkotott igazán nagyot: római kortársai közül csak Marcus Tullius Cicero volt hozzá mérhető intrikus, ám Cicero kevésbé érdeklődött az abszolút hatalom és inkább a politikai cselszövények iránt.

Mármost Orbán Viktor jelenleg mindkettőjük tanítványa kíván lenni (bár kicsit sem sikerül). Az bizonyos, hogy olvashatta a De bello Gallicot, ugyanis az egyik módszere – nincs neki sok – onnét való.

Igen, persze, a divide et impera elvére gondolok. Ha Caesar tengelyt akart akasztani egy terület népességével, először összebarátkozott annak egy jól elkülöníthető részével, ha lehet, olyanokkal, akiknek sérelmei voltak – aztán jól megvédte őket, végül pedig a megvédettek és a megtámadottak együtt mentek a rabszolgapiacra. És béke lett, római béke, amint előtte a háború is római volt.

Na, akkor csak eljutottunk oda, hogy mit is akar Orbán Viktor a nőktől.

Tulajdonképpen az égvilágon semmit, azon kívül, hogy szüljenek.

Ennek érdekében elképzelhetőnek tartom, hogy be akarja vezetni a fogamzásgátlás és az abortusz tilalmát is.

De kizárólag a hölgyek saját kérésére.

Mármost ezt tán csak nem fogják kérni?

Hej, dehogynem – csak kevesen, és főleg nem azok, akik érintettek az ügyben. De fogják. Orbán ugyanis most elemében van. Tematizál. A közbeszédet, közhangulatot tematizálja. Megint ő mondja meg, miről legyen szó. Például a választási törvényről nagyon ne legyen szó, a paksi beruházásról főleg ne, hanem vegyük elő a női jogokat.

Melyek a mai társadalom alapkérdései az egész bolygón mindenfelé, csakhogy nem azon a módon, ahogy azt Orbán kezeli. Hanem igazából.

Ugyanis miről van szó? Orbán elővesz egy problémát. Legyen az akármilyen, csak érintsen egy körülhatárolható társadalmi csoportot. Ezek most a hölgyek. Láthatóan különböznek a férfiaktól, hála Istennek. Senkit sem érdekel, hogy mint egységes társadalmi csoport, szervezet, nem körülírhatóak, ahogy a férfiak sem: azért is komplex a jogaikat érintő vita, mert nem lehet beskatulyázni egy teljes biológiai nemet társadalmi osztályként.

Ez még kisebb méretekben sem megy: a szocializmus alapeszméje főként ott volt hibás, hogy a kizsákmányolt munkásság egész egyszerűen annyiféle volt és a fejlettebb országokban oly kevéssé volt kizsákmányolva, hogy csak legyintettek a forradalmi eszmékre – főleg a szovjet eredmények ismeretében.

Tehát ott tartunk, hogy Orbán célkeresztbe vesz egy embercsoportot és elkezdi őket emlegetni. Hogy nekik gondjaik vannak. Vannak bizony, de azért kínos, hogy pont ez a fickó veszi elő azokat. Itt jön a következő lépés: a konzultáció. Ez nem kis részben a hivatalos ellenzék közreműködésének köszönhető majd: a magyar ellenzéki politikusoknak ugyanis vetekszik az intelligenciája az ugróegérével. Ha Orbán mond valamit – és mindig mond, erre épül a rendszer! – ők azonnal az ellenkezőjét mondják. Kialakul egy közéleti vita, amely azonban nem közvita. Orbán gondosan ügyel arra, hogy keveset mondjon, azt is rejtelmesen: elmondanak mindent helyette az ellenfelei. Esetleg tüntetnek is. Na, akkor jöhet a felháborodás és a konzultáció.

Mert szépen, demokratikusan, aljas módon megfogalmazott kérdésekkel, de kikéri majd a kedves mindenki véleményét. Azonban a fortélyhoz kellenek még a kollaboránsok. Ugyebár, a közéleti vita és az esetleges demonstrációk következtében kialakul majd legalább két tábor a női jogok kérdésében, ha ki nem alakulna, kialakítják: az egyik természetesen kormánypárti, a másik ellenzéki. És most következik a Nagy Trükk!

