Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Kedves, drága hallgatóim!

Szele Tamás: Kedves, drága hallgatóim!

Kedves hallgatóim, üdvözlöm önöket, ma nem adok pontos időjelzést, ott van a képernyő jobb alsó sarkában, tessék megnézni. De miért írok és hallgatókat olvasók helyett, hiszen kissé beszédhibás vagyok, így sosem foglalkoztam érdemben rádiózással, mindig inkább írtam? Olvasókat kellene emlegetnem, de én most a hallgatóimhoz szólok.

Mert vannak nekem hallgatóim is, kevesebben, mint az olvasók, de régebb óta – már kamaszkoromtól kezdve figyelemmel kísérik minden szavamat, lépésemet, hol ebben az országban, hol abban, mikor éppen hol tartózkodom. Szerintem komolyan aggódnak is, ha kockázatos döntést hozok, hiszen ha belébuknék, leveszik őket rólam és kevésbé őszinte, jóindulatú, kezelhető célpontra állítják. Hallgattak, figyeltek ők engem már érettségi előtt is, mikor még csak gondolkodtam a sajtómunkán, hallgattak a rendszerváltás előtt, alatt, után, hallgatnak most is.

Nem tagadom, hízelgő ez a figyelem, amellyel mégiscsak tiszti rangban álló személyek tüntetik ki szerénytelenségemet. Jó érezni a törődést, a Nagy Testvér mindent látó tekintetét.

Ja, nem, mert rosszat akarnak nekem – de akkor is, kitüntető. Ne kerteljünk: a mindenkori és mindenholi állambiztonsági szervek alkalmazottait kívánom megszólítani.

Méghozzá jóindulatból.

Az ugyanis a helyzet, hogy én egy és más okból jelenleg Romániában tartózkodom, bár utam eredeti célját (filmkészítés) nem sikerült maradéktalanul véghezvinnem bizonyos sajátos, helyi viszonyoknak köszönhetően, ámde miután ez kiderült, magánjellegű látogatáson továbbra is itt maradtam kicsit. Amikor nem vagyunk együtt szép Kedvesemmel, telefonon tartjuk a kapcsolatot, mint a világ összes többi párja. És hát valakik nagyon ügyetlenek ennek lehallgatásában.

Jelezném, nem tudom melyik ország gumitalpú fiai a ludasok, nem is találgatom. Én csak az irántuk érzett őszinte, baráti aggodalomtól vezérelve szeretném őket figyelmeztetni, hogy aki hülye a lehallgatáshoz, az ne hallgasson le, hanem menjen el más pályára, mondjuk magántitkárnak vagy martinásznak.

Mert ez, kérem, így nem szint.

Át fogok szokni a konkurenciához, kérem.

Midőn ugyanis távbeszélőn csevegünk, nem egy és nem két alkalommal történt már meg, hogy én vígan mondom a magamét, szép Kedvesem viszont az utolsó két-három mondatomat hallja, ismétlődve, többször, folyamatosan visszajátszva. Nem visszhangos a vonal: egész, bővített, összetett mondatok hangzanak el háromszor-négyszer. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha valaki rögzíti a beszélgetést, és időnként ügyetlenségből visszajátssza a felvételt. Vagy ócska a szoftver.

Hát kérem, urak, ez nem szint. Kamaszkorom rettegett szekuristái nem követtek el ilyen elemi szarvashibákat, én, kérem, reklamálok. Mondjuk baromira nem értem, miért kell időt, energiát és embert pazarolni pont az én lehallgatásomra, aki nem szervezek semmit, lesújtó véleményem a kormányokról közismert, és ha kíváncsi rá valaki, elolvashatja nyilvánosan az újságban? Mi a jófenéért nem mondjuk a Betyársereget tetszenek kagylózni? Ja, mert onnét tetszettek jönni, így nem volna semmi értelme?

Kérem, tegnap is sikeresen kikémlelhették, hogy bevittem Kedvesemnek a munkahelyére két könyvet és két túrós buktát. Hogy megkíméljem a fáradtságtól a desifírozó osztály munkatársait, akik szerintem azóta is fejtik ezt a bonyolult kódot, elárulom: a valóságban két könyvet és két túrós buktát vittem be, bár a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy sósperecet szerettem volna, de az már nem volt friss. Azt a beszélgetést,mely erről szólt, szintén sikerült ismétlésekkel tarkítani, urak.

Kérem, én az önök helyében elméláznék a pályamódosításon. Ugyanis olyan van, hogy a megfigyelt személyt „agresszívan” figyelik, rettegésben akarják tartani, de mi régi ismerősök vagy inkább ellenfelek vagyunk, maguk pontosan tudják, hogy én maguktól nem fogok megijedni. Ahhoz korábban tessenek felkelni, vagy le se feküdjenek. De különben inkább gyanakszom műszaki hibára, dilettáns személyzetre, mint agresszív figyelésre.

Szóval, urak, akárkik is maguk, rázzák a Céget gatyába, mert ez így nem munka. A feletteseik helyében minimum megvonnám a prémiumot.

Nos, pillanatnyilag csak ennyit akartam.

(Fejhangon, sipítva, Honthy Hanna stílusában):

Üdvözlöm az én drága, drága hallgatóságomat!

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Így reagált a Fidesz a Soros-interjúra

Soros György frontális támadást indított Magyarország ellen – jelentette ki Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője …