Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Két rozsdás rézkopek

Szele Tamás: Két rozsdás rézkopek

Fennen ragyog a magyar külpolitika csillaga is, félholdja is, kérem, már csak egy napocska kéne, hogy kész legyen a falvédő, népies elemekből hímzetten. Mohács óta ilyen bitang diplomáciánk alig volt – sőt, még annak a kornak a magyar diplomatáit is inkább nevezném ügyetlennek, mint annak, amit a Szíjjártó-féle külügy emberei érdemelnének.

Moszkva, 2014. november 19.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel tartott sajtóértekezleten Moszkvában 2014. november 19-én. (MTI/EPA/Jurij Kocsetkov)

Ne mondjuk ki, nem kell a per, de hogy ezek, Tarajos Péterrel az élen nem volnának alkalmasak semmiféle tisztességes kenyérkereső munkára, az is biztos. Javasolnám nekik, hogy arra az esetre, ha egyszer fordul a kocka, még időben tanulják ki a zsebmetszés és az „itt a piros, hol a piros” művészetét, majd szükség esetén alkalmazzák a tanultakat hetivásárokon, ugyanis ebből, ha szerény körülmények között is, de képesek volnának biztosítani megélhetésüket, és nem sokban különböznek ezek a tevékenységek mostani foglalkozásuktól.

Pénteken például két nagy alakítást is láthattunk a magyar külügytől, a hivatalos verzió szerint a nemzeti hőseposz műfajában, bár én sajnos tragikomédiának látom mindkettőt. Ha ugyan nem tragédiának.

Először is, kormányszintű tárgyalásokat folytattunk, vagyis folytatott a nevünkben Szijjártó Péter Törökországgal. Aminek az eredménye egy megállapodás és egy nyilatkozat. A megállapodás arról szól, hogy Magyarország a lehető legnagyobb vízumkedvezményeket adja meg a török üzletemberek és gazdasági szereplők számára, miután Törökország korábban bevezette a magyar állampolgárok részére a vízummentességet. Szép, bár ha vízummentesség, miért nem általános? Én biza kiterjeszteném a gazdasági muftikon kívül másokra, például az Erdogan-rendszer üldözötteire is – jaj, de azt nem lehet. Ugyan Szíjjártót a török külügyminisztériumban fogadták, nem a Héttoronyban, mégis olyan hűségnyilatkozatot adott a Magas Portának, hogy az az érzése az embernek, a kávé előtt szóltak neki: most jön még a feketeleves.

„Magyarország Törökország mellett áll a terrorizmus elleni küzdelemben, és elutasítja a kialakulóban lévő európai hangulatot, amely sokkal jobban aggódik a tavaly július 15-i puccskísérletben résztvevők jogaiért, mint maga a puccskísérlet miatt.
Szijjártó Péter hangsúlyozta: Magyarország nem hajlandó elfogadni azt a nemzetközi vélekedést sem, hogy a terrorszervezetek között különbséget lehet tenni. A terrorszervezet az terrorszervezet, és a terrorszervezetek ellen küzdeni kell – nyomatékosította.
Hozzátette: a magyar kormány úgy gondolja, hogy egy puccskísérlet komoly dolog, amelyre komoly választ kell adni.
Magyarországnak és egész Európának az az érdeke, hogy Törökország stabil legyen, stabil vezetéssel rendelkezzen, mert Európa biztonsága ma Törökország stabilitásával kezdődik.” (Kormany.hu)

Hallod-e, Petike, diplomata ilyen nyílt hűségnyilatkozatokat nem tesz ám. Abban az egyben igazat adok neked, hogy „egy puccskísérlet komoly dolog, amelyre komoly választ kell adni”, és mivel erős meggyőződésem, hogy a sokat emlegetett puccsot maga Erdogan szervezte önmaga ellen, hát erősen szorgalmaznám, hogy azonnal tartóztassák le és büntessék meg, a saját kedvenc törvényei alapján. Hanem a többi, amit mondtál bizony még az Ottomán Birodalom történetében is ritka hízelgés. És hát van egy olyan érzésem, miszerint nem a vízummentességet mentél te letárgyalni Törökhonba, hanem ezt elmondani. A vízummentességhez bőven elég lett volna egy államtitkár meg egy tolmács, olcsóbb is lett volna.

Ja, vagy szereted a baklavát, és mindig megkínálnak vele, azért jársz annyit oda?

Baklava Pesten is van. Inkább azt néznéd meg, mit írsz alá itthon.

Mert a pénteki Magyar Közlöny szerint olyan szerződést szignáltál, amivel eladtad az országot két lyukas, rozsdás rézkopekért a cár atyuskának. De lehet, hogy csak egyért.

Miről is van szó? Egy korábbi törvény hatályba léptetéséről, mely a Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a minősített adatok kölcsönös védelméről szóló egyezményt szögezi le. Ez pedig a 2016. évi CLXXXIX. törvény, ami ugyan korábban született, tavaly december 21-én, de most kezdjük el használni. Hát akkor lássuk a szövegét, mert rövid.

„2016. évi CLXXXIX. törvény a Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a minősített adatok kölcsönös védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről
1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a minősített adatok kölcsönös védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2. 2. §
3. 3. §
4. 4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
5. (2) A 2. § és a 3. § az Egyezmény 14. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba.
6. (3)Az Egyezmény, illetve a 2. § és a 3. § hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg.
7. (4) Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a minősített adatok védelmének szakmai felügyeletéért felelős miniszter gondoskodik.
Áder János s. k.,
köztársasági elnök
Lezsák Sándor s. k.
az Országgyűlés alelnöke”

A minősített adatok kölcsönös védelme elvben azt jelenti, hogy államtitkokat cserélgetünk egymás között, és ezeket harmadik fél lehetőleg ne tudja meg. De mi ez a két üresen hagyott paragrafus a törvényben? A tavaly decemberi egyezmény szövegéből kiderül.

„2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.

3.§ Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő:
EGYEZMÉNY MAGYARORSZÁG KORMÁNYA ÉS AZ OROSZORSZÁGI FÖDERÁCIÓ KORMÁNYA KÖZÖTT A MINŐSÍTETT ADATOK KÖLCSÖNÖS VÉDELMÉRŐL
Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya, a továbbiakban Felek, attól a szándéktól vezérelve, hogy védelmet biztosítsanak azon minősített adatoknak, melyek cseréje politikai, hadi, haditechnikai, gazdasági vagy más együttműködések során történik, továbbá amelyek ilyen együttműködések alkalmával keletkeztek, figyelembe véve a minősített adatok védelmének biztosításában rejlő közös érdekeket összhangban a Felek állama törvényeinek és egyéb jogszabályainak rendelkezéseivel, a következőkben állapodtak meg…”

Bocsánat, a harmadik paragrafus első cikkét nem mutatom be, terjedelmi okokból, csak a másodikat, mert az is tanulságos:

„2. Cikk: Hatáskörrel rendelkező hatóságok
(1) Jelen Egyezmény végrehajtásáért felelős, hatáskörrel rendelkező hatóságok (a továbbiakban: hatáskörrel rendelkező hatóságok) a következők:
– Magyarországon – a Nemzeti Biztonsági Felügyelet;
– az Oroszországi Föderációban – az Oroszországi Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata.
(2) A Felek haladéktalanul értesítik egymást diplomáciai úton a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal kapcsolatos változásokról.”

Hát, ez mindent eldönt. Magyarul megmondva: az FSZB-nek hozzáférése lesz mindenünkhöz, ami neki tetszik, ezzel szemben nekünk ahhoz lesz hozzáférésünk, ami az FSZB-nek tetszik. Mert tekintve a két állam és a két szervezet súlyát és erejét, egyenlő felek közötti együttműködést nehezen tudnék elképzelni. Ismerve a történelmet, ritkaság is volna…

Kérem, nem csalás, nem ámítás, ezt az egyezmény képesek voltak megkötni, törvénybe foglalni, és április elsejétől a törvény hatályos is. Hogy ennek aztán milyen hatása lesz Magyarország nemzetközi helyzetére, az gondolható: a teljes és tökéletes diplomáciai hitelvesztés.

Gyakorlatilag diplomáciai szempontból megbízhatatlanná váltunk, orosz csatlósállammá, amellyel nem lehet sem diszkréten tárgyalni, sem titkos egyezményeket kötni, mert minden elhangzott vagy leírt szöveg egy óra múlva a Kremlben van.

Hát kérem, erre mondtam, hogy ilyen rossz diplomáciánk Mohács óta alig volt. A már megkötött egyezményről nem lehetett nem törvényt hozni, az igaz – de megkötni nem kellett volna. Diplomáciai úton ki kellett volna hátrálni belőle, csakhogy az egy tudomány, ha nem éppenséggel művészet, ahhoz Petike nem ért…

Megjegyezném, az összes idézett forrás nyilvános, a szövegben meg is vannak jelölve a hivatkozások, bárki megtekintheti, ezek nem államtitkok. Hozzáférhetőek.

Csak akkor ne tessenek már önálló és független magyar politikáról beszélni a továbbiakban.

Egyelőre el vagyunk adva.

Két rozsdás rézkopekért.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Cserpes Tamás: Egy elsikkadt népirtás

A Petrezselyem mészárlás A Hispaniola szigetén lévő két ország, Haiti és Dominika etnikailag és kulturálisan …