Home / HÍR / Szele Tamás: Ezüstvasárnap

Szele Tamás: Ezüstvasárnap

Itt a hétvége, megint, még ha ez nem is normális víkend, mert ezüstből van a vasárnap, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kereskedelmi központokban víg küzdősport-bemutatók zajlanak tengernyi önkéntes részvételével, akik mind azért vetélkednek, hogy az eredeti ár sokszorosáért szerezhessenek be valódi, hamisítatlan bóvlikat.

A bölcs ilyenkor nem száll be az össznépi kick-box bajnokságba, hanem otthon marad, kávét hörpölget, pacalt tervez ebédre és elmélyed a tegnapi nap eseményeiben, ugyanis maiak még nincsenek. Méghozzá a honiakban, ugyanis a nagyvilág híreit a tegnap esti, isztambuli robbantás és a CIA jelentésének nyilvánosságra kerülése után még korai lenne górcső alá venni. Meg nincs is a házban akkora górcső. Mellesleg: milyen furcsa a magyar nyelv logikája… az lenne az értelemszerű, ha a górcső a góréból származna, vagyis kukoricacső lenne, azonban nem az – mikroszkópot jelent. De hagyjuk most egyelőre a csöveket.

Lássuk mi történt. Azt mondja a 24.hu, miszerint „Fizetnie kell Orosz Mihály Zoltánnak”. Hát kéne, kéne, illenék, sok lesz már az illeték… de mit is kell neki fizetni? Kártérítést netán? Végre megunta valaki a packázásait és visszaperelte? Nem: annyi történt csak, hogy elveszítette egy öt éve zajló perét. Amiben ő volt a felperes. Márpedig ez igen kanyargós egy eljárás volt, az illetékes nyíregyházi járásbíróság át is adta az Orosz Mihály Zoltán és a coMMMunity.hu valamint Tódor János szerző között zajló ügyet Miskolcnak, ugyanis Érpatak makulátlan erkölcsű polgármestere a bíróság épülete előtt bíró- és ügyészbábukat akasztott. Illetve, először Debrecennek próbálták átadni, de ott is fáztak tőle, így került a per és a patvar Miskolcra. Ahogy az ítéletet elnézem, a verdikt mégis a Pesti Központi Kerületi Bíróságon született, szóval Érpatak Csillagának útjai kifürkészhetetlenek, de nem is ez a fontos.

Az a fontos, hogy veszített.

Igaz, hogy én magam már három éve nyertem ellene pert, hasonló körülmények között, csak a mi esetünkben nem vándorolt az eljárás és akasztgatások sem voltak. Vártuk mi, nagyon vártuk a Jelmezkirály megjelenését mindkét tárgyaláson, mi is vittünk magunkkal mindenféle szép, színes, ázsiai ruhákat, volt ott lámaköntöstől tübetejkáig minden, de hát hozzánk el sem jött. Egyszer sem. Tehát mi sem vettük elő a maskaráinkat, szép polgári módon megnyertük az eljárást alperesi pozícióból, aztán ittunk valamit és hazamentünk. Mondjuk a mi esetünkben ha jól emlékszem, olyan hatvanezret bukott, vagy akörüli összeget, ez a mostani ítéletben több kell legyen, tekintettel a hercehurcára, az ügy vándorlására.

De tény, ami tény: akkor is bukta a sajtóperét, most is bukott.

Tulajdonképpen majdnem mindegyiket bukja, az elmúlt három évben legalábbis. Van erről egy vicc, a medvével és a farkassal, melyet inkább nem idézek, mert pereskedő természetű ez a mi emberünk, de körülbelül azért járhat már évek óta a bíróságra, amiért a farkas az erdőbe…

Ej, végül is mindegy. Megyen már az ő csillaga lefelé, bukni fog, ha valakit beperelne, az alperes védekezzen csak nyugodtan, nem ő a Fekete Lovag, aki mindig győz – bár lovag, kétségtelenül, saját magát ütötte azzá.

Ugorgyunk, Pósalaki úr, hagyjuk magára az érpataki sahinsahot, hadd búslakodjék egyedül tollavedlett pávatrónján.

Annak már viszont igazi, magyaros bukéja van, hogy megbukott a Fidesz dél-békési trollcsapata. Ilyenek vagyunk mi, ennyire tudunk konspirálni. Az Abbázia kávéház esete jut eszembe, ahol is 1944-ban úgy fogadta a portás az érkezőket, hogy „az összeesküvő urakat a különteremben tetszenek találni”.

Tulajdonképpen itt két ügyről van szó, az egyik – ami a történtek alapját adja – arról szól, hogy Simonka György ellen költségvetési csalás ügyében nyomozást indított a Központi Nyomozó Főügyészség. Hogy igaz-e a vád vagy hamis, azt majd a vizsgálat eldönti, minket a második ügy érdekel.

Mint a fél magyar sajtó beszámol róla (legalaposabban az Index teszi), Simonka mester és/vagy barátai kommentelő támogatókat gyűjtöttek a közösségi médiában. Nem tudom, miben bíznak, én ugyanis még olyan tárgyalást nem láttam, ahol a verdikt népszavazás útján született, olyan nyomozást sem, ami a közvéleményt vette volna alapul a megismerhető tények helyett – de gyűjtötték, szervezték a támogató trollsereget. Sőt, kommunikációs kiskátét is adtak nekik. Hát, izé… ez bizony kidolgozott stratégia. Egyaránt próbálnak meg játszani az olvasók érzelmeivel, lokálpatriotizmusával, neveznek meg ellenséget (bizonyos, meg nem határozott „gyulai érdekköröket”), szóval, ezt a békési fideszesek tanulhatták valahonnét.

