Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Játszani is engedd?

Szele Tamás: Játszani is engedd?

Magyarországon mindenki ért mindenhez, mindenkinek nagyon alapos véleménye van mindenről, de leginkább a fociról, a rockzenéről és a számítógépes játékokról szokott gyakorlatilag bárki mélyen szakérteni. Mármost fociról utóbbi időben elég sok szó volt, a rockzenét keresnénk, de nem találjuk, maradnak a számítógépes játékok elemzés céljából.

Főleg, mert mostanság a kormány is alaposan beléjük szakértett. Eddig, ugye, maximum dorongolás jött tőlük a játékokkal kapcsolatban ugyanis a KDNP nagyon nem kedveli a szórakozásnak ezt a módját, de mivel nem is sokat foglalkoznak vele, csak nagy néha engedtek el egy-egy dörgedelmet. Hanem most megváltozott a leányzó fekvése, mostantól nem tiltott a játék (érdekes is lenne tiltani, mert valószínűleg kivihetetlen feladat elé állítaná a rendszereket), nem is tűrt, mostantól támogatott.

A pénteki Magyar Közlönyben jelent meg a hír, miszerint „a magyarországi elektronikus sport sportágként történő elismerése, illetve az e-sport-világ támogatása, továbbá a visegrádi együttműködés elmélyítése érdekében a kormány egyetért a visegrádi négyek országai közötti e-sport bajnokság és konferencia megrendezésével.” Mi több, ad is erre a szent célra 1,9 milliárd forint állami támogatást. Mindezt a Deutsch Tamás vezette Digitális Jólét program 2.0 keretein belül.

Először az jut az ember eszébe, hogy itt valamit nem értünk. Az összeg közepes – a Batthyány téri műugrótoronyra ennél többet költöttek és kevesebb értelme volt – mondjuk ezer helye volna máshol, de a magyar e-sport tényleg érdemelne valami támogatást. Az megint más kérdés, hogy egyből ennyit és így?

Mielőtt el tetszenek kezdeni szidni a kockafejű srácokat, hogy de bezzeg ők ennyit meg annyit kapnak, viszont az ország helyzete tragikus, gondoljuk át, miről van szó. Az általános gazdasági helyzet valóban tragikus, de a szabad idejében játszó gamernek csak annyi köze van a professzionális e-sporthoz, mint tornaórának az olimpiai játékokhoz. És nem a srácok kapják a pénzt, nyugalom, ők szerintem csak azért kellenek a történetbe, hogy legyen kit átkozni, meg hát, mert játékosok nélkül nincs sport.

Először is, az otthoni játékoknak alig van köze az e-sporthoz. Ha az ember letölti valahonnét a Skyrimet, és elkezdi tolni, akár évekig, az nem sport, hanem szórakozás. Ugyan majdnem minden műfajban léteznek sportként űzhető játékok is – például, mielőtt azt mondanánk, hogy stratégiában nem lehet versenyezni, gondoljunk a StarCraftra – de az e-sport egy szervezett valami, hogy a HVG-t idézzük:

„Egy 2017-es felmérés szerint a magyar e-sportolók túlnyomó többsége a Counter-Strike: Global Offensive (CS:GO) nevű játékot nyüstöli, a második legnépszerűbb a League of Legends, aztán a Hearthstone. Kiderült, hogy a megkérdezettek 16 százaléka játszik versenyszerűen, és további 28 százalék jelezte, hogy tervez versenyezni a jövőben. Ma Magyarországon körülbelül 150-200-an vannak, akik pénzt keresnek az e-sporttal, de ez a szám évről évre nő, a League of Legendsben van hivatalos nemzeti bajnokság is, a Magyar Elit Bajnokság, a CS:GO idei világbajnokságán pedig egy magyar gamer is részt vett. A professzionális videojáték elsősorban a fiatalokat köti le: ötből négyen 25 év alattiak, az e-sportolók harmada pedig 18 év alatti. Hétköznap átlagosan 3, hétvégén 5 órát játszanak az e-sport játékosai.”

És ez csak a magyar helyzet, Dél-Koreában, ami a műfaj világközpontja, 25 milló jegyzett versenyző van. Tehát nem lehet elintézni a jelenséget egy legyintéssel, ez már messze nem egy szubkultúra. De akkor is: egyből konferenciával és V-4-bajnoksággal kezdeni?

Persze, hiszen arra lehet el is költeni a pénzt. Méghozzá oly módon, hogy az összes, szervezésben részt vevő személy és társaság számára igen jövedelmező legyen ez a tevékenység. Ha megfigyeljük, idén szinte egymásba értek Budapesten a világ- és Európa-bajnokságok, ami azért nem véletlen, volt itt vizes VB, judo-VB, de még szkander-VB is, ezekhez képest egy e-sport-bajnokság tényleg aprópénzbe kerül.

És ez az, ami már nem játék. Előreláthatóan megint elő fog kerülni az ügy kapcsán kedvenc állatunk, a kétdimenziós magyar ló, aminek csak két oldala van, és csak átesni lehet egyik oldaláról a másikra: a kormány barátai majd rajongani kezdenek az e-sportért, akármi is legyen az, a kormány ellenfelei hadat üzennek neki, politikai törésvonalak alakulnak ki, világnézeti kérdés lesz abból, ki minek tekinti mondjuk a Counterstrike-ot, aztán az egészet úgy, ahogy van, meg is eszi a fene.

Szét fogjuk politizálni, és mindenki meg lesz győződve a maga igazáról.

Egy normális országban ez nem így történne, de egy normális országban nem is keltene felháborodást minden kormánytámogatás, legyen az akármennyi és menjen akármilyen célra, ugyanis a normális országokban működik a gazdaság.

Itt és most egyszerűen annyiról van szó, hogy a kormány felfedezett egy területet, ami érdekli a fiatalok egy részét. Gyorsan összerakták a trójai falovat, ezt a kétmilliárd körüli összeget, betolták a vár elé, és ha most a trójaiak elfogadják, akkor azonnal elkönyvelik őket ellenzéki oldalon mindenféle megvásárolt, elvtelen embereknek, ha meg nem fogadják el, az se jó, mert valami támogatásra tényleg szükségük volna. Az is egy nagyon jó kérdés, hogy kinek van joga egyáltalán elfogadni ezt az összeget – könnyen meglehet, hogy maguk az e-sportolók nem látnak ebből egy vasat sem, hiszen konferenciát magától is tud rendezni a kormány, bajnokságot is, legfeljebb a nevezések körül lesz gond. Ha neveznek, szidni fogják őket, ha nem, akkor is.

Egyszóval, megint nincs itt semmi látnivaló, pártunk és kormányunk újból betört egy szűz területre, és Piszkos Fred módjára agyonszereti, hogy mindenki más támadja meg, és az érdekeltek szinte automatikusan kerüljenek az ő táborukba.

Ebben csak az a szomorú, hogy az ellenzék nem veszi észre, miszerint egészen pontosan úgy táncol minden ilyen esetben, ahogy a kormány fütyül.

Láttunk már ilyesmit, és nem csak az e-sport esetében, sőt.

Persze, ez csak egy prognózis a támogatás várható közéleti fogadtatásáról, én lennék a legboldogabb, ha tévednék.

Csak épp nagyon csodálnám, ha pont ebben a kérdésben sikerülne megőrizni a hidegvérünket.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szász Kata: Vannak ilyen korszakok

A gyerekei doktor nénije, az első, akkoriban fiatalasszony volt. Orvosnak tanult, az is lett belőle, …