Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Illésmetró

Szele Tamás: Illésmetró

A kérdés végigvonul a magyar történelmen, mint egy jobb sorsra érdemes rövidáru, vagyis vörös fonal. Mindig jelen volt ilyen vagy olyan formában. Illés vagy Metró, Edda vagy Hungária, Fradi vagy Dózsa? Kamaszkorunkban világrengető fontosságú kérdések miatt voltunk képesek félig agyonverni egymást, és azóta sem sokat fejlődtünk.

Most a magyar értelmiség ellenzékinek mondható része azon tépi egymás haját, hogy joga-e a kritika a sajtónak, vagy van olyan földi halandó, akit csak dicséret illet, nem bírálat. Illetve, ha már így van, halandó-e még az illető, vagy már megvolt az apoteózis. A helyes válasz az lenne, hogy kritika mindenkit illethet, aki okot ad rá, és senkit, aki nem ad rá okot, csakhogy előkerülnek a felsőbb szempontok és ha az ember kicsit bandzsán lelkesedik, már tarthat attól, hogy elölről is, hátulról is tűz alá veszik. Ilyenkor kéne elmenni olyan másfél évre a déli tengerekre kalóznak, állítólag kellemes a klíma, egészséges a koszt és az állás is jól fizet.

Mert egyelőre a viták hevében sosem tudni, ki támad ránk, és főleg azt nem, hogy miért. A vitának – és itt van benne a csavar – nincs tétje. Nincs olyan hatalom, amelyik megbüntetné azt, aki kritikusan mer írni a kímélendő személyről, maximum kommentekben agyon capslockozzák az embert, forradalmi tömegbírálat útján. Akkor miért is veszekszünk? Azért, mert úgy tevődik fel a kérdés, hogy ha nem szavaz mindenki a Metróra, akkor nem lesz többet Táncdalfesztivál. Így hát most az illéses is, az omegás is, a kexes is a Metróra kell szavazzon, ha tetszik, ha nem. Mondjuk elég ostoba adminisztratív intézkedés volna, de ha még hozzáteszik, hogy nem elég szavazni, szeretni is kell, az emberben megkeseredik valami és betolja az első Hendrixet a magnóba, csutkahangerővel.

Pedig hát jó zenekar a Metró?

Jó bizony.

Lehet szeretni?

Lehet, akinek tetszik, szeretheti, nem vall rossz ízlésre.

Kell a Táncdalfesztivál?

Nagyon kell.

Akkor hol a baj?

Ott, hogy nem lehet, hanem kellene szeretni a kócos kis ördögöket. Nem elég elküldeni a levelezőlapot, nem elég jelvényt is viselni. Otthon is hallgatni kéne, és aki azt meri mondani, hogy neki a Hendrix jobban tetszik, az megégetendő. Közben az világos, hogy a Táncdalfesztivált valamelyik nyálas szalonénekes fogja nyerni, Aradszky vagy Korda, mert ez előre le van vajazva, ilyen a rendszer – de a dobogós hely is szép lenne, előre, a végső bronzéremért!

Nem rossz kis zenekar az a Metró és szívesen is hallgatja az ember. De ha nem szabad egyebet csinálni vele, mint dicsérni, a felsőbb szempontok alapján, akkor már messze nem a művészi élmény fog számítani. Különben is, ha legalább harmadik helyet ér el, mindenki huszonhat éves lesz, szőke, kék szemű és jól szituált. Vagy nem, de ugye, ha nem próbáltuk ki, nem is tudhatjuk. Ne okoskodjunk, engedelmeskedjünk, hiába mondaná a józan ész, hogy aki ötven felé ballag, már sosem lesz feleannyi idős. Próbáljuk, hátha. Különben is, sokan hiszik ezt, ennyien csak nem tévednek?

Egyszóval, most dicsérni kell a Metrót, és ha sikerük lesz, onnantól kezdve örökké. Ha meg nem lesz, mi leszünk a hibásak, mert nem dicsértük eléggé, nem dicsértük hatékonyan. Ebből az ügyből a Metró csak győztesen jöhet ki. Így vagy úgy.

Közben tényleg nem rossz zenekar. Én ráadásul nem is szoktam szidni.

De tehetném, ha akarnám. Csak nem akarom, egyelőre.

Nem adott rá okot. Még.

De ha muszáj lesz rajongani érte, ha áruló leszek Hendrix miatt, akkor nem feltétlenül a legkedvesebb szavakkal fogok Zoránról megemlékezni.

Ősmagyar dolog ez. A magyar lónak nincs háta csak két oldala, egyikről pendlizünk a másikra, gyűlölünk és rajongunk, holott elég lenne csak mindent az értékén tekinteni – a Metró lehet, hogy saját jogán, képességei alapján is megnyerné a fesztivált, még akkor is, ha meg van bundázva, de ezt meg se próbáljuk, ugye. Annak, aki botfülű és nem képes megkülönböztetni egymástól a Kis kece lányomat és a Rollingot, jól jön ez, legalább tudja, mit kell szeretni és sok barátra talál. Mondhatni közösségre. De ez már nem arról szól, hogy ki zenél jobban, ki a tehetségesebb.

Illés vagy Metró.

Rolling vagy Beatles.

Fradi vagy Dózsa.

Nagy Imre vagy Kádár.

Karinthy vagy Herczeg Ferenc.

Népi vagy urbánus.

Kossuth vagy Görgey.

Rabok vagy szabadok.

János vagy Ferdinánd.

Miért kell nekünk mindig kettőből választani?

És miért kötelező minden kérdést rosszul, radikálisan feltenni? Nem is olyan régen jöttünk rá, hogy hülye kérdésre csak hülye válasz létezik, kérdezni legalább annyira tudni kell, mint válaszolni.

Mindegy. Maradjunk annyiban, mielőtt megköveznek, hogy a Metró a legjobb zenekar a világon és Brutus derék, becsületes férfiú.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Így reagált a Fidesz a Soros-interjúra

Soros György frontális támadást indított Magyarország ellen – jelentette ki Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője …