Home / HÍR / Szele Tamás: Koldusok a küszöbön

Szele Tamás: Koldusok a küszöbön

Látott már hajléktalant? Persze, hogy látott. És tükörben? Mivel épp most ezeket a sorokat tetszik olvasni, felteszem, nem: akinek módjában áll interneten megjelenő lapot olvasni, az általában nem hajléktalan. De lehetne. Bárki lehet az, tessék nekem elhinni, manapság bárki. Elég egy rossz döntés, egy véletlenül elvesztett munkahely. Egy vita, egy vesztett per.

avm1Mármost tessenek elképzelni, hogy hajléktalanok tetszenek lenni – nem vidám, bohém figurák, akiket a kormány képzeleg, nem a kötetlen élet miatt választják az utcai létet, ilyen ember ugyanis sosem létezett, nincs és nem is lesz – hanem valódi, muszáj-hajléktalanok, árulják a Fedél nélkült, koldulnak, mert nincs munkaadó, aki hajléktalant alkalmazna, hálnak az utcán, az aluljáróban, a kapualjban, ki hol tud. A szállón azok, akik igénybe veszik, megharcolnak a férgek, tetvek, bolhák, poloskák rohamaival, a ragályos betegségekkel, a tolvajokkal és egymással is. Nyáron a hőség gyilkol, télen a fagy. És erre a kormány azt mondja: „Akkor menjenek haza!”

Hova, jó uraim?

Nincs hova.

Hideg, meleg, éhezés, férgek, ragály és nyomor – de mindez nem elég. A rendőrtől és a közterület-fenntartótól is rettegni kell, hiszen az életvitelszerű közterületi tartózkodás bűncselekmény. Éspedig a 2012 évi II. törvény 179/A paragrafusa szerint az. Nos, ez mindennek a teteje. Értem én, hogy a gazdagok nem akarnak nyomort látni, de a szegénység elleni harcnak mégsem az a módja, hogy harcolunk a szegények ellen, és ha lehet, zárjuk őket börtönbe, hogy ne is látszódjanak. Be is terjesztette Szél Bernadett, az LMP részéről a javaslatot a Parlament elé, hogy ez a velejéig aljas, gonosz paragrafus veszítse hatályát, de menten – nem is szavazták meg. Pedig hát veszítette tegnap hatályát más törvény, beleférhetett volna ez is. De elutasították a javaslatot, 38 igen és 110 nem szavazat, valamint 25 tartózkodás mellett. Hát, nem egy boltzár billegtetéséről volt szó, hanem Budapesten tizenkétezer, országosan mintegy negyvenezer ember életéről vagy haláláról.

Bagatell.

Pedig a mostani gyakorlat piszok sok pénzbe kerül, külön hivatal szolgálja a hajléktalanság kriminalizálását, éves szinten komoly költségvetési tétel a szegénység üldözése, szőnyeg alatti rejtegetése – ha ebből a pénzből szociális bérlakásokat vennének, ha felújítás céljából odaadnák a fedél nélkül élőknek, már jobban állnánk. De ez csak a rothadó Nyugaton működik, méghozzá jól, minálunk nem szabad okos, emberséges döntést hozni, mert menten elvinné a politikust a markoláb. A hajléktalant meg ezért viszi a porkoláb. Nem periférikus jelenségről beszélek – egy városnyi ember élete a tét.

Ez ellen a döntés ellen tüntetett tegnap a Kossuth téren a Város Mindenkié (AVM) csoport, és aki odament, jól szervezett, fegyelmezett szolidaritási demonstráción vehetett részt, minden rendbontás, atrocitás nélkül – a hőzöngés csak a szélsőjobb tüntetéseken szokás. Tulajdonképpen az esemény meghirdetésekor még nem lehetett biztosan tudni, hogyan is dönt a Parlament a kérdésben (azért sejtései voltak mindenkinek), ezért vagy közös ünneplésre hívták az érdeklődőket, vagy arra, hogy álljanak ki a hajléktalan emberek hatósági üldözése ellen. Ez utóbbira került sor – a ház előtt, mely egyre kevésbé tisztelt, és a Ház döntése miatt.

Ez van, kérem. 17:30-tól a Foods Not Bombs csoport megkezdte az ételosztást, pontban 18 órakor elkezdődtek a beszédek. Megjelentek a transzparensek, mondtak sokan fontosakat, okosakat és becsületeseket – mit csináljunk, szépeket nem mondhattak. Nem volt miről.

Viszont készülhettek a szervezők a negatív döntésre, hiszen ésszel élő emberek, nagyon is azok: jó előre megszerezték az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatait, és most ebből az alkalomból felolvasták a nemmel szavazó száztízek összes bevallott ingatlanjának adatait. Röpködtek a százholdas rózsakertek, golfpályák, halastavak és kacsalábon forgó üvegpaloták a levegőben, alig győzte kapkodni a fejét az ember – hát hol az igazság? Miféle dolog az, hogy fedél nélkül élők sorsáról olyan emberek döntenek, akik egymaguk elszállásolhatnának fejenként öt-hat családot is, ha nem többet? Elszállásolhatnának, ha akarnák, de nem akarják, ahogy azt sem, hogy ezzel a valóban égető társadalmi kórral bárki is érdemben foglalkozzék. Nekik jó így is, rosszul, ahogy van.

Beszéltek a szónokok és egy rossz szavuk nem volt senkire – nem bántani jöttek ők az illetékeseket, bár okuk lett volna arra is. Csak figyelmet, türelmet, megértést kértek – és szállást. No, ezek nincsenek. Pedig hát szó szerint az országház küszöbén kérték ezt a koldusok. Még jó, hogy el nem zavarták őket.

Tüntettek, szépen, fegyelmezetten, de a környéken Szél Bernadetten (ő beszédet is mondott) és Lendvai Ildikón kívül politikus még nyomelemekben sem volt tapasztalható. Kormánypárti főleg nem.

Hát igen, amit nem nézünk, az nem látszik, rejtegessük csak a bajt, míg akkora nem lesz, hogy már nem fér a mostanra amúgy is púpos szőnyeg alá, nem jéghegy az, kapitány úr, ami közeledik, csak északi fény, fogjuk rá – és később, a jeges vízben már nagyon, de nagyon fogjuk bánni, hogy nem gondoskodtunk elég mentőcsónakról.

Titanic a magyar szociálpolitika, és már nagyon régen a sarkkörön hajózik.

Lezajlott a demonstráció, mindenki elindult haza – de nem mondhatjuk, hogy minden visszhang nélkül zajlott le. A szervezők búcsúzóul a Tiszta szívvel Kex-féle feldolgozását játszották le a résztvevőknek – az ütött echót a Kossuth téren.

„Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.”

Ez legalább visszhangzott.

Remélem, behallatszott az épületbe is.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Ennyi volt?

Elmondtam már, és talán elmondták már mások is – miért ne tették volna, hiszen nem …