Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Maszlag és beléndek

Szele Tamás: Maszlag és beléndek

Én, kérem, rájöttem, mikor nyilaz a legjobban a magyar hátrafelé. Két dolog kell ahhoz: az egyik, hogy eleve fordítva üljön a lovon. A másik, hogy magyarra lőjön, akkor sokkal lelkesebben tüzel… a Magyar Idők szombati jegyzetében ékesen bebizonyította mindkettőt. A nem hivatalos kormánylap írásából kiderül, miképpen látja a budapesti kormány a romániai eseményeket.

Hát miképpen látná? A lehető legrosszabb módon, ferdén, betegen, kizárólag a maga szempontjából, ahogy azt gondolhattuk is volna. Csoda nem történt, kérem, ezek ugyanazok, akik voltak. Ráadásul olyan szakmai eszközöket vet be a szerző, amelyek már a tizenkilencedik század közepén is etikátlanok voltak. De kiről is beszélünk?

Ő bizony a legendás Szakács Árpád. Róla azt kell tudni, a 24.hu szerint, hogy: „…a Mediaworks megyei lapjainak országos tartalmát előállító szerkesztőség élére Szakács Árpádot nevezték ki Takács Zoltán helyére. Az új főszerkesztő a Magyar Időkből érkezett, de pályáját a Reggel című napilapnál kezdte, de a nevéhez fűződik az is, hogy a Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány főigazgatójaként ő kezdeményezte a Szabó Ervin Könyvtár nevének megváltoztatását is.”

Hát, nemes múlt, mondjuk az írás végén külön jelzik, miszerint „a szerző újságíró”, jól is teszik, mert gondolatai és fogalmazáskészsége egyaránt inkább tennék alkalmassá a hivatalnoki pályára, de az sem lehetetlen, hogy kiváló vasúto váltóőr is válhatna belőle némi szorgalommal.

Hanem ne hajigálózzunk itt a malomkövekkel, lássuk az írást magát.

A címe természetesen „Bukarest vagy Budapest” és műfajára nézvést tulajdonképpen vitairat. Már abban az értelemben, hogy a Magyar Nemzet vezércikkével vitatkozik. Melynek pedig „Nem Budapest, Bukarest!” volt a címe.

Hát, én biza jó tíz percig kerestem a Magyar Nemzet írását tegnap, míg rá nem jöttem, hogy van egy kicsi hiba a kréta körül. Ugyanis míg a Magyar Idők vitályzó episztolája február tizenkettedikén jelent meg, az eredeti írás, amivel vitatkozik, még február negyedikén.

Ezt jegyezzük meg, ennek lesz némi fontossága.

Szerzőnk kiemeli már a legelején, hogy „a tüntetéshullám nem a korrupció feletti győzelem, hanem az adósrabszolgaság szentesítése”. A mündungszdekli meg nem hájderménkű, kérem, ennek is ugyanannyi értelme van. Romániában nincs akkora, bankoknak valutában eladósodott réteg, mint Magyarországon, sőt – persze, ott is akadnak, akik rosszul jártak, de nem tömegével. Így jár az, aki ottani dolgokat itteni mércével mér – ez a (szándékos) tévedés az egész írásnak mondhatni vezérlő csillaga.

Szerzőnk fontosnak tartja jelezni, hogy az általa támadott Magyar Nemzetben publikáló kolléga székely – nos, ebből is láthatjuk, hogy a személlyel kíván kötekedni, nem a gondolataival. Nekem példának okáért fogalmam sincs Szakács úr felmenőiről és nem is érdeklődöm irántuk, ugyanis nekem nem személy szerint vele, hanem a gondolataival van bajom. De azokkal sok.

Miután székelyezéssel kezd, sorosozással folytatja, és ez még csak az első bekezdés: a másodikban tér a lényegre. Mindent összevéve és a román nyelv ismeretében elmondhatom, hogy egy szó sem igaz abból, amit állít, miszerint „a módosító rendeletet tudatosan félreértelmezték, illetve félretájékoztatták a közvéleményt.” Ez a Grindeanu-kormány, illetve Liviu Dragnea egyik kísérlete volt a bizonyítvány magyarázására, csak hát nagyon nehéz ezt megetetni azokkal, akik látják az eredeti, hivatalos közlönyben megjelent szöveget. Nem volt azon mit félremagyarázni.

A következő bekezdésben van a vitamin! „A globális tőkének kiterjedt „civil” hálózatrendszere van, ezek vezető szerepet játszottak a mostani kormánybuktató törekvésekben.” Azután hosszan idézi Liviu Dragneát, aki nem kedveli a civileket. Igen ám, csakhogy Dragnea február ötödikén nyilatkozott az ügyben, mint azt az Agerpres hírügynökség jelentéséből láthatjuk is, tehát igen érdekesen kerülhetett volna bele egy negyedikén megjelenő (tehát gyakorlatilag harmadikán készült) írásba. Lehet, hogy Szakácsúrnak van kristálygömbje otthon, de Lukács úrnak, a megtámadott félnek nincs. Másfelől Adrian Tutuianut, a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) felügyelő parlamenti bizottság elnökét idézi, aki valóban megszólalt aaz ügyben, ő se mondott nagyon okos dolgokat, de lássuk csak, mikor is mondta őket? Bizony, február kilencedikén… ennek alapján sem támadható egy negyediki cikk.

De hát minek ez a sok ferdítés, csúsztatás, mi végre? Azért csupán, ogy a végén megkaphassuk a készre rágott tanulságot:

„A kifogásolt vezércikk így zárul: „Ami pedig minket illet: a magyar társadalomnak, civil világnak immár Bukaresttől is van mit tanulnia.” Van tehát tanulság, de pont fordítva, Budapest tanulhat abból, mi várható, ha a globális tőke gazdasági és civil hálózatrendszere együtt lép fel a demokrácia ellen.”

Aztán még egy kis románozás, és vége is.

Miről van tehát szó?

Arról, hogy szükség volt a múlt hét szombatján egy civilező, sorosozó vezéranyagra a Magyar Időknél és erre nem találtak jobb ürügyet, mint Lukács Csaba kolléga nyolc nappal korábban megjelent, meglehetősen tárgyilagos, de semmiképpen sem rossz vagy hibás írását. Későbbi forrásokra támaszkodva keresnek rajta fogást és egyúttal megpróbálják a magyar elégedetlenek előtt is befeketíteni azokat, akik Romániában hangot adnak az elégedetlenségüknek.

Hát,a mondó vagyok, tényleg helyes volt jelezni a Magyar Idők anyagának a végén, hogy „a szerző újságíró”.

Ha nem is igaz, de helyes, mert annak alapján, amit ír, ahogy ír, én bizony valami másnak nézném…

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Föld S. Péter: Meghekkelt interjúk – Rogán Antal állítja, hogy azért tüntették el, mert túl sokat ártott a Fidesznek

– Rogán úr, örülünk, hogy végre megtaláltuk. Ön teljesen eltűnt az utóbbi időkben. – Nem …