Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Good news: no news

Szele Tamás: Good news: no news

Hát kérem, most tessenek még független netes sajtót olvasni magyarul, míg lehet, mert nemsokára bizony könnyen megeshet, hogy el fog tűnni a maradéka is, és ez most speciel nem a kormány szorgos harcának lesz köszönhető. Hanem magának a Facebooknak, bár ettől függetlenül nincs kizárva, hogy Semjén Zsolt elmondat pár misét Mark Zuckerberg lelki üdvéért örömében.

Szóval, miről is van szó? Amíg mi itt tépjük-marcangoljuk egymást mindenféle szalmaszálnyi kérdések kapcsán, addig a közösségi oldal változásokat vezet be és tesztel. Méghozzá szép alaposan előkészített változásokat, megfigyelhető a fokozatosság a folyamatban.

A változások célja az online sajtó megfojtása.

Nem csak Magyarországon, az egész világon.

Persze, ezt így, deklaráltan senki sem nyilatkozta, ellenkezőleg, az újításokat természetesen a felhasználók kedvéért és érdekében eszközlik, kifejezetten ők kérték, tetszik tudni, mint május elsejei felvonuláson a résztvevők a munkásőr-kórust, valahogy az sem maradt ki soha a kívánságműsorból.

Na, akkor lássuk, mi változik.

Két elem érinti az online sajtót: az egyik, hogy egyelőre tesztjelleggel, de korlátozzák az üzenőfalról megosztott, ún. instant cikkek ingyenes elérhetőségét.

De mi az az instant cikk? Már ez is egy 2015-ös újítás volt: aki mobilról FB-ozik, megfigyelhette, hogy a készülékről a sajtócikkekre mutató linkek kicsit lassan, hektikusan nyílnak meg, ezen segítene az Instant Articles funkció. Gyorsabb a megnyitás, az igaz, de… de mostantól fizetni kell érte. Egyelőre még tesztelik a dolgot, pár nagy forgalmú híroldallal (The Los Angeles Times, Hearst, The Economist és The Washington Post), de ha látják, hogy jövedelmező, bevezethetik minden híroldal számára is. Úgy fog működni, a Facebook közleménye szerint, hogy a felhasználókat egy előfizetői link fogadja abban az esetben, ha elérik a cikklimitet (ez most napi tíz írás), az előfizetésekből származó bevételekből pedig 100 százalékban az adott kiadó részesül.

De miért baj ez? Hiszen megoldódni látszik ezzel az online sajtó alapgondja, a finanszírozás!

Azért, mert Amerikában lehet, hogy odavágják a jóemberek azt a pár dollárt, elfogadják a korábban több száz éven keresztül megkérdőjelezhetetlen tényt, miszerint az újság nem ingyenes szolgáltatás és nem jár alanyi jogon, de Magyarországon senki sem fog egy büdös kanyit sem fizetni. A magyar olvasók nagy része különben most is azt hiszi, hogy a Facebook használata alapjog, a sajtót pedig az állam tartja el az ő adójából (igen, a függetlent és az ellenzékit is), bár nem tudom, miért fizetne a kormány a tulajdon kritikájáért, de lesz majd olyan derék konteós, aki majd elmagyarázza ezt nekem, ezt kicsit sem kétlem. Ebből fakadóan már most olyan a helyzet, hogy a független online sajtó ingyenes fogyasztói valóságos fizető vendégként szólogatnak bele időnként a szerkesztésbe, de akár az írásba is, ha tehetik (tisztelet a kivételnek), tessék csak elképzelni, hogy ezért mondjuk holnaptól már fizetniük is kéne.

Akkora sajtóátkozás nem volt még a Kárpát-medencében, amekkora ez után következne. Mindenki jognak fogja fel az online sajtó ingyenes fogyasztását, az senkit sem érdekel, hogy mit fog enni a sajtómunkás és miből.

Ha ez szóba kerül, legyintenek és azt mondják: „van ott pénz”.

Jelentem, nincs, nem is véletlen, hogy egy csomó hírportál évek óta gyűjti az adományokat, és hát elég sok független online lapot ingyen suszterolnak össze a munkatársak (mondjuk, ez viszont a szakmaiság rovására megy, hiszen az ingyenmunkát a szerkesztő nem nagyon kritizálhatja, aki hibázik, nem szankcionálható, az is szép tőle, hogy pénz nélkül megírja, amit megír).