Sőt, alkalmazhatták is, ugyanis a hírlevél úgy kezdődik, hogy köszönik mindazok tevékenységét, akik a legutóbb is sikerrel jártak.

Trollolo, dudorássza magában az ember, ezt kéne meghackelni… amennyi esze van ennek az önkéntesbrigádnak, ha sikerülne elkötni a feladó mailcímét és lemásolni a körlevél tipográfiáját, arra is rá lehetne venni őket, hogy délelőtt védjék Simonkát, délután támadják.

Persze, csak ha volna erre vevő.

Ezt a profik Olginóban jobban csinálják, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, a politikai trollkodás is egy szakma, ki kéne tanulni.

Még akkor is, ha – nem győzöm ismételni – a közvéleménynek a világon semmi szerepe nincs a nyomozati és bírósági ügyek eldöntésében.

Hát, ez a partizánakció bizony megbukott, kérem szépen.

De lássunk valami jó hírt is!

Ha ezekben a mostani, nehéz időkben erőt venne rajtunk a csüggedés, ha bágyadtan, leverten bámulunk kihűlt kandallónkba, ujjaink között a hamut morzsolgatván, ha bús, sötét madár ül a vállunkon és azt károgja: „Soha már”, egyszóval, ha végképp nekikeserednénk, egy módszer mindig segít: írjuk be a keresőbe Tállai András nevét, és bármi is jelenik meg róla, az mindenképp felderít minket. Elég csak ránézni, hogy lelkünkbe napsugár költözzön, és meglássuk a Remény csillagát, ha el is olvassuk tetteit, hangos hahotára fakad az is, aki korábban múlt korok kudarcait gyászolta véres könnyekkel.

A szombati is megtette a magáét a közhangulatért, mint mindig.

Tudni kell, hogy ha Hunniában átadnak valamit, azt mindig ő adja át, de legalábbis a szalag átvágói között megtaláljuk. Szerintem már Világosnál is ő adta át a fegyvereket az oroszoknak, akkora átadó. Mint az MTI írja, tegnap sikeresen átadott két vérnyomásmérőt.

Nem viccelek: képes volt átadni két vérnyomásmérőt, ráadásul nem is egyedül.

„Két nagy értékű orvosi műszert adott át Mága Zoltán hegedűművész a Mezőkövesd és Környéke Lakosságának Egészségéért Alapítványon keresztül a mezőkövesdi rendelőintézete részére, segítve a kardiológiai betegek gyógykezelését – közölte az esemény kommunikációjával foglalkozó cég pénteken az MTI-vel.
A hegedűművész a Hangok és Harangok jótékonysági fesztiválsorozata részeként szeptemberben adott hangversenyt a mezőkövesdi Jézus Szíve katolikus templomban, a bevételt pedig magánadományával egészítette ki, hogy a város számára megvásárolhassák az orvosi műszereket.
Az átadott két 24 órás vérnyomásmérő monitor a szív- és érrendszeri problémákkal küzdő betegek gyógyulását és gyógykezelését segíti.
Tállai András, a város országgyűlési képviselője az eseményen elmondta: fontos, hogy odafigyeljünk a rászorulókra. “Fontos, hogy gondoskodjunk róluk, támogassuk őket és adományainkkal segítsük életük jobbá tételét”. A képviselő köszönetet mondott Mága Zoltánnak példaértékű jószolgálati tevékenységéért.
Fekete Zoltán, Mezőkövesd polgármestere arról beszélt, hogy a városi rendelőintézet több mint 48 ezer ember ellátásáért felelős.” (MTI)

Mármost az igaz, hogy ezekre szükség volt. Az is igaz, hogy nem egyszerű vérnyomásmérőkről van szó, hanem 24 órás monitorokról, de azért akkor is, ilyesmit ünnepélyesen átadni? Ezeknek a gyógyeszközöknek az ára elég nagy árrést mutat a szakirányú katalgógusban: kapható ilyen 59 900 forintért is, és 495 000-ért is.

De azért már bocsánat, egy vérnyomásmérő monitor mégsem játszótér, laktanya vagy sertéshizlalda, hogy ünnepélyesen adják át, beszédekkel, láncos lobogóval, csicseri pacsirtával, díszvacsorával, közben balettelőadással.

Ennek nem kéne sortüzet lőni, ezt egyszerűen oda kéne adni, azoknak az orvosoknak, akiknek szüksége van rá, megengedem: egy pár soros sajtóközlemény kiadható ez ügyben, de több már ízléstelen.

Van azonban egy olyan érzésem, hogy Tállai mester pár soros közleményekkel kezdte, csak legyőzte őt a vele született hajlam, egyre nagyobb és nagyobb adag avatásra van szüksége, teljesen rászokott, már minden nap avat. Ez már függőség, sajnos…

Mentsük meg Tállait, hiszen segítségre szorul! Ne hagyjuk avatni, hátha még menthető.

Vasárnap van, ezüstvasárnap, az ember eltöpreng: tényleg jobb volt híreket olvasni a bevásárlóközpontokban nyomakodás helyett?

A fene tudja…

Fotó: Tállai András Cselekedetei

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Hét magyar alkotót hívott meg soraiba az amerikai filmakadémia

Rekordnak számító 774 új tagot, köztük hét magyar rendezőt, írót, animációs filmest hívott meg soraiba …