Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Nelson a porban

Szele Tamás: Nelson a porban

Szobornak sem érdemes állni mostanság, annyi szent. Akármilyen is volt az ember életében, ledöntik, szétverik – mindig fog akadni olyan, akinek nem tetszik, és nem esztétikai szempontokról van szó. Charlottesville szelleme elszabadult a nagyvilágban és most, ha nem vigyázunk, lerombolja, amihez csak kedve van. Ha válogatna, még el tudnánk fogadni – de vaktában rombol.

Lee tábornok szobrának eltávolításával kezdődött az egész mozgalom. Ugyan maga Robert E. Lee nem volt sem rasszistább, sem abolicionistább mint akármelyik kortársa, sőt, magánemberként még támogatta is a feketék felszabadítását, de hát rosszkor született, rossz helyen, egyszer csak azt vette észre, hogy kinevezték a déli csapatok főparancsnokának, mint erre legalkalmasabbat, és nem lehetett már kiszállni. Azt már korábban megírtam, miért szamárság Lee-re haragudni az egyébként tökéletesen értelmetlen polgárháború miatt, mely ráadásul nem is igazán a rabszolgák felszabadítása érdekében indult, de mondjuk érthető hogy sokaknak nem tetszik a szobor, ami a déli főparancsnokot ábrázolja. Értsük tehát meg: ha nem Lee lett volna a főparancsnok, hanem egy Smith vagy Baker nevű ember, akkor az ő szobrát nem szeretnék, nem a személlyel van itt a baj, hanem a státusával. Így talán érthető az ellenszenv.

De mi a csoda baj lehet Kolumbusz Kristóffal? Az, hogy felfedezte Amerikát? Igen, az: ugyanis egyes baltimore-i aktivisták szerint ha fel nem fedezi, nincs hova hurcolni Afrikából a szegény embereket, ugyanis nem lettek volna gyapotföldek. Ezzel szemben az is igaz, hogy nem lennének ők maguk sem, amint nem lenne még egy egész csomó dolog a világon, de ez őket nem érdekli, ők kizárólag a rabszolgaság szempontjából vizsgálják a kérdést. Nem csak vizsgálják – össze is törték a felfedező 225 éves szobrát a minap.

Hát, ha már itt tartunk, ennyi erővel és ilyen logika mentén össze lehetne törni Newton összes szobrát is, hiszen ha nem írja le a mechanika alaptörvényeit és a binomiális tételt, nincs modern technika, de még gőzhajó vagy mozdony sincs. Márpedig ha az nincs, némi áttétellel atombomba sincs, tehát Newton tehet mindenről, ha úgy vesszük.

Ne vegyük úgy.

Angliában is mozgolódnak a szobordöntő eszmék, Afua Hirsch, a Guardian munkatársa azt pedzegette egy írásában a minap, hogy Nelson sincs jó helyen a Trafalgar téren, annak az oszlopnak a tetején, le kéne szedni mielőbb. Természetesen az angol sajtón sosem látott felháborodáshullám vonult végig: Nelson a Birodalom jelképe, el a kezekkel tőle! Ami csak azt mutatja, hogy az angol sajtó sem különb a magyarnál, ugyanis a Guardiant bírálók jelentős része szemmel láthatóan nem olvasta az eredeti cikket – abban a szerző épp csak összehasonlítgatja Sir Horatiot kortársával, William Wilberforce-szal, akinek köszönhető a rabszolgakereskedelmet örök időkre betiltó 1807-es Slave Trade Act. Nelsonnál jobban haragszik Cecil Rhodes-ra, aki valóban nem volt egy vizesnyolcas gyarmatosítás dolgában: de vajon volt ellentét az admirális és Wilberforce között?

Dehogy volt. Sőt. Nelson 1805-ös trafalgari győzelme – mely sajnos egybeesett hősi halálával – egészen egyszerűen száz évre eldöntötte, hogy Nagy-Britannia lesz az úr a tengereken. És pont az angol hadihajók voltak azok, amik teljesen és tökéletesen ellehetetlenítették a rabszolgakereskedelmet: ha másként nem ment, hát úgy, hogy az átkozott emberkufárok hajóit szilánkokra lőtték. De azért a legtöbbször erre sem volt szükség. Tehát, ha nem is személyesen, de sokat tett Nelson a rabszolgaság – ellen.

Hanem ha Nelsonra sor kerítenének, miért maradjon ki Cook kapitány?

Sidneyből érkezett a hír, hogy az őslakosok egy csoportja követeli a felfedező szobrának eltávolítását az ottani Hyde Parkból. Ugyanazzal az indokkal, amit Kolumbusz ellen hoztak fel Baltimore-ban: mármint, hogy ha fel nem fedezi Ausztráliát 1770-ben, akkor egy csomó aljasságra nem kerül sor. Különben is, részükről ez a kontinens már fel volt fedezve.

Észak-Amerikát is felfedezték már néhányan Kolumbusz előtt, Eirik Rauda is járt arra, római nyomokat is leltek már ott, sőt, állítólag a kínaiak is eljuthattak Kaliforniába – nehéz volna elképzelni, hogy egy akkora valami, mint egy teljes földrész rejtve maradjon a világ többi része elől. Ha meg minden felfedezőt elítélünk, akkor bajban leszünk – és hát azt sem lehet előírni, hogy kizárólag lakatlan területeket tessék felfedezni.

Persze, ez semmit sem változtat a tényen, miszerint az ausztrál bennszülöttekkel gyalázatosan bántak el, de az is biztos, hogy erről Cook csak annyira tehet, mint Newton az atombombáról.

A végére hagytam a legfurcsábbat: Chicagóban megrongálták és megégették Abraham Lincoln mellszobrát. Mármost Lincoln elnök nevét az egész világ a rabszolgafelszabadítással azonosítja, bár kissé tévesen, ugyanis ha anélkül meg tudta volna őrizni az Unió egységét, saját szavai szerint nem is foglalkozott volna ezzel a kényes kérdéssel. De muszáj volt neki, tehát igenis kulcsszerepet játszott a feketék felszabadításában: vele vajon mi volt a baj?

Egyáltalán, mi ez a szobordöntési hullám? Hiszen látható, hogy mostanság maga a döntés a fontos, az másodlagos is, kit ábrázol, fő, hogy dőljön… emlékszem a rendszerváltás idejének szobordöntéseire, az azért más volt. Először is, nem égettek, romboltak mifelénk az emberek: rendesen, daruval emelték le a köztéri plasztikákat a talapzatukról, úgy vitték a szoborparkba, máig megtekinthetőek (akkor nagyon lelkesek voltunk, ma már úgy gondolom: az eltávolított szobroknak jó részét békén lehetett volna hagyni). De hát mi sem a személyekre haragudtunk, akiket ábrázoltak, hanem a rendszerre, ami állította őket. A nagy buzgalomnak aztán kevés foganatja lett: sokkal jobbá nem vált sem az ország, sem a világ a szobordöntésektől, utca-átnevezésektől, legfeljebb korábbi problémáinkat újakra cseréltük.

Bár mondjuk tényleg abszurd volt a Nádor utcát Münnich Ferencnek hívni, az is igaz.

Egyszóval, nem sokat ment előre a világ szobordöntések által, igaz, visszafele se csúszott tőlük.

Sok gyakorlati értelme nincs az ilyesminek, igazi szimbolikus politikai gesztus, nem lesz tőle fehérebb a kenyér, olcsóbb a vaj. Az egyetlen valódi kár, amit okozni lehet ezzel, hogy igazolásként át kell írni miattuk a történelmet, márpedig a tények még ebben az igazságon túli világban is makacs dolgok: Nelson akkor is admirális marad, ha kinevezzük ültetvényesnek, Lincoln akkor is a rabszolgák felszabadítója, ha kételkedünk a buzgalmában, Cook akkor is tengerész és felfedező, ha sok szempontból kevés volt az áldás az eredményein (más szempontokból meg nem volt kevés).

Egyáltalán, a valóság maga tökéletesen független indulatainktól és a pillanatnyi politikai helyzetre adott válaszainktól.

Ilyenformán ezeknek a szobroknak a ledöntése is értelmetlen – azonban a valódi zsarnokok, diktátorok, történelmi hazugságok tényleg nem érdemelnek köztéri emlékművet.

Azokat kéne ledönteni.

Nem szegény Kolumbuszt.

Fotó innen

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ferenc pápának nem szabad Mianmarban kiejtenie a rohingya szót

Ferenc pápa hamarosan találkozik a rohingja kisebbség tagjaival – jelentette be Greg Burk szentszéki szóvivő …