Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Megy az álhír vándorútra

Szele Tamás: Megy az álhír vándorútra

Radikális javaslatom lenne. Minden keresőindításkor legyen kötelező kitölteni egy elemi intelligenciatesztet. Nem gondolok bonyolult feladatokra, de mégis, valami bizonyítsa, hogy nem síkhülye az, aki fellép a világhálóra – és erre, ha tetszik hinni, ha nem, a demokrácia és a sajtószabadság érdekében volna szükség.

Mondjuk az más kérdés, hogy annak, aki teljesen elmehunyt, egyikre sincs szüksége. De hát miről beszélek? Megint a fake news, megint a kamuoldalak. Lehetne mondani, hogy máskor jöjjek a mániámmal, itt választás volt, itt tiltakozások vannak, itt a Fideszt egyesek ki akarják záratni az Európai Néppártból, lapok szűnnek meg és egyébként is vége a világnak, van normális téma is elég – de ez bizony az előbb említettek szerves része. Nagyon is ide tartozik. Mindjárt meg tetszenek érteni.

Szóval, az elmúlt olyan 36 órában benyargalta a közösségi oldalakat egy álhír, egy hamisított levél, melyet Törőcsik Mari írt volna Orbán Viktornak. Törőcsik Mari semmiféle levelet nem írt a volt és jövendő miniszterelnöknek, lévén egyrészt nincs abban az egészségi állapotban, hogy levelezgessen mindenféle politikusokkal, másrészt, a szöveg minősége is olvashatatlan. Tele van közhelyekkel, fogalmazási hibákkal, a helyesírásiak ebből ugyan kimaradtak, de tartom a művésznőt annyira, hogy feltételezzem: ha levelet ír valakinek, akkor akar is mondani valamit az illetőnek, márpedig ez a fogalmazás semmiféle gondolatot nem tartalmaz.

Hamisítvány, kamu, hazugság.

Csakhogy – és itt kezd érdekes lenni a mese – a HVG-re hivatkozik. Mármost, erre fel a Nemzeti Színház külön közleményt adott ki, amelyben leírja, hogy az egész kamu:

A Nemzeti Színház Törőcsik Mari művésznő kérésére közleményben tudatja, hogy Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze cáfolja a sajtóban megjelent, a HVG-re hivatkozó sorokat, a művésznő megdöbbenve értesült arról, hogy a nevében nyilatkozat jelent meg, amelyet nem ő adott.

A művésznőt nagyon megviselte az eset, ezért kérjük a sajtó képviselőit, hogy mellőzzék az ilyen és ehhez hasonló írások megjelentetését, és legyenek tekintettel Törőcsik Mari múltjára. Kérjük, hogy a sajtóban megjelent cikkeket – mivel azok valótlanságot állítanak – távolítsák el.

No, igen, csakhogy a HVG-n soha nem is volt ilyen tartalmú írás. Nem is lehetett volna, az egy valódi lap. Tiltakoztak ők is, csak épp a Nemzeti közleménye ellen:

A HVG ezúton szeretné világossá tenni, nem készített interjút, nem idézte a művészt az április 8-i választások után, az eredményekkel összefüggésben nem szólaltatta meg. A szóban forgó „nyilatkozat” álhír-oldalakon jelent meg, amelyek a HVG nevét alighanem kamutudósításuk hitelességét igazolandó tüntették fel hazugságuk forrásaként.

A Nemzeti Színháztól pedig elvárjuk, hogy pontosítsa nyilatkozatát, és az ilyen cáfolatok közzététele előtt tájékozódjon arról, jelent-e meg a közleményében említett lapban, portálon, jelen esetben a HVG-ben olyan tudósítás, interjú, amely alapját szolgálhatta volna az ilyen álhírek terjedésének.

Amennyiben ezt nem teszik meg, úgy maguk is álhírterjesztőkké válnak, súlyosan csorbítva a szóban forgó újságok, portálok hitelességét.”

