Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Kampány és karaván

Szele Tamás: Kampány és karaván

Ma az Egyesült Államokban nem az dől el, hogy a Trump-kormányzat megy vagy marad – marad az, legalábbis a jelek, sőt, a törvény szerint is, és ha menne, akkor is republikánus vezetés venné át az eddigi helyét – hanem az, hogy egyfelől milyen támogatottsággal marad, ami elég biztos előjele lesz a 2020-as választások várható kimenetelének, másfelől pedig, hogy folytathatja-e Trump elnök eddigi akadálytalan ámokfutását?

Ha a demokraták győznek – akár kis többséggel is – megakadályozhatják a törvényhozásban az új, eddigiekhez hasonló jogszabályok és törvények megalkotását, kiverhetik Trump kezéből a jogot, amit ő sok kollégájához hasonlóan univerzális, és állandóan változtatható fegyverként forgat a feje fölött. Mint a Majomkirály a vasbotját: azon is csak csavarintani kell egyet-kettő, és átváltozik, amivé akarják. De az olyasféle, a világgazdaságot feje tetejére állító törekvések is zátonyra futhatnak egy demokrata többségű törvényhozásnak köszönhetően, mint a védővámrendszer, ami csak két félnek ártott eddig, igaz, nekik rengeteget: Amerikának és a világ többi részének. Sőt, kongresszusi vizsgálatok indulhatnának Trump elnök ellen és nem csak a valódi, de a névleges hatalmát is elveszíthetné – nem is csoda, hogy úgy kampányol, mintha az élete függne az eredménytől.

Hiszen ez is a helyzet.

Trump elnök csodafegyvere ebben a kampányban most nem Moszkvából érkezik, hanem Hondurasból

– illetve nem is érkezik, hanem menekül. Valamint fő célja egyáltalán nem az, hogy segítsen Trumpnak, hanem leginkább az, hogy életben maradjon. Igen, a hondurasi menekült-karavánról van szó, amit azért erős túlzás így nevezni: csak éppen nincs a jelenségre jobb kifejezés.

Azt mindenki tudja, hogy Trump egyik fő választási ígérete két évvel ezelőtt az volt, hogy megállítja a latin-amerikai bevándorlást az Egyesült Államokba, és a már odamenekülteket kiutasítja. Ezzel igen nagy sikert is aratott mindazon választók körében, akik egyébiránt borzalmasan képesek megsértődni, ha fel kell söpörniük az utcát vagy meg kell sütniük a kenyerüket, egyszóval egyszerűbb munkákat kell végezniük. Ezek a választók nem csak szorgalmukról, de eszükről sem híresek, így nem tűnt fel nekik, hogy ha megvalósulnak Trump ígéretei, az nekik nem lesz túl kellemes – megválasztották hát, zsigerből, indulatból. Érzelmi alapon döntöttek.

És a trumpi terv megvalósulni látszik.

Nem kell részleteznünk, bejárták a világsajtót a kiutasításra váró, egymástól elszakított, táborokba kényszerített bevándorló családokról szóló hírek, még Melanie Trump is megrettent, mikor megtudta: Texasban kifejezetten gyermekek számára kialakított, roppant szigorú menekülttáborokba kényszerítik a nemkívánatos származású kiskorúakat – szüleiket pedig más táborokban tartják fogva. A családoknak komoly esélyük van a végleges szétesésre. A mexikói határon a Trump által megígért Nagy Fal még el sem kezdett épülni, viszont már eddig is álltak falszakaszok, egyelőre ezeket tartják karban, magasítják: ugyanis az Egyesült Államokban a választási ígéreteket be kell tartani, mert számon kérik őket. Különben az Új Fal igen sokba fog kerülni, és a haszna is erősen vitatható – viszont a megépítését indokolni kell, amint a trumpi kirekesztő politikát is.

Valahogy, de indokolni.

Úgy jött tehát Trumpnak és a Republikánus Pártnak az Egyesült Államok felé haladó, állítólag „hatalmas karaván”, mint mennyből az angyal. Íme, jönnek a megszállók, mondják, igazunk volt! Hát… ha elfelejtjük a trumpi túlzásokat és nyílt hazugságokat, valamint a tényekre is tekintünk kissé, azt látjuk, hogy minden ez, csak nem megszállás. Ez inkább amolyan éhségmenet, szegénységmenet, tiltakozó menet, ráadásul a tömeg sem nagyobb pár ezer főnél. Annak is nagy része asszony, gyermek, és mindenki teljesen fegyvertelen. Az Index információi szerint:

„Az időközben alaposan felduzzadt csoport még október 12-én indult a hondurasi San Pedro Sulából. Az eredetileg nagyjából 160 hondurasi azzal a reménnyel vágott neki az útnak, hogy majd menedékjogot kérjen Mexikóban, vagy még inkább az Egyesült Államokban. Miközben a félidős választás közelsége miatt már az elejétől felfokozott médiafigyelem kísérte őket, két nappal később már ezren voltak, a guatemalai határhoz pedig 1600-an érkeztek meg. A létszám azóta tovább nőtt.” (Index)

Mennyire? Az ENSZ becslései szerint volt olyan pont, amikor 7200-an voltak benne. Ehhez hozzátartozik, hogy évente egyébként 70-80 ezren jutnak be az Egyesült Államokba a régióból. A mexikói hatóságok, és az AP helyszíni tudósítója ennél valamivel kevesebbre, 4-5 ezresre tette a Mexikóban vonulók létszámát.

