Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Mindenféle emberek

Szele Tamás: Mindenféle emberek

Egyszóval: mindenki. Már, ahogy Presser mondaná. Szóval, tegnap megint ránk szakadt egy vagon ellátmány, mármint témából-botrányból, békeidőkben a mostanában megszokott napi adagból egy átlagos napilap hónapokig élne, de most sietni kell, mindjárt jön a mai eresztés – szóval, szemezgessünk inkább, sok kis cirkusz következik, mindenféle emberek mindenfélét műveltek.

Kezdjük az újabb névtelen plakátokkal, amikben ugyebár nincs semmi rossz, senki sem tudja, ki rendelte meg őket, bizonyára egy roppant gazdag és nevét elhallgatni kívánó magánszemély, egy rangrejtett katapurtálai maharadzsa, és az is kizárólag a véletlen műve, hogy pont a Jobbik ötletét, vagyis az európai béruniót hirdetgetik ekkorában. Most tessék megmondani, miféle véletlenek vannak. Egy olajsejk vagy egy svájci bankár álmodik valamit, és az teljesen véletlenül arra ambicionálja, hogy az általa egyébként kicsit sem ismert Magyarországon egy előtte tökéletesen ismeretlen párt eszméit hirdesse. Különben nagyon kellemes kis ötlet volna az európai bérunió, csak sajnos a büdös életben nem lesz belőle semmi, vagy ha igen, arról koldulunk. Azt jelentené ugyanis, miszerint ugyanazért a munkáért Keleten is annyit fizessenek, mint Nyugaton, ami rengeteg problémánkat megoldaná, és végre én is megvehetném a kis kiképző vadászrepülőgépemet, mármint, ha Keleten nyugati bért fizetnének.

Ezzel szemben nincs miből, tehát az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve csak úgy érvényesülhetne, ha inkább Nyugaton is keleti bért fizetnének: ebbe a nyugati munkaadók röhögve mennének bele, csak a munkavállalóknak volnának erős ellenérzéseik, szóval semmi realitása, de a Jobbik soha nem teljesülő ígéretei között jól néz ki ez is. Legfeljebb, ha egyszer számon kérik rajtuk, megvonják a vállukat, és azt mondják, nem engedte megvalósítani az a gonosz Nyugat.

A gondolat tehát ugyan kellemes volna, csak épp tündérmese, de világosan mutatja a mai magyar politikai helyzetet: egy vágyhazugságot vígan el lehet adni vezéreszmeként. Mindegy, hogy kivihetetlen: vezéreszmének jó lesz. Ugyanilyen vágyhazugság az is, amikor magukat demokratának, baloldalinak való emberek örvendeznek, ha meglátják ezeket a plakátokat: „Végre már mozdul valami”. Mozdul, az igaz. A Jobbik, az mozdul, nem egy nevesincs milliomos, aki a nép barátjaként marhaságokkal ragasztgatja tele a köztereket. A másik vágyhazugság, hogy „majd a Jobbikkal győz a demokrácia”. Dehogy győz: egyrészt, a Jobbik világosan megmondta, többször is, hogy senkivel sem köt semmiféle koalíciót, technikait sem, másrészt meg nem győz. Aki Orbánt inkább cserélné Vonára, csak már menjen, az haramiát cserélne rablóra, ha ugyan nem rosszabbra.

Eben guba, annyit mondok. Na, ugorgyunk.

Akkor itt van ez a hazafias nevelés. Volt benne részem, hajjaj. Azt mondja Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár, hogy ez nem tantárgy lesz, hanem életérzés, ami „már ma is megjelenik a történelemben, a földrajzban, de megjelenhet a zenében és a testnevelésórán is.” Na, kérem, az én kamaszkoromban megjelent, csak nem Magyarországon (figyelem, gyűlölködést lehet izzítani), hanem Ceausescu Romániájában. És tényleg életérzés volt, meg is jelent mindenben, úgy jellemezném, mint egy mindent átható, mély undort, olyasmi, amit az ember akkor érez, mikor sárgasága van: ahogy elhangzott a „hazafi”, „hazafias” kifejezés, elborultak a tekintetek, ki szégyellte, ki utálta. Igen, kaptunk a középiskolában katonai kiképzést is, én, mivel egy elektronikai profilú osztályba jártam, még szigorúbbat is, mint más: meg merem kockáztatni, hogy alaposabb képzés volt, mint a nyolcvanas évek sorkatonai szolgálata bármelyik Varsó Szerződés-tagállamban, ugyanis akkor ezekben az országokban a sorkatonákat a kukorica elhárítására képezték ki, a középiskolában mi viszont jártunk lőgyakorlatra időnként.

Igen, a lányok is.

Igen ők is utálták.

Eredmény? Sikerült kinevelni egy teljes generáció pacifistát, akik annyira hazafiasak, hogy az osztálytalálkozó megszervezhetetlen, mert körülbelül Nagyváradtól New Yorkig, a Nullarbor Plainsig és Aucklandig terülünk el. Aki azt mondja, hogy hazafiasan kell nevelni az ifjúságot, az tekintse ezt a példát, bár így is az az érzésem, hogy ennek az elvnek a hívei vagy hazafit nem láttak még, vagy ifjat. Na, szóval ismerem én ezeket a hunokat még dák korukból, ha nagyon vágyik a magyar oktatás arra, hogy Ceausescut utánozza, akinél a csapból is dákok meg géták folytak, AK 47-tel vegyesen, csak tessék.

Közben aki meg valóban veszélyes, azt hájjal kenegetik, tollas ágyban babusgatják, foszlós kaláccsal kínálják. Diadalként rikkantotta tegnap világgá a Pesti Srácok, miszerint „A bíróság felfüggesztette a terrorcselekménnyel vádolt Budaházy György és társai elleni eljárást”. Azért mielőtt a szélsőjobb levágja örömében a hízott tulkot, jelezném, hogy egyszerűen csak egy rossz szabályozásnak köszönhető adminisztratív problémáról van szó: arról tudniillik, hogy a büntetőeljárási törvény szerint a vádemelést követően ki van zárva az eljárásból az a bíró, aki az ügyben első vagy másodfokon a kényszerintézkedésről határozatot meghozó tanács tagja volt. Mármost, ha ki kell zárni a nyomozati szakban eljáró bírákat, az azért érdekes, mert Budaházynak már annyi ügye volt, hogy nem lesz Budapesten bíró, aki élete folyamán ne hozott volna vele kapcsolatban valamiféle határozatot. Szerintem adjuk ki az ügyét bérmunkában Kínának, ott nagyon alaposan szoktak foglalkozni az ilyen esetekkel, sőt, kivétel nélkül mindig kielégítő verdiktet hoztak – legalábbis még senki sem élt panasszal, akit Kínában állam elleni terrorcselekménnyel vádoltak. És könyvet sem szoktak írni a börtönélményeikről.

No, de evezzünk békésebb vizekre, a felújított metró megint leállt, ráadásul ugyanaz a szerelvény, amit már a fakocka is meghőköltetett, csak most szó sem volt szabotázsról, egy „metróüzemi eredetű tárgy” került az ajtó vezetősínjébe. Kilazulhatott egy csavar. Én nem értem ezt a Tarlós főpolgármestert – tudja, mi a baj, mégsem oldja meg? Ugyanis a jó múltkorában világosan megmondta: „Ez valami Murphy-törvény lehet, vagy az ördögi erők játéka”. Sőt: „Szerintem ebben a 3-as metró-ügyben egészen biztosan a sátán keze van”. Hát akkor mire várunk? Exorcisták előre, tessék ördögöt űzni a metróból, kifüstölni az egészet tömjénnel, hadd szagolja a sok mirrha, jöhet a szenteltvíz, akár fecskendőn is, tessék mozgósítani a teljes klérust: Budapest alatt elszabadult a Pokol! Mondjuk én mindig azt hittem, a Sötétség Fejedelmének jobb az ízlése, és egy kellemesebb fekvésű, gazdagabb helyen üti majd fel a tanyáját, nem pont abban a szakadt hármas metróban, de az meg az ő dolga, nekünk az, hogy járjon a körmenet az alagútban, és zsolozsmázzunk. Esetleg erre a célra meghívnám egy kiváló ismerősömet is, Otto Katz tábori lelkészt Prágából.

Aztán még mi történt? Pécsett egy hölgy légkondicionálót szereltetett be, melynek hangját a szomszédja zavarónak találta. Fel is jelentette, az önkormányzat félmillió forint büntetés terhe mellett meg is tiltotta a hűtés használatát. Mérés nem volt, elég, ha a szomszéd szerint hangos. Tegnap kivonult az RTL Klub stábja, megmérték a hangerőt: bizony alatta marad minden határértéknek. Nosza, fellebbezzünk! Az önkormányzatnál nem lehet, ugyanis a szabadságolások miatt leghamarabb szeptember táján foglalkozhatnak az üggyel, a bíróságokon is szünet van: de októberre már egészen biztosan lesz újabb döntés, lehet használni a klímát.

Csak azt tudnám, ki akarja légkondicionálóval hűteni a lakását októberben?

Mindenféle emberek, egyszóval: mindenki mindenfélét művelnek.

Rendszerint marhaságokat.

Rendszerint egymással.

És ezeket nevezzük hírnek.

A tegnapi nap rezüméje az lenne, ha Budaházy névtelen plakátok útján hazafias kiképzést tartana a pécsi légkondicionálónak szenteltvíz segítségével a hármas metró alagútjában.

Körülbelül ez most a helyzet Hunniában.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

A továbbiakban nem adja Cseh Tamás nevét a család az NKA programjához

A Cseh család a névhasználati jogra kötött megállapodás lejártával nem hosszabbítja meg az Emberi Erőforrások …