Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Milyen az elefánt?

Szele Tamás: Milyen az elefánt?

Kérem, ma reggel érdekes kísérletbe kezdünk: nem arról írunk, mi volt Romániában (persze, azért írunk arról is), hanem arról, mi lesz, vagy nem lesz? Tessék nyugodtan jóslat szintjén kezelni az eszmefuttatást, hiszen ezzel élő ember nem lehet tisztában így, előre, még talán Tamás Gáspár Miklós sem, pedig ő valóban okosabb a Mindenhatónál, hiszen nem mindent tud, hanem mindent jobban tud.

Azért pont ő jutott eszembe, mert mikor tegnapelőttről tegnapra virradó este, pont éjfélkor megláttam egy televíziós beszélgetés (RTL Klub: Magyarul Balóval) partnereként, fellélegeztem. Végre valaki, aki ismerős Romániában, és nem a magyarországi poltikai viszonyok hamis analógiája alapján fog elemezni. Hát, ezt nem is tette. Ezzel szemben hamis, ultramarxista alapon elemzett, rossz napja lehetett, kitört belőle a szélsőbal, annak is a legdoktrinerebb formája, nagy ívben kikapta a tényeket a valóságból, a nemzetközi osztályharc kereteibe helyezte azokat, megállapította, hogy a demonstrálók „a középosztály gyermekei” akiket mély osztálygyűlölet vezérel az archaizmust jelképező román falu, vidék ellen.

Tessék?

Ezt mondja. Mond mást is, időnként okos dolgot is, de ezt mindenképpen mondja, tessék meghallgatni, olyan 13:40-től.

Azt nem is vitatom, hogy bizony a Korrupcióellenes Ügyészség sem kisangyalkákból áll, nagyon nem, és valóban helytelen, hogy titkosszolgálati módszerekkel dolgoznak, ráadásul az általuk indított eljárások közül sok bizonyult egyszerűen politikai, koncepciós pernek. Ez is nagyon igaz. De ebből még nem következik, hogy akkor a korrupciót ezzel szemben támogatni kéne és fel kéne menteni. Keszthelyi András sokkal higgadtabb és reálisabb képet festett a helyzetről a műsorban, míg Baló György és TGM minden áron el akarták helyezni a megmozdulásokat valahol a létező politikai palettán, ami egyrészt azzal az eredménnyel járt, hogy nehezen besorolhatóak, másrészt, amennyiben osztályharcos szemmel utáljuk őket, a középosztály harcát jelentik a csoda tudja, minek érdekében. Ezenközben természetesen elhangzott TGM részéről a kapitalista társadalmak generális kritikája is, de anélkül ő ki sem megy a házból.

Mi volt a műsor címe?

„Románia: Mi van a felszín alatt?”

Hát az éppenséggel nem derült ki belőle. A néző a végére kapott ugyan akár több szemrevaló, tetszetősen kialakított véleményt is, melyet magáévá tehetett, csak ezek a vélemények, hogy udvariasan fogalmazzak, elmondóik nézeteit tükrözték.

Nem dolgom Tamás Gáspár Miklóst bántani, több okból sem, egyrészt, mert igen okos embernek tartom, akivel azonban – mint most is – gyakran eltér a véleményünk, másrészt, mert a ki- és megátkozását ezekben a napokban bőven megteszik mások, más okokból, melyeket itt és most nem fogok részletezni, de semmi közük Romániához. Viszont valóban másként látom a kérdést.

És nem lennék optimista, de nem lennék pesszimista sem. Osztályharcos lennék a legkevésbé.

Nézetem szerint ugyanis itt nem vidék-város ellentétről van szó, nem középosztály-mindenki más ellentétről, sőt, nem is a politikai táborok ellentétéről. Ez valószínűleg szimplán az, aminek kinéz: spontán civil tiltakozás.

Vagy az volt.

Hogy volt-e vagy még mindig az, eldől ma este: ugyanis a Digi24 TV információi szerint egymillió (igen, 1 000 000) tiltakozót várnak ma estére a Victoriei térre.

Ahogy Orbán Viktor mondaná, ennyi gombócból is sok. Főleg, ha tudjuk: tegnapelőtt ugyanott háromezren, tegnap ötszázan-ezren tüntettek. De ezek már nem a hírhedt sürgősségi rendelet elleni tüntetések: ezek a kormány leváltását követelik.