Orbán fogadja a kormánypárti tábor képviselőit, tárgyal velük és meg is egyeznek, könnyű lesz mondjuk abortusz- vagy fogamzásgátlás-ügyben megegyezni Budaházy Eddával vagy a „Három királyfi, három királylány” mozgalommal, hiszen a saját zsoldosai. No, akkor már nem lehet azt sem mondani, hogy nem hallgatott meg érveket az érdekeltek részéről. Hogy ezek nem az érdekelteket képviselik? Az lehet, de akkor már nem a kérdésről folyik a vita, hanem arról, kik a legitim képviselői egy mesterségesen létrehozott társadalmi kategóriának – mert hát a biológiai nem mégsem nevezhető politikai állásfoglalásnak.

Aztán kicsit megmanipulálja a konzultáció eredményeit, nagyon nem kell, ugyanis a magyar választópolgárok többsége meghőköl a többszörösen összetett mondatoktól, és az első választ karikázza be, ami eszébe jut, végül pedig megszületik a Döntés. Ami majdnem az lesz, amit Orbán javasolt, azért csak majdnem, hogy mondhassa: hallgatott a kritikus hangokra is, mert demokrata. Lásd még: „ne mi nyerjük a legtöbbet”. De a lényeg szempontjából minden úgy történik majd, ahogy ő akarja.

Mit lehet tenni ez ellen a módszer ellen?

Sokat nem. A tematizálás már megtörtént, a vélemények – jogosan! – már viharzanak, már arról beszélünk, amiről ő akarja. És ki fognak alakulni vélemény függvényében a táborok is, tulajdonképpen a kormánypárti részük készen is áll, tele vagyunk kis, jobboldali nőszövetségekkel, melyeket korábban hoztak létre, tagságuk nemleges vagy minimális, de léteznek és lehet voksuk is az ügyben.

A tüntetés, mint módszer egy alkalommal hatásos volt: a netadót le lehetett venni így a tábláról, illetve azt sem levették, csak elhalasztották. A demonstráció igenis lehet hasznos, főleg azért is, mert ebben a mostani kérdésben így vagy úgy, de mindenki érdekelt. Ha félmillió ember tiltakozik, azt már nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Persze, ennek is van gyenge pontja, a szervezés, a provokációk… de ezek a gyengeségek kezelhetőek.

Jó, akkor tüntessünk ez ügyben, én is azt mondom. Ahogy elhangzik az „abortusz” vagy „fogamzásgátlás” szó. Elég ez?

Nem lesz elég. Szükség lesz még valamire, éspedig a várható konzultáció teljes bojkottjára. Ugyanis csak azt lehet meghamisítani, ami van, azt, ami nincs: képtelenség. Tehát: bármit mondjon bármely politikus, bármit kérjenek: ne válaszoljon senki. Így is válaszol majd pár fanatikus, így is mondhatják majd, amit a kvótanépszavazás után, miszerint csak a beérkezett eredményeket értékelik – de ha drámaian kevés válasz fut be és ezzel párhuzamosan tömegek tüntetnek, a fontos merény kifordulhat medribül.

Egyelőre még csak közeleg a vihar, még csak tornyosulnak a fekete fellegek, de aki látott már ilyent, tudja, mi lesz belőle – és azt is tudja, hogy ki fog törni.

Nem árt fedélről, de legalábbis esernyőről gondoskodni.

Ha ügyesek vagyunk, mi szorítjuk defenzívába az offenzív kormányt.

Ehhez csak az kell, hogy végre már egyszer ne fogadjuk el a rosszul feltett kérdést, ne válaszoljunk rá, ne játsszunk a meghamisított játékszabályok szerint!

Ne játsszunk ezekkel egyáltalán.

Csalnak ugyanis. Hamiskártyások.

Ha nem oszlunk meg, nem győzhetnek.

Nem divide et impera.

Helyette: e pluribus unum!

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szabó Zsolt feljelentést tett az offshore-ozás miatt

Ezt közleményben tudatta mindenkivel. A napokban ismét egy hazug lejárató kampány indult személyem, valamint családom …