Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Irodalomóra

Szele Tamás: Irodalomóra

Kedves gyerekek, ma nem felelünk, ma verseket fogunk elemezni. Miért elemzünk mi verseket? Azért, mert megérdemlik, valamint meg mert csak. Tulajdonképpen nézetem szerint a verseket egyszerűen olvasni és élvezni kéne, csak éppen ezeket nem lehet, ugyanis Semjén Zsolt követte el őket, de komoly esélye van a felfüggesztettre, ha jó kedve lesz a bíró néninek.

Azért akkor is minimum három év, szél ellen.

Na, elemezzünk.

Első analízisünk tárgya egy rövid szösszenet, bár a többi sem hosszú. Nevezhetnénk zsengének is, ha a költő fiatalkorában írta volna, de a tunguz sámán se tudja, mikor írta. Elég baj már az is, hogy leírta.

„Vasvessző
A kicsukott Isten
vasvesszeje
az a csend lesz,
amellyel eltűri
önmagunk istenné nyilvánítását.”

Na, erre mondaná az ember az Alföldön, hogy nete, ne. Értelmezzük a képet! Isten, úgy is, mint omnipotens Teremtő és Mindenek Lényege kint áll a gangon, mert becsapódott az ajtó és nem tudja kinyitni. Ámde, kedves gyerekek, van nála vasvessző. Miért pont vasvessző és nem fűzfán fütyülő rézangyal, azt csak Ő tudja, de vasvessző van nála, mint egy ferromágneses Kunta Kinténél. Van neki vasvesszeje, de csendben van, hogy a szomszédokkal ne legyen cirkusz. Ez a vasvessző esetünkben a Szent Feszítővas allegóriája, mellyel azonban nem tudja megsrenkelni az ajtót, mert bent időközben mi saját magunkat Istenné nyilvánítjuk.

A gondolat nagyon mély. Kissé nem keresztényi, sőt, még csak zsidó sem, de buddhista módon is csak akkor tudnánk megközelíteni, ha előtte legalább egy liter pálinkát innánk meg, vagy többet. Ugyebár, Isten káromlása erősen tilos, de ami még tilosabb, hogy magunkat Ővele azonosítsuk. Herodes Agrippa a régi szép időkben azért halt meg, mert Őhelyette bocsátott meg Tyrusnak és Sidonnak. Még abban a percben férgek lepték el a testét, és estére halott volt. Hát, elmúlt a klasszikus kor, úgy látszik, az átok se fog úgy, mint hajdan. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy ez a KDNP elnöke részéről szimpla istenkáromlás, majd lerendezi a Santa Ufficinával.

Azért, ha előkerül a Frigyláda, Semjént ne tessék a közelébe engedni.

Mire gondolt a költő?

A költő esetünkben nem gondolt semmire sem. Csak költött. Van ez így mostanság. Bár az általam ismert költők egytől egyig jóravaló emberkék, eszükbe sem jutna másokat vagy pláne a Mindenhatót megsérteni, de az is igaz, egyikük sem helyettese a miniszterelnöknek.

Menjünk tovább.

„Ámentelenül
Jézus, értemvérző Arcod
Rúzsként kenem szét arcomon,
Dicsőséged dicsőségem részeként
Önmagamra aggatom.
Igent mondhatok-e Rád
Míg magamra nem mondok nemet?
A talánok közt így tördelem
Én skizofrén életemet.”

Én kérek elnézést keresztény olvasóimtól. A szerző nem fog. Az odáig rendben van, hogy volt egyszer régen egy Szelíd Mester, aki máig ható szeretetében csodálatos tanításokat hagyott ránk, melyekért kegyetlenül meggyilkolták. De mi köze ennek a költő freudi elfojtásaihoz? Hogy úgy mondjam, mindenkinek magánügye a szexuális vonzódás, de azért egy Andrej Rubljov-ikont még tán Lady Gaga sem kenne fel rúzsnak, maximum a Marilyn Manson. Még szerencse, hogy a művész beismeri, hogy meghasadt a tudata, így nem felelős tetteiért és verseiért. Ügyes, ügyes…

„1985. február 12. Este, hazafelé.
Egy kutya megfagy a fagyban.
Átkozott legyek mikor verset faragok!”

Kelet-ázsiai tömörségű kis gyöngyszem. Inkább japán, mint kínai, de nem haiku, mert két szótaggal több a kelleténél. Az olvasót műélvezet közben kétség fogja el, hiszen ez is a poéma célja: mi lenne, ha maga a szerző fagyna meg inkább, és nem írna ilyen marhaságokat, vagy legalább a kutya harapná meg, vagy történne valami értékelhető, de nem. No kojo no tsuki, a hold hidegen fénylik a romos kastély fölött, és minden marad a régiben. Szerzővel csak egyetérthetünk: inkább faragna fűzfasípot, mint verset, az is csúnya hangot ad, de el lehet törni a hátán. Mindenesetre legyen átkozott, ha már kéri, aláírva, iktatva.

Többet talán nem is idéznék. Rezüméként az lehetne mondani, hogy Semjén Zsolt a legnagyobb magyar újpogány költő, főleg, mert nincs is több, gondolkodásában fellelhetünk úgy gnosztikus, mint albigens és patarénus elemeket, de nem idegen tőle az egyszerű, rusztikus, mondhatni paraszt-barokk istenkáromlás eszköze sem.

Valódi poeta doctus.

Olvashattunk már hasonlóan pocsék klapanciákat, L. Simon tollából, csak azok annyiban különböztek, hogy volt bennük gondolat. Őrült gondolat, de gondolat, mégis. Ebben szonárral és mélységi radarral sem lehet eszmét felfedezni, bár a Haditengerészet egy különleges alakulata lemerült a költő lelkének mélyére és nem találják a fenekét, ha meglesz, ott csak lelnek valamit.

Vagy nem.

Semmi baj nem volna, mindenki magának hülye, alkotmányos jog, ha ez az ember nem volna Magyarország miniszterelnökének a helyettese. Én sem járok tigrisbőrben és nem szólíttatom magamat Herkulesnek, mert pirinyót röhejes volnék.

Kedves gyerekek, verselemzéssel foglalkoztunk.

„Miért szép” című műsorunkat látták.

Esetleg ez volt a Hét Műtrágya.

Műtárgya.

Valami ilyesmi.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szijjártó ismét minősíthetetlen hangnemben nyilatkozott – és ostobaságot

Szijjártó Péter éves miniszteri meghallgatásán a testület jobbikos alelnöke, Gyöngyösi Márton felvetésére, miszerint Jeruzsálem Izrael …