Ha valóban sokan lesznek ma – és megjósolhatatlan, hányan mennek ki – az nem kis részben lesz köszönhető egy külföldi hatalom beavatkozásának. És most nem Soros Györgyről van szó, hanem – tessenek figyelni – Nigel Farage-ról és Britanniáról. Azt mondta ugyanis az angol politikus, akit tulajdon hívei sem az eszéért szeretnek, miszerint:

„Romániát 2007-ben nem kellett volna felvenni az Európai Unióba, mivel az országban még nem fejeződött be az átmenet a kommunista uralomból. Erről a nyíltan euroszkeptikus és bevándorlásellenes brit párt, az UKIP vezetője egy rádióműsorban beszélt. Azt mondta, örül, hogy Nagy-Britanniának most már nem kell egy politikai közösséget alkotnia Romániával.” (Maszol)

Nigel, Nigel… azt értem, hogy neked ez a foglalkozásod. Országokat léptetsz ki az Európai Unióból. Például Britanniát sikerült is. Most, onnan kívülről is folytatnád? Csináld otthon, négy fal között.

Romániában alig van család, amelynek valamilyen tagja ne dolgozzon, éljen külföldön, az ott született emberek 17,5 százaléka él a határain túl, leginkább az Unióban. Egy ilyen kijelentés kihúzza a szőnyeget a román euroszkeptikusok – főleg a kormányzó párt, a PSD – alól és hatalmas fegyvert ad az unionisták kezébe. Semjén lovag tegnapi álságos „barátkozási kísérlete” is csak ront a helyzeten, szóval pár ezer vagy tízezer fővel a ma esti tüntetők létszámát sikerült megemelni a külfüldi hatalmaknak, csak éppenséggel nem Sorosnak, hanem Farage-nak és Semjénnek.

Időközben a kezünkbe került a „Corruptia ucide”, vagyis „A korrupció öl” csoport proklamációja is, melyet ma este fognak átadni a kormánynak. Hát lássuk:

„Mikor a jogállam veszélyben van, kötelességünk megvédeni!
Egyes önkényes és a közérdeket sértő intézkedések nyilvánvalóvá tették számunkra, hogy a mostani kormány nem tartja tiszteletben a jogállamiságot.
Ahhoz, hogy mi, állampolgárok megvédhessük, a törvény legitim beavatkozási lehetőséget kell számunkra biztosítson a döntéshozatali rendszerbe.
Követeljük:
1. A jövőben egyetlen kormány se ismételhesse meg a 13-as sürgősségi rendeletet, színére, irányultságára való tekintet nélkül.
2. Átláthatóságot minden ügyintézésben, e-kormányzás útján.
3. A nép ügyvédjét, vagyis az ombudsmant közvetlenül az állampolgárok válasszák meg.
4. Az állampolgárok fordulhassanak egyenesen az Alkotmánybírósághoz.
5. Depolitizálják a közfeladatok ellátását és az ezzel járó munkaköröket kizárólag pályázat útján lehessen elnyerni.
6. A kormány tagjai ne lehessenek egyszersmind tagjai a parlamentnek is.
7. A kormányhivatalnokok legyenek felelősségre vonhatóak a parlament engedélye nélkül is.
8. Ki a bűnözőkkel az állami méltóságok és vezetők közül!
Követeléseink elfogadásáról döntsön népszavazás.”

Mondjuk, most van bajban a klasszikus politológia híve: ezek a követelések ugyanis jóllehet ésszerűek, de nem kedveznek egyik politikai irányzatnak sem. Ez üt jobbra, suhog balra, kap mindenki, akinek jár. Azt is világosan láthatjuk, hogy nem hatalmi harcról van szó, hanem törvényességi-alkotmányossági problémáról, mely osztályfüggetlenül minden állampolgárt érint.

Hogy aztán ezt egyrészt mindenki megpróbálja meglovagolni, ellenzéktől kormánypártig és mindenki a saját szempontjai szerint látja, az természetes. A régi indiai tanmese szerint vakokat zártak egy szobába egy elefánttal, azok megtapogatták, aztán megkérdezték tőlük, milyen az elefánt. Amelyik az ormányát fogta, azt mondta, az elefánt egy cső, amelyik a lábát, azt, hogy egy oszlop, csak éppen elefánthoz hasonló leírás nem született.

Hát ilyenek a politikai elemzések is ebben az ügyben.

Hogy hányan lesznek ma a Victoriei téren, előre meg nem mondható, ne is próbálkozzunk vele: vagy sokan lesznek, vagy kevesen.

Maga cél sem világos: egyszerű kormánybuktatásról van szó vagy a stabil jogállam megteremtésének vágyáról? (Érzésem szerint az utóbbiról).

A mozgalom pedig minden, csak nem egységes, ez nem fér bele a magyar közgondolkodás megszokott, skatulyázó rendszerébe.

Összefoglalva: nem tudjuk, hogy milyen az elefánt.

Valamilyen csak lesz.

De az is lehet, hogy egér lesz belőle.

Minden lehetséges ez idő szerint.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Őrizetbe vettek, majd elengedtek egy török írót Spanyolországban

Spanyolországban vasárnap szabadlábra helyezték Dogan Akhanli német állampolgárságú török írót, akit előző nap vettek őrizetbe …