Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Magyarország, webáruház

Szele Tamás: Magyarország, webáruház

Vagy valami hasonló. Megy a gőzös, megy a gőzös, illetve majd megy, nem Kanizsára, hanem Belgrádba, de minek is megy majd? Hogy jöhessen, kérem, hogy jöhessen. Megrakodva mindenféle portékával, földi jóval, amit a Középső Birodalom világhíres kalmárai küldenek Európába, eladás céljából. Hát hiszen nem is lenne baj ez, csak éppen…

Csak éppen pöttyet drága lesz nekünk ez a gőzös, illetve természetesen dízeles vagy tán elektromos. 750 milliárd körüli összegből újítjuk fel a Budapest-Belgrád, pontosabban Ferencváros-Kelebia vonalat, meg kétvágányúsítjuk. Persze, nem volt ez mindig ennyi: eleinte 452 milliárdra becsülték a várható költséget, később 550-re, ebből lett a mostani 750.

Milliárd, kérem, nem millió.

Ebből a bagatell kis összegből lesz nekünk 162 kilométer kétvágányos vasutunk, melyen óránként 160 kilométeres sebességgel érkezhet az áru Pireuszból. Azért pont Pireuszból, mert az ottani kikötőben vannak nagyrészt kínai terminálok. No, de hol van Pireusz Kelebiától? Ahol Makó Jeruzsálemtől, előbb még ki kell építeni a Pireusz-Belgrád és a Belgrád-Kelebia vonalakat is, hasonló minőségben. Ez folyamatban van, ha nem is sietik el, olyan három év alatt ígérik például a Belgrád-Stara Pazova 34,5 kilométeres vonal felújítását, de hát vasútnál első a pontosság, ahogy az igori pályaudvaron is elhangzott már.

A 160-as tempó is érdekesen hangzik, ennyivel ugyanis nem tehervonatok járnak, hanem személyforgalmi expresszek – a mostani pálya nem is bírná ezt a terhelést, felújítva sem nagyon, nincs kizárva, hogy a régi helyett teljesen újat kell majd építeni – és a MÁV aktuális gördülőállománya sem alkalmas erre. Ehhez új mozdonyok, új szerelvények kellenek. Így már érthető a 750 milliárdos költség.

Személyforgalomra különben nem is nagyon lehet számítani, ez az a magyarországi vonal, ami Budapestet kivéve egyetlen nagyvárost sem érint, és a nemzetközi Belgrád-Budapest turizmus is meglehetősen gyér. A teheráru szállítását viszont irtózatosan drágává teszi a kért 160-as tempó – persze lehetséges, hogyne volna az, csak nem véletlen, hogy nem szoktak így rohangálni a tehervonatok.

De mondjuk megépül, elindulnak a járatok és Kelebiából egy óra alatt felérnek a konténerek a Ferencvárosba. Napi 4,4 szerelvénnyel lehet számolni, bár úgy érthetőbben hangzik, ha azt írom, hogy évi 1600-zal. Mellesleg, ezzel forgalommal számolva 2400 év alatt térül meg a beruházás…

Rendben van, hipp-hopp itt terem a sok szép holmi, és azután mi lesz?

Nehéz volna elhinni a kormány retorikáját, mely szerint Magyarország Kína kapuja az Unióba, ugyanis a kínaiak okos emberek, és nem valószínű, hogy egy kis, ráadásul nem is a legjobb helyzetben lévő országra bíznák, hogy kizárólagos hídfőállásuk legyen az uniós piacon. Különben sem erről szól az „Egy öv, egy út” program, hanem a kereskedelem globális fellendítéséről, kis szemei vagyunk mi egy nagy láncnak.

No, de lehetünk nagyon fontos szemei.

Ma reggelig nem volt világos, voltaképpen hol van ebben az üzlet nekünk, de Varga Mihály rávilágított pár, eddig homályos pontra.

Kérem szépen, a vámolás a kulcsa mindennek.

„Versenyeznek az EU-ban azért, hogy melyik tagállam végezhesse el a Kínából érkező áruk vámkezelését, a vetélkedésbe Magyarország is beszállt – erről beszélt lapunknak a nemzetgazdasági miniszter. Varga Mihály rámutatott: a rivalizálás nem véletlen, egy forintnyi vámbevétel azonnal 33 adóforintot termel. A Budapest–Belgrád vasútvonal felújításával a kínai konténerek hatalmas tömege indulhat meg Magyarország felé.” – írja a cikk. Valamint:

„– A vám ugyan nagyrészt az unió bevétele, ám az összeg húsz százaléka az ügyintéző tagállamnál marad. Szeptemberig 44 milliárd forintnyi vámbevétel keletkezett itthon, ebből kilencmilliárd forint gazdagította a hazai költségvetést. Az importnál szóba kerül a forgalmi adó is, az import-áfa összege pedig már most meghaladja az 1300 milliárd forintot.”

Aha. Hát, még így is 83 év és négy hónap alatt térül meg a felvett kölcsön alapösszege, de lesz ez több, hiszen a kínai fél kamatra adta nekünk ezt a 750 milliárdot, csak éppen a szerződés részletei titkosak.

Mindenképpen, jó hosszú időre tervez a kormány, én például le merném fogadni, hogy nyolcvan-kilencven év múlva talán már nem ők lesznek hatalmon, vagy ha mégis, akkor tulajdonképpen mindegy is, lőttek az egész jövőnek.

De kövessük az áru sorsát. Levámolják, kezelik, feldolgozzák, átcsomagolják, EU-konformosítják, aztán mehet szét, szerte Európába. Tetszik tudni, milyen ez? Mint a webáruházak mostanság.

Ugyanis utóbbi időben elterjedt az olyan webáruház-típus Magyarországon, aminek egyáltalán nincs árukészlete, raktára, semmije sincs, csak egy laptopja, egy honlapja és egy kapcsolata – egy kínai webáruházzal. A gyanútlan magyar vevő kiválasztja a portékát, rábök, megrendeli, és a magyar cég csak az ő megrendelését továbbítja mondjuk Szecsuanba, ahonnét jó esetben egyenesen a vevő címére postázzák, érkezik, mikor érkezik – ha viszont az áruházéra, akkor az is további késést jelent. Tulajdonképpen minden résztvevő keres a bolton, kivéve a vevőt, igazából nem is törvénytelen a viszonteladás – de azért más szempontból ez a módszer sért egy csomó paragrafust, például hiányoznak az üzleti, anyagi garanciák.

Na, ha megvalósul a Nagy Terv, ilyen webáruház lesz Magyarország is, Európa legnagyobb webáruháza, egyik nagy elosztóközpontja, amit lehet sajnálni vagy lehet neki örülni – de hogy a gazdasági fellendüléshez nem ilyen stikliken keresztül vezet az út, az is biztos.

Csakhogy a szerződést már megkötötték, Li Ko-csiang már tovább is utazott Budapestről, egyenesen Moszkvába.

Na, azt lenne jó tudni, ott miket tárgyalt Putyinnal… mármint igazából, nem a kincstári verziót.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Cserpes Tamás: Revízió a lábszag ellen

Ezzel az alkotmány-revízióval, illetve kényszeres alaptörvény módosítgatással, a jó fene se tudja mi a keresztneve, …