Hát, ez bizony még létszámra sem invázió. Ezek ellen a szegény, főként az élhetetlen hondurasi viszonyok elől menekülő emberek ellen vezényelte ki Trump elnök a Hadsereget és a Nemzeti Gárdát – a Hadsereg 5200 fős kontingenssel kell felvonuljon, a Nemzeti Gárda 2100 fővel már eddig is jelen volt a térségben. Csak mellesleg: ez több, mint kétszer annyi amerikai katona, mint amennyi Szíriában az Iszlám Állam ellen harcol. Csak hát bajok vannak a tervezett győzelemmel.

7300 jól felfegyverzett és irányított amerikai katona háborút is tudna nyerni, nemhogy menekülteket szétkergetni, még akkor is, ha forrásaink szerint semmi kedvük civilekre támadni, a parancs sajnos parancs. Csakhogy

a karaván késik.

Trump minden kampánygyűlésen elmondta eddig, hogy „ha meglátják a csoportot a hírekben, emlékezzenek a félidős választásokra” és egy erőszakos határincidens most eldönthetné a voksolást az ő javára – csak épp a „karaván” (tényleg nem jó kifejezés) eleje még jó ezer kilométerre van az Egyesült Államoktól. Nem is egy tömbben haladnak, hanem szétszakadozott, kisebb csoportokban, amelyek a nagyobb pihenőknél találkoznak.

Közben Trump megbízásából olyan durva kampányvideót forgattak róluk, vagy inkább velük kapcsolatban, hogy azt sem az NBC, sem a Fox News (mely nem liberalizmusáról ismert), sem a Facebook nem hajlandó közzétenni. Sőt, mi sem fogjuk: tessék elhinni becsületszóra, hogy nem érdemes.

A csata tehát földrajzi okok miatt elmarad, ha lezajlana, akármilyen undorító mészárlás is lenne, erősen növelné Trump esélyeit, de a dolgok jelen állása szerint csak akkor kerülhetne rá sor, ha légi úton elhoznák rá az ellenséget is, ami azért kevéssé valószínű. A republikánusok pedig veszni látják esélyeiket, ugyanis az Egyesült Államok választói elégedetlenek. Persze, nem lehet megjósolni majd a születő döntésüket, és az is igaz, hogy a gazdaság – a kormányzattól majdhogynem függetlenül – most épp felszálló ágban van arrafelé, igaz, ez csak átmeneti jelenségnek tűnik, de ez is befolyásolja a választások eredményét.

Amint az is, hogy Trump elnöknek és kormányzatának egész egyszerűen nincs semmiféle doktrínája, azon kívül, hogy „America first!”, ami nem több egy hangzatos jelszónál, ráadásul nem is mindig látszik úgy, hogy komolyan vennék. A valós társadalmi problémákra látszatproblémák teremtésével reagáltak. Megingatták az amerikai nép bizalmát elsősorban magukban, aztán az állami intézményrendszerben, végül pedig a teljes médiában. A mindennapi élet részévé tették a „fake newst” egy jól átgondolt bizalomellenes hadjárat keretében, a rettegést a képzelt ellenfelektől, a valós ellenfelek lebecsülését és a paranoiát.

Amerika választ ma, és van, mit megfontoljon: ha a republikánusokat választja, gazdagságát esetleg megőrizheti, biztonságát talán megtarthatja, de szabadságát mindenképpen elveszíti.

Trump elnöknek pedig azt ajánlanám, idézze emlékezetébe egy korábbi kollégája, bizonyos Lincoln Ábrahám szavait (aki, nem mellesleg, szintén republikánus volt, mert akkor még óriásokat is termett ennek a pártnak a fája, nem csak törpéket).

You can fool all the people some of the time, and some of the people all the time, but you cannot fool all the people all the time.

Magyarul:

Bolondot csinálhatsz mindenkiből néhányszor, néhány emberből mindig: de nem bolondíthatsz mindenkit örökké.

No, holnap ilyenkor okosabbak leszünk, látjuk majd az eredményt.

God bless America, Isten áldja Amerikát!

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Gruevszki-ügy, Brexit, Románia, Merkel – Nemzetközi sajtószemle

Frankfurter Allgemeine Zeitun: A tiszta jogi ügy A Gruevszki-ügyről továbbra is igen sok sajtóorgánum számol …