A házibuli pedig folytatódott, a magyar sajtójog, valamint a lovagiasság szabályainak megfelelően, a Nemzetiben találhattak valakit, akinek van is némi gyakorlata a netes álhírekkel, mert kiadták a vitát lezáró közleményt:

A Nemzeti Színház Törőcsik Mari kérésének megfelelően határozottan cáfolja a művésznőnek tulajdonított nyilatkozatot, amely ma egyes sajtótermékekben feltűnt. Időközben az is világos lett számunkra, hogy ezek a cikkek félrevezetően állítják, hogy Törőcsik Mari a HVG-nek adott nyilatkozatot.

Felháborítónak tartjuk, hogy egyes sajtóorgánumok visszaéltek a művésznő és a HVG nevével, ezért kérjük, hogy a fentieket minél többen tegyék közzé, tisztázva ezzel a művésznőt és a hetilapot ért igaztalan mondatokat.”

Elnézést, a vita mindegyik elemét rövidítettem, ugyanis feltételezem, nincs az olvasóim között akkora szamár, aki ezek után még hinné, hogy a levél valódi lenne. Tehát most koncentráljunk csak arra, ami a sajtót érinti.

Először is: mi a hír, vagyis az álhír forrása?

Ehhez alaposan le kellett menni a netes emésztőgödör fenekére, és ott kotorászni, ugyanis egymástól vették át az emberek, egymástól adták tovább, mint minden virális álhírt. De van eredmény, ha koszos munka is volt: az eredeti forrás vagy a hir-tv.com (ahonnan eltüntették) vagy anephangja.com (amin még fent van). Azt hinnénk, ez két különböző portál, de nem: ugyanaz a szerkesztőmotor hajtja őket, a címet kivéve ugyanaz a fejléc, ugyanazok a hírek is rajtuk, de szó szerint azonosak ám. Azt, remélem, nem is kell mondanom, hogy a hir-tv.com-nak a világon semmi köze a most nem túl kellemes helyzetben lévő Hír TV-hez. A megjelenő, klónozott hírek pártállás szerint amúgy ellenzékinek tűnnek, de ha beléjük olvasunk, csupa üres állítás, szenzációhajhász hazugság, például azt állítják, Orbán Viktor kórházba került, ami képtelenség – tulajdonképpen kétszer is állították, egyszer akkor, amikor mindenki láthatta a kampányzáró gyűlésen beszédet mondani, egyszer meg tegnap, mikor szintén nem volt semmi baja, ráadásul a tegnapi, erről szóló írás pont a Népszavára hivatkozik, amely természetesen nem írt ilyen sületlenséget. Arról szó sincs, hogy adtak volna hozzá linket, persze.

Ez bizony nem ellenzéki, csak „ellenzéki jellegű, hírnek tűnő tárgy”, ahogy a gyári pálinka is csak „pálinka jellegű alkoholos ital”. De mire jó?

Sok mindenre. Tegnapelőtt óta nagy bajban van a magyar sajtó, ha az ilyen álhírek és kamuhivatkozások nyomán megindulnak a sajtóperek, az pár valódi lapot kicsit tovább segíthet a sír felé. Aztán meg, ezzel sok pénzt is lehet keresni. Bizony, pénzről szól ez a történet is.

Azt úgy csinálják, hogy némi különbséggel, de lemásolják egy létező és hiteles sajtóorgánum domain-nevét. Azért van erre szükség, mert így inkább elhiszi a monitorvakságra hajlamos jónép a maszlagot. Tökéletesen nem tudják másolni, hiszen védett, ezért lesz a vége .hu helyett .com, de távolról, fél szemmel nézve, alkonyati szürkületben a domain úgy néz ki, mintha az eredeti csapat gyártotta volna. Aztán előveszik a Google-t és megnézik, milyen nevek, szavak voltak a leggyakrabban keresettek az elmúlt akárhány nap folyamán. Utána meg írnak köréje egy halandzsát, és indulhat is az álhír világhódító útjára. Vagy, ha jobb nem jut eszükbe, elterjesztik egy ismert személyről (a múltkor például Erdei „Madár” Zsoltról), hogy meghalt. Az is szép forgalmat hoz.

De hol van ebben az üzlet?

Ebben még sehol. Az üzlet a „cikk” körül minden felületet elfoglaló körömgomba- és fogyókúra-reklámokban van. Most tessék elképzelni, hogy ezeket a forgalom alapján fizetik, mondjuk az írás minden megnyitása után jár x összeg. Minden megosztás után y (y nagyobb, mint x. Jóval.) És amint olvasgatni, osztogatni tetszenek, sok-sok pénzecskét méltóztatnak keresni azoknak a gazembereknek, akik magukat átverik.

