Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Medvék, kecskék, csatahajók

Szele Tamás: Medvék, kecskék, csatahajók

Kérem, kezdjük a legrosszabb hírrel: elfogták a medvét. A mi Robinkat, oda a magyar szabadság, oda a haza – én tudom, hogy a medve veszélyes is lehet, hogyne tudnám, de azért kutya egy világ az, amiben útipasszus nélkül már a medve sem járhat háztűznézőbe. Ugyan még jó, hogy a Nemzeti Park emberei kapták el, és nem az ásotthalmi polgárőrök.

Sőt, kifejezett szerencse. Mármint a polgárőrökre nézvést. Mert a Robi, amilyenek ezek a medvék, erős edzést adott volna nekik közelharcból. Meg szabadfogású birkózásból. No mindegy, ezen kár keseregni, lássuk, mi volt még tegnap? Mi lett volna, kimenő a zárt osztályról, csak úgy zuhogtak az ártatlan olvasóra a sokkoló hírek. Kezdjük az enyhébbekkel.

G. Fodor Gábor például a 24.hu-nak adott interjújában kijelentette, miszerint ő a Terminátor, valamint a miniszterelnök fegyvertársa. Hát, akkor jól teszi, ha kerüli a nedvességet és az erős mágneses teret, már, mint terminátor, bár már elég rozsdás így is, és nem tenném rá a nyakamat, hogy nem hackelték meg mostanra az oroszok. Viszont eszerint a logika szerint a miniszterelnök a Skynet.

Azt is mondja, hogy nem újságíró, amit készséggel elhiszek neki, én ugyanis az vagyok, és semmi közöset nem találok magamban ezzel a gépemberrel. Sőt, azt is bevallotta, hogy a 888 meg egy fegyverraktár – megint igaz, mert szerkesztőségnek nem nevezném, inkább önjelölt faszagyerekek kaszárnyájának. Egyszóval, őszinteségi rohamában mindent bevallott, mi lesz még ebből?

Semmi. Nálunk semmi. Ez egy teljesen következmények nélküli ország.

Hagyjuk ezt az androidot, olajozza meg valaki a T-800-ast és haladjunk, mert még sok szépség vár reánk honunk kies virányain. Ugye, péntek volt, mert minden héten van, és ilyenkor a miniszterelnök beballag a rádióba, érdekeseket beszélni. Nem okosakat, csak érdekeseket, ő egy ilyen ember, személyesen gondolkodik a népszórakoztatásról, nem bízza másra. Mármost normális szombat reggeleken elég kizárólag az ő bölcselmeivel foglalkozni, bármikor kiad három flekket, amiket összezagyvál, most azonban sok más, fontos dologról is szót kell ejtsünk, tehát elég egy mondatára kitérnünk, miszerint „népességcsere zajlik Európában”. A huszadik századi történelem ismeretében a népességcsere azt jelenti, hogy adott terület népességét áttelepítik egy másik országba, ahonnét hoznak a helyükre más embereket. Rendszerint aljas, gonosz, rengeteg fájdalmat, kínt okozó művelet.

Az ám, de ha népességcsere zajlik – itt a közel-keleti menekülők befogadására utal a főminiszter – akkor hova megy Európa mostani népessége? A „csere” szó alapvetően azt jelenti, hogy valaki jön és valaki meg megy. Csak éppen menni nem megy senki, szóval vegyen már valaki egy értelmező szótárat ennek a rádiós személyiségnek.

No, de közben sűrű fellegek gomolyognak Ásotthalom vérrel áztatott csillagának árnyékában, mely a Kárpátoktól az Adriáig vetül. A Jobbik felrobbant, kettészakadt és most süllyed. Pontosabban: kizárták Toroczkait, Dúró Dóra kilépett, őt követte Novák Előd és még sokan mások, akik szerint, ahogy Dúró fogalmaz „a néppártosodásnak nevezett folyamat a párt lelkének elvétele” volt. Ja, kérem: ott volt az a sok ember, akik cigányozni, zsidózni, melegezni meg általában kötekedni, verekedni gyűltek össze, és hirtelen el kellett kezdeni viselkedni. No, de majd most. Június 23-án, Ásotthalmon zászlót bont Dúró és Toroczkai új pártja, holott falat is bonthatnának, de az majd később jön, egyelőre csak a zászlót bontják, és remélhetőleg ez az új párt már meg fog felelni a szélsőjobboldal legkényesebb elvárásainak is.

Ha medve nem jön.

Mert ha jön, a zászlóbontás elmarad.

Lesz tehát egy szalonképes Jobbik a Parlamentben, és egy szalonképtelen az utcákon, ha ez a két csapat kicsit is koordinálja a tevékenységét, igazi pokollá tudják változtatni a már amúgy sem túl kellemes országot – de ne játsszuk az ártatlan szűzleánykát: ez volt a cél, már eredetileg is. A parlamenten kívüli szélsőjobb megtehet minden aljasságot, amit a parlamenten belüli nem, és vice versa. Lesz itt még Legeslegújabb Magyar Gárda is. És aki azt hiszi, hogy ez nem része a kormányzati machinációnak, az jelentkezzen be az orvosához és kérjen valamit beteges naivitásra: ugyanis a kormány enyhén fogalmazva sem túl népszerű, de ha a széljobberek elkezdenek gyújtogatni, verekedni, a kormány meg nekiáll rendet csinálni, minden épeszű polgár a kormány pártját fogja majd. Jól jön az még egy következő választáson.

De evezzünk békésebb vizekre Németh Szilárddal.

Vizekre?

Vizekre bizony, ha nem is békésebbek ezek, merthogy az amatőr klasszika-filológus most újjá akarja éleszteni a magyar hadiflottát. Nem a dunai flotillát, az más: a hadiflottát. Tenger nincs hozzá, de nem is kell, elég az Éledő Erő, majd elnavigálunk a midikloriánok tengerén. Tény, hogy Németh tegnap beszédet tartott a „Magyar haditengerészek az I. világháborúban” című konferencia megnyitóján, és ott sikerült hatalmas bölcsességével elkápráztatnia a nagyérdeműt, olyanokat mondott például, miszerint:

„Márpedig a haditengerészet hagyományai beépültek nemzeti öntudatunkba, és gazdagították azt az örökséget, amelyre a 21. században is szükségünk lesz. A Szent István csatahajó csúcsteljesítményeit megemlítve Németh Szilárd kijelentette, bizakodással tölt el bennünket, hogy ezt a hadiipart újjá fogjuk tudni éleszteni”

Hát azt a hadiipart, aminek a csúcsteljesítménye a Szent István volt, talán nem kéne élesztgetni, ugyanis ennek a dreadnaughtnak speciel nagyon komoly strukturális hibái voltak: túl magasan volt a súlypontja, túl is volt terhelve, ezért süllyedt el két torpedótalálattól – ráadásul vontatás közben. Illetve után, ugyanis a Tegetthoff vontatókötele elszakadt. Ha kicsit jobban ki van egyensúlyozva, a legénység 89 tagja életben marad.

De mindegy, ha Németh azt mondta, lesz magyar hadiflotta, élén a Lakinger Béla zsebcirkálóval, esetleg még megépíthetjük a Golden Hindot vagy a Victoryt, mely egységek környezetbarát meghajtással, vagyis vitorlák útján haladnak, és elöltöltős ágyúikkal bármely spanyol karavellát, velencés gályát vagy francia sorhajót képesek a tenger fenekére küldeni.

Valamint yo-ho-ho és egy üveg rum.

Németh Szilárd zseniális ötletét csak egy ír tengerészdallal tudjuk üdvözölni:

 

 

Nem is csoda, hogy ebben az invenciózus országban szobrot kapott a mai magyar géniusz jelképe: Mekk Elek. Mégpedig a Széll Kálmán, lánykori nevén Moszkva téren. (Innét is láthatjuk, hogy Széll Kálmánt lánykorában Moszkva Kálmánnak hívták). Soha méltóbb szobrot méltóbb méretben méltóbb helyre – ugyanis ez egy igen kis méretű plasztika, Kolodko Mihály alkotása.

Mekk Elek múltunk, jelenünk, jövőnk – hajtsuk meg fejünket előtte, koszorút a szoborra, csak el ne takarja!

A végére maradt a humor. A híres, elpusztíthatatlan pesti humor, túlélésünk garanciája. Mert milyen szalagcímmel jelent meg tegnap az Origo, mi volt a vezércikk címe?

„Szemünk előtt zajlik az igazi jóléti rendszerváltás!”

Ehhez már nem lehet semmit hozzátenni.

Zajlik.

Igazi.

Jóléti.

Rendszerváltás.

És az benne a poén, hogy ezt komolyan gondolták.

Uraim: Rejtő forog a sírjában.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Lapindító, gusztus húsz

Kérem, az augusztus huszadikai vezércikk olyan kötelező gyakorlat, mint műkorcsolyában a leszúrt Rittberger vagy a …