Mármost, akkor hogy is lenne a szép új világ Zuckerberg mester fiai szerint? Én megírom ezt a jegyzetet, az elmegy a szerkesztőhöz. A szerkesztő elhelyezi a lapban, a lap tulajdonosa bizonyos összegért elhelyezteti az egész sajtóterméket az „instant cikkek” közé, majd, ha a nyájas olvasó tíz írásnál többet akar tőlünk naponta olvasni, akkor online fizet érte x összeget, ami viszont a lap tulajdonosánál landol, és ebből majd én is kapok valamennyit. Ó be szép lesz, ó be jó lesz – csak éppen eleven ember nem fog fizetni Hunniában azért, hogy olvashasson. Tapasztalatból mondom: egy másik online lapnál három éve kihelyeztünk a kollégákkal egy adománykérő linket a főoldalra. Három év alatt érkezett rá összesen kétezer forint… egyetlen olvasónak jutott eszébe, hogy adakozzon a független sajtó javára.

Egynek.

Na jó, mondhatnánk, az olvasó majd olvas napi tíz írásnál kevesebbet hírportálonként, a cikkek így is kimennek a hírfolyamba, legfeljebb nem lesznek instantok, a lapot meg majd valahogy eltartják a hirdetések, elvben eddig is így volt.

Súlyos tévedés, kérem, súlyos tévedés.

Most jön Márkus testvér második újítása!

Egyelőre még csak hat országban tesztelik kísérleti jelleggel, úgymint Szlovákiában, Srí Lankán, Szerbiában, Bolíviában, Guatemalán és Kambodzsában, de a közösségi oldalnak az a terve, hogy a fizetett instant cikkeket kivéve MINDEN híroldal MINDEN írását átrakja a „felfedező hírfolyam” nevű funkcióba. Ezt még megtalálni sem könnyű, létezik, csak jól el van dugva. „A vállalat szóvivője a Mashable kérdésére elárulta, a Facebook igyekszik a felhasználók azon igényét kielégíteni, hogy több bejegyzést lássanak a barátoktól és ismerősöktől.” (HVG)

A szlovákiai eredmények azt mutatják, hogy az összes híroldal forgalma visszaesett a töredékére, márpedig azt megint nem mindenki tudja, de az online hirdetést a hordozó anyag olvasottsága alapján fizetik, ugyanis nem mindegy, ötszázan látják-e azt a nyüves bannert vagy ötvenezren. Ez bizony már zsebbe vágó kérdés. És ez bedönthet egy csomó magyar híroldalt, elsősorban azokat a kisebb független oldalakat, amelyek eddig a hirdetésekből szedték össze legalább a szerver havi díját (sokkal több nem jön be kis lapoknál). De elsodorhatja az Index vagy 444 méretű nagyobbakat is, hiszen náluk is kritikus érték az elérések száma. Attól függ a hirdetési bevétel.

Mi lelte Zuckerbergéket?

Két dologra tudok csak gondolni.

Egyfelől, Márkus testvérnek mérhetetlenül elege lehet az online sajtóból, írjon az igazat vagy hazugságot, mindegy már neki, az elnökválasztás és az azt kísérő botrányok után minél kevesebb hírt lát, annál boldogabb.

Másfelől ez a két újítás alapvetően azt a célt szolgálja, hogy a lapkiadók és -tulajdonosok fizessenek a Facebooknak, ha lehet, minél többet, és ezt a kiadást az olvasókon vasalják be. Ezt a gazdasági modellt nevetve vállalhatja mondjuk egy tőkeerős és hatalmas forgalmú Washington Post vagy Guardian, de a kisebb halak belepusztulnak. Amit Márkus bátyó ugyan sajnálni fog magánemberként, de igazából teljesen hidegen hagyja. A Facebook ugyanis üzleti vállalkozás, nem pedig népjóléti és ismeretterjesztő intézmény.

Le a hírekkel!

Illetve, legyen az online sajtó a print mintájára a gazdag cégek monopóliuma: nekünk meg majd maradnak a kiscicák gombolyaggal és Micike néni töltött káposztája, mint esztétikai élmény.

Azokból még sosem volt baj.

Bezzeg a hírekből mindig.

Good news: no news, ugye, Márkus?

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Török Monika: Röviden a szaporodási mutatóinkról

Miniszterelnök úr! Már most szólok, hogy velem ne kezdjen tárgyalásokat termékenységi ügyben. Vegyen le a …