Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Etalon nélkül

Szele Tamás: Etalon nélkül

Nem, nem erről akartam írni. Úristen, nagyon nem. Én a dél-kínai tengerrel akartam foglalkozni, a Fülöp-szigetekkel, Indonéziával, drónokkal, Trumppal, kínai haditengerészettel, Pentagonnal… nem fogok. Nem tehetem. Ebben a pillanatban érkezett a hír, hogy meghalt Megyesi Gusztáv.

Ki tud most drónokról írni? Ő tudna, ha élne. Ő mindig tudott, mindenről, mindenkiről – tökéletesen, pontosan, élesen, ütősen. Az ő poénja mindig ült és sosem lőtt túl a célon. Nem panaszkodott. Halálos betegen, tolószékben is írt, az utolsó írása elsején jelent meg.

Igen, most, december elsején.

Az volt a címe, hogy Rendszerhiba.

Igen, talált.

Ez is talált, mindegyik talált.

Ha volt valaki, akitől egy nemzedék tanult publicisztikát, ő volt az. Nem iskolapadban, ezt szinte lehetetlen is volna iskolában tanítani. Olvastuk. Nem lehetett nem olvasni. Olvastuk a szerkesztőségben, olvastuk otthon, a metrón, a kocsmapulton, és hümmögtünk: igen, hát így. Hát ez az. Így kell publicisztikát, riportot írni. Nem másképp.

Aztán próbáltunk valami hasonlót, ezerszer eltoltuk, ami jó lett, az se olyan lett, de így helyes: mindenkinek megvan a maga hangja. Az övé most nagyon fog hiányozni.

A kisujjában volt a szakma. A Fényszóró című üzemi lapnál kezdett, de mindenki az ÉS-ből vagy a Hócipőből ismerte – persze, volt ő máshol is, sokfelé, Magyar Ifjúságnál, Holminál, Magyar Hírlapnál, Népszabadságnál. Volt munkatárs, főmunkatárs, rovatvezető, szerkesztő – mindegyiknek tökéletes.

Mondhatni, hogy ő volt a magyar sajtómunkás számára az etalon.

Vagy legalábbis az egyik etalon.

A másik Bächer Iván, aki nemrég halt meg, a harmadik Andrassew Iván, aki szintén nincs már közöttünk, az irodalmi prózából Kertész és Esterházy ment el idén.

Lassan nincs élő etalonunk.

Nincs mércénk.

Nincs szabványunk.

Nincs kihez, mihez mérni, viszonyítani a munkát.

Vagyis a minőségét.

Pusztul az a magyar kultúra, aminek az épületét megrendíthetetlennek hittük, az, amit annyian építettek, annyi fáradtsággal, szorgalommal, de főleg tehetséggel.

Lassan véget ér egy korszak, és itt maradunk a sötétben, hidegben, a barbárok között.

Legalább próbáljunk írni, Megyesi Gusztáv is írt, utolsó pillanatáig. Úgy nem fogunk tudni, ahogy ő tudott, de legalább próbáljunk meg fenntartani valamiféle írott kultúrát.

Próbáljuk meg, kollégák, bár nehéz lesz.

Etalon, etalonok nélkül nagyon nehéz.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Strasbourgban csaknem egymilliárdos kártérítést ítéltek meg Iványi Gáboréknak!

Az új magyar egyházjogi törvénnyel kapcsolatban korábban megállapított jogsértések miatt hárommillió eurós (mintegy 935 millió …