Létezik politikai formája is ennek, ilyen a mindenszo.hu, amin nincsenek hirdetések, az egyszerű fideszes trollkodás, mocskolódás, ők ugyanazt a pénzecskét a pártkasszácskából kapják. Sőt, olyan is van, hogy az üzleti alapú álhírlapok átmennek politikaiba, ha éppen az a slágertéma, mint nálunk, választási kampány idején, sőt, még az is módszerük, hogy az orosz álhírgyárak információs anyagát veszik át, mert olcsó (ingyenes) és ráz, vagyis olvasottságot produkál.

Magyarul: az üzleti és a politikai hazudozás, aljas szélhámosság összefolyik.

Mármost miként ismerjük fel az álhírt?

Mármost csakis úgy, hogy ellenőrizzük osztogatás előtt. Mint láthattuk, a domain.com végződése abszolút nem bizonyos megkülönböztető jel, a politikai álhíroldal végződhet .hu-ra is, a körömgomba-erdő hiánya sem a hitelesség jele, egyedül a hír ellenőrzése segít. Ha valami eléggé képtelennek vagy meglepőnek tűnik, ellenőrizzük megosztás előtt. Ellenőrizzük akkor is, ha nagyon egybevág a nézeteinkkel – főleg, ha túlságosan is. A vágyhazugság is csak hazugság. Egyáltalában véve, mindent ellenőrizzünk, mielőtt megosztanánk. És ha nem hiteles, felejtsük el.

Csak mondanám, hogy addig terjesztgetünk különféle szamárságokat, míg jogalapot nem adunk a jövendő magyar kormánynak egy kínai vagy orosz típusú internetcenzúrára, szóval aki vakon oszt, az mindenki ellen dolgozik, de leginkább a demokrácia és a sajtószabadság, mármint a hiteles és valódi, független sajtó szabadsága ellen.

Ezért javasolnám én azt az intelligenciatesztet a böngésző megnyitásakor. Aki teljesen hülye, az inkább hozzá se férjen a nethez – politikai nézeteitől függetlenül.

Ha azt tetszenek gondolni, hogy ez specifikusan magyar jelenség, nagyot tévednek. Álljon itt egy részlet Mark Zuckerberg tegnapi, szenátusi meghallgatásából, melyen a világ egyik leghatalmasabb testületének tagjai bebizonyították, hogy annyit sem tudnak sem a számítástechnikáról, sem a valós, mindennapi életről mint egy nyolc éves gyerek.

– Hogyan képesek fenntartani egy üzleti modellt, melyben a felhasználók nem fizetnek? (Orrin Hatch szenátor)

– Szenátor úr, hirdetéseket közlünk.

– Hányféle adatkategóriát tárolnak és milyen adatkategóriákat gyűjtenek? (Deb Fischer szenátor)

– Szenátor úr, világossá tenné, mit ért „adatkategória” alatt? Nem teljesen értem, miről beszél.

– Kívánnak önök több jogot adni nekem arra, hogy törölhessem a Facebookról a személyi adataimat? (John Kennedy szenátor)

– Szenátor úr, ön ebben a pillanatban is törölheti bármely adatát a Facebookról, sőt, akár az összeset is.

– Kiterjesztik jogaimat adataim titkosítására? (John Kennedy szenátor)

– Ezen jogai már most is megvannak, szenátor úr.

– Átléphetek a Facebookról bármely más közösségi oldalra és vihetem magammal az adataimat is? (John Kennedy szenátor)

– Szenátor úr, ehhez most is joga van, bármikor megteheti…

A névvel külön nem jelzett válaszok Mark Zuckerbergtől származnak.

Hát, a Szenátus is beiratkozhatna az elemi iskolába.

Mondom én, kell az a teszt a böngésző megnyitásakor.

Más megoldást egyelőre nem látok.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Ilyen ez a popszakma

Kérem, én csak annyit mondok, hogy a Kim Dzsongunnak jobban tele van a naptárja, mint …