Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Lóba a citromot

Szele Tamás: Lóba a citromot

Ha az az átkozott Arisztotelész nincs, kérem, ha ő meg nem születik, vagy ha filozófia helyett patkolókovácsnak áll, minden másképp alakul, és mi most boldogan legelhetnénk. Fogunk is legelni, de számításaim szerint majd csak jövőre, az idei tervbe nem fért bele ugyanis. No, de hát mi volt ennek az Arisztotelésznek a bűne? A logika, kérem, a gondolkodás.

Ezt a logika nevű dolgot érdekes módon annál nehezebb elviselni, minél hatalmasabb az ember. A szegénynek még könnyen megy (ha nem menne, éhen is halna), a gazdagnak kicsit nehezebben, a politikusnak meg sehogyan sem. Akinek hatalom adatik, az manapság azonnal háborúba keveredik a tényekkel – igaz, nem új ez a jelenség, ismerték mindig. Az ám, csak a régi hatalmasok állhattak a fejükre is, azt ami valós, nem tudták megváltoztatni, bár mindig próbálkoztak: a hatalmas Második Ramszeszt úgy elfenekelték a kádesi csatában a hettiták, mint a kétfenekű dobot, jó esetben döntetlen lett az ütközet vége, mutatja is a békeszerződés, hogy nagyon egyenrangú felek kötötték – ki tetszik találni, mi van a hivatalos krónikákban és mit faragtak az emlékművekre? Úgy van! Fényes győzelmet. Szóval, mindig voltak ilyen próbálkozások, csak manapság sikerrel is járhatnak sajnos.

Pedig már Arisztotelész megírta a Nikomakhoszi Etikában: „Az egyetlen dolog, amire még az isteneknek sincs hatalma: meg nem történtté tenni azt, ami már végbement.”

Ebből persze az is következik, hogy ha valami nem ment végbe, hát azt sem lehet megtörténtté tenni utólag.

No, de mi köze ennek a sajtóhoz, a napi hírekhez? Igen sok. Lássuk például a tegnapi termést. A KDNP éles hangon támadja a Facebookot, mivel a közösségi oldal törölte a hivatalos oldalukat. Márpedig ez megeshet, Marcsival, Jóskával, Pistával, megesett másokkal is, de egy KDNP-vel soha. De lássuk, mit mondanak?

„Két hónappal ezelőtt a Facebook egyik pillanatról a másikra letiltotta a KDNP hivatalos Facebook-oldalát. A használati feltételek egyik pontját sem sértettük meg. Többszöri kérésünk ellenére valódi indoklást azóta sem kaptunk, csak pár napja egy rövid üzenetet, miszerint az ügyet lezárták, és igazuk volt. Ezzel szemben a KDNP és a politikusaink nevével, képeivel és jó hírnevével visszaélő, egyértelműen hamis és megtévesztő oldalak ügyében mindeddig semmit nem voltak hajlandóak tenni. Annak ellenére sem, hogy ezek az oldalak több ponton is egyértelműen sértik a Facebook saját felhasználási feltételeit.
Ennek fényében különösen igazságtalannak tartjuk, hogy a normális ügyfél-visszajelzési rendszert működtető vállalatok ezen a téren versenyhátrányba kerülnek a szigorú európai fogyasztóvédelmi jogszabályokat kijátszó egyes multinacionális cégekkel szemben.
Kiadó: Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP)”

Hát, a rövidnek mondott válaszból azt sajdítom, hogy nemzetes uraimék egy robot-adminnal akadhattak össze, az szokott mindent kifogástalannak találni és az ügyet egy szabványszöveggel lezárni. Hogy a Facebook nem kezelte másként a nagy KDNP-t mint a többi ügyfelet? Hát, talán ne tessék ilyen demokratikus oldalakat használni. A fogyasztóvédelemmel való fenyegetőzés meg elég nevetséges, ugyanis a Facebook van akkora, hogy a magyar kereszténydemokrata néppártot észre se vegye. Hiszen még mi, választók sem látjuk őket, legalábbis szabad szemmel semmiképp sem észlelhetőek. Nos, így gabalyodott bele Semjén pártja Arisztotelészbe: azt akarták volna, hogy a letiltásuk váljék meg nem történtté. Ha ezt egy magánszemély szeretné, még érthető, személyes veszteség érte a fényképei, családi üzenetei elvesztésével, bár rendszerint ő is hiába akarja – de ilyen művelt uraknak ismerniük kéne a görög filozófust.

Aztán lássuk, kik üzentek még hadat tegnap Arisztotelésznek a nagyvilágban, kik akarják meg nem történtté tenni vagy a szájuk íze szerint formálni a tényeket, híreket, visszalapátolni a lóba a citromot?

Hát, valamivel nagyobb halak, mint Semjén mester és az ő repülő cirkusza.

Elsőként rögtön vegyük elő Erdogant , a nagy hatalmú padisahot. Tart ugyebár a Cumhuriyet pere, negyvenhárom évet kért az ügyész a főszerkesztőre, ha jó az ügyvédje, hetvennel megússza: de tart Deniz Yücel pere is, aki pedig nem török lapok, hanem a Die Tageszeitung és a Die Welt munkatársa, csak most épp hamis vádak miatt török börtönben ül. Őt még csak 150 napja tartják magánzárkában, egyszóval nagyon akarhatja Erdogan a megtörtént és meg nem történt dolgok feletti hatalmat.

Moszkva időközben épp tegnap tiltotta be a TOR-t és az összes VPN-szolgáltatást – ennek az a fontossága, hogy ezek segítségével lehet elvben névtelenül böngészni a világhálón. Ankara már rég betiltotta az ilyesmit, Peking is épp csatlakozik ehhez a hullámhoz – csodálnám, ha Budapest kimaradna.

Trend ez, kérem, világtrend. Olyan, lesz a net nemsokára, mint a szovjet műsorszórás a régi viccben. Bekapcsolja a szovjet polgár a tévét, az egyes csatornán Leonyid Iljics Brezsnyev beszél. A kettesen is, a hármason is. A négyesen ezzel szemben egy rendőr ütögeti a markát egy szép, nagy gumibottal: „Kapcsolgatunk, kapcsolgatunk?”

De hát miért akarnak ezek a rendszerek, ezek a politikusok mindenáron beavatkozni a hírekbe? Nyilván, ami hír, az tény, tisztességes kolléga nem ad le meg nem történt dolgot hírként. Mármost, ha megtörtént, akkor nem lehet már megváltoztatni: de azt még meg lehetne oldani, hogy mindenki úgy tudja: nem történt semmi, nem úgy történt, sőt, ellenkezőleg, teljesen másképp történt.

Legyen szó bármiről.

Mármost, ha teszem azt, összedől a Parlament, az katasztrófa (főleg a kulturális örökség szempontjából) de pillanatnyilag nem volna nagy baj. Illetve, ha most dőlne össze, baj is volna, mert a képviselők szabadságon vannak, várjunk vele őszig. Viszont, ha egy általánosan ellenőrzött média kezeli a híreket az egész országban, sőt az egész világon – és erre törekszik Orbántól Erdoganon és Putyinon át Hszi Csin-ping elnökig mindenki – akkor az az épület nem dőlt össze. Maximum a Kossuth téren élők látják, őket meg be lehet csukni: a köztudatban továbbra is áll az Országház, legfeljebb kiadnak egy kommünikét, miszerint felújítják.

De bármilyen hírt meg lehet hamisítani, szóljon az akármiről, pertől sikkasztásig, akármi lehet az általánosan elfogadott igazság a köztudatban, akármivel kapcsolatban, ha a hírcsatornák manipulálhatóak, ha nem szabad a sajtó. A magyar közönség legalább ötven százaléka hiszi a Magyar Vívó Szövetség főtitkárának híradása alapján, hogy Lipcsében apokalipszis van az utcákon és nem szabad kimenni se naplemente után, mert machetével feldarabolják az embert a beduinok. A magyarok fele így tudja, másik fele nem, a lipcseiek viszont nagyon meglepődtek, mert ők meg úgy tudják, hogy ilyesmiről szó sincs. Márpedig mégiscsak ők élnek ott. Éreznék, ha darabolnák őket.

Hát kérem, a német sajtóval könnyű, azt nem politikai elvek mentén szerkesztik, az szabad.

A magyar olvasók fele tudja (jövőre már az összes is úgy fogja tudni, ha minden így megy tovább), hogy a lipcseiek rosszul tudják még azt is, mi van a városukban, mert vagy lefizette őket a Soros, vagy hazudnak nekik. Mi tudjuk jól, akik nem élünk ott, ők a hülyék.

Mármost azonban, ha ezt a kérdést nagyon demokratikusan szavazásra bocsátanánk, érdekes eredménnyel járna a referendum: Magyarországon legalább ötmillióan tennék le a voksot a sosemvolt lipcsei apokalipszis mellett, míg Lipcsének szavazhatna minden lakosa úgy, hogy nincs baj a városban: hiszen összesen 575 979-en vannak. Tízszeres túlerővel győzne a hazugság.

Persze tényeket nem lehet szavazással eldönteni, de választásokat pont szavazáson nyernek.

Egy szóval: amit gondolnak, az van, ami nem gondolnak, az nincs, és amit másként gondolnak a köztudatban, mint ahogy igazából van, az úgy van, ahogy nincs. Legalábbis a kincstári logika szerint.

No, ezzel megy szembe Arisztotelész tétele, miszerint ami egyszer már megtörtént, azt a macska sem kaparja ki, és pontosan úgy történt, ahogy: utólag nem lehet megváltoztatni. A hírek természetük szerint már megtörtént eseményekről szólnak, tehát elvben hiába változtatgatják őket, attól még a tények maradnak, ahogy voltak.

Az teljesen más dolog, hogy ki mit gondol róluk.

Diktátoraink meg most harcolnak a tények és a hírek fölötti uralomért, a „post-truth”, az „alternatív tények” szép új világáért.

Vissza akarják lapátolni a lóba a citromot

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Egymondat: 30 millánál tart a Jobbik

A közösségi adományozási kampány hatodik napján, szerda estig már 31 948 311 forint folyt be …