Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Oralízis

Szele Tamás: Oralízis

Sajnos nincs rá jó magyar kifejezés – az analízis elemzés, de hogy nevezzük azt, amikor a nagyon okos kormánytagok megszólalásait elemezzük? Az ember a szájával szólal meg, többnyire még ők is, anális nem lehet, ami orális, egyszóval marad ez a szakkifejezés. Oralízis. Tulajdonképpen láttam már rosszabbat is. Akkor lássuk, ki mit mondott a héten?

Vegyük előbb az Apraját, hogy utána, a végére jöhessen a Nagyja, mondaná egy orosz klasszikus, tehát akkor hogy is sült el Szájer József Brüsszelbe kihelyezett lövegünk agya?

„A polgári oldal az elmúlt huszonöt évben óriási erőfeszítésekkel hozta létre azt a médiát, amelyet még Medgyessy Péter javasolt nekünk, amikor kifogásoltuk, hogy a Fidesz nem jelenhet meg a közmédiában. A hazai médiaviszonyok mostanra persze jobbak is lettek, de ha figyelembe vesszük a médiafogyasztási szokásokat, fenntartom, hogy továbbra is baloldali túlsúly tapasztalható.”

Kérem, nekem gyanús, hogy ez az ember nem Brüsszelben volt az elmúlt években, mert ott van tévé, rádió, internet, hanem egy barlangban üldögélt, Indiana Jones utolsó kereszteslovagjával. Olyan frissek az információi, hogy már várom, mikor kezd el panaszkodni Szaladdinra és lát neki keresni Oroszlánszívű Richárdot. Hát hol van már Medgyessy Péter? Ne mondjuk, hogy ahol a baloldali médiatúlsúly, ugyanis Medgyessy létező személy volt, a „baloldali médiatúlsúly” meg – főként az ő idejében – mesebeli elem. Szájer épp saját magát cáfolja meg, mikor az elmúlt huszonöt év jobboldali médiaerőfeszítéseit méltatja: tessék már nekem egy olyan, állami dotációban is részesülő jobboldali sajtóterméket mondani, ami csődbement? Oké, a Magyar Nemzet megszűnt, a Hír TV-t most is épp herélik, de senki se gondolja, hogy Simicska és a kormánymédia egymás elleni manővereinek köze volna a valódi piaci folyamatokhoz, aki ezt elhiszi, annak büntetésből kiadom a feladatot: pirkadatra hozza el nekem a Magyar Idők auditációs adatait, mennyit adtak el, mennyi volt a remittenda. Vagy akár a Magyar Hírlap hasonló mutatói sem volnának érdektelenek. Ezekben az az érdekes, hogy a tulajdonosok nyugodtan hazudhatnának akárhány eladott példányt, ember nem volna képes ellenőrizni, de még ahhoz is lusták: inkább egyszerűen kihagyják az auditálást az életükből. Ahol nincs adat, ott ne keress. Szóval, hogy térjünk vissza a kályhához, Szájer szerint baloldali médiatúlsúly van Magyarországon. Talán el kéne kezdenie magyar sajtót olvasni.

Ugorgyunk, kérem, mert még sok van. Megszólalt ugyanis Kásler Miklós is, az új emberminiszter, és beavatott minket fantasztikus világképébe : az már biztos, hogy ő a Hugo- és Nebula-díjak idei várományosa (ezeket a tudományos-fantasztikus irodalom terén elért sikerek miatt adják). Pár röpke idézet tőle:

„A Tanácsköztársaságnak például nem volt esztétikája, mert a gyilkolásnak nincs esztétikája.”

Hát, egyrészt a Margitsziget nyilvános közparkká alakítása nem nevezhető épp gyilkolásnak, de másrészt számoljunk: a vörösterrornak körülbelül 3-600 áldozata volt, dr. Váry Albert 1922-ben kiadott, A vörös uralom áldozata Magyarországon c. könyve 590 halálos áldozatot dokumentál. És őt nehezen hívhatnánk bolseviknak. A fehérterrornak különböző számítások alapján legkevesebb ezer, de nincs kizárva, hogy ötezer is. A gyilkolásnak valóban nincs esztétikája, épp ezért kérem Kásler urat, hogy gondolkodjon el a fehérterrort mennyekbe menesztő Tormay Cécile műveinek mély és lélekbe markoló szépségein, ugyebár. De mondott ő mást is.

„Például az ógörög vagy a latin elengedhetetlen a történelem feldolgozásához, az ókori és középkori forrásmunkák olvasásához. A XIX. század ­közepéig a hivatalos nyelv a latin volt hazánkban, még sincs elég történészünk, régészünk és folytathatnám, aki érdemben tanulmányozni tudná az 1844 előtti történelmünket, jogalkotásunkat, aki feldolgozná a múltunkra vonatkozó írásokat, a Vatikánban összegyűjteni a forrásanyagot, az isztambuli könyvtárakról vagy az örmény kolostorokról nem beszélve”

Vitathatatlan. Mikor először hallottam, mekkora vehemenciával támogatja a klasszika-filológiai tárgyak népszerű oktatását, először azt hittem, egy álruhás humanistával van dolgom, reneszánsz elmével, miniszteri lepelbe bújt Rotterdami Erasmusszal, meg hát Goethe is volt a maga idejében miniszter (sőt, csak csendben mondom, hogy meg ne tudják, mert megy a selyemzsinór, miniszterelnök is). Hát akkor mégsem erről van szó, egyszerűen csak ki akar képeztetni pár hadosztály olvasódeákot. Ha van íródeák, kell legyen olvasó is. Kásler úr, nem jutok szóhoz: pont maga ne tudná, akinek orvosi tanulmányai során elengedhetetlen volt a latin nyelv megismerése, hogy ez a latin nem az a latin? Hogy a középkori krónikák latinsága kortól függően is változik és semmi köze teszem azt Tacitushoz? Hogy a göröggel ugyanez a helyzet, hogy a bizánci krónikákat elolvasni művészet a klasszika-filológusnak, és hogy az Iszfaháni Kódex nem létezik?

Ennyit a bölcsészettudományokról, térjünk át a hidrosztatikára és a biológiára. Mégis egzaktabb terület. Ezen a terrénumon Nagy István agrárminiszter alkotott olyan maradandót, hogy harmadik napja kísérletekkel próbáljuk alátámasztani a sarki kocsmában, egyelőre még a Jóisten is sörös lett, de eredmény még sehol. Lássuk a tézist!

„Magyarország folyóiba kevesebb víz érkezik, mint amennyi távozik, így erkölcsi alapunk van öntözni.”

Arkhimédész nem alkotott ekkorát abban a bizonyos fürdőkádban, mint Nagy agrárminiszter, Akkor ez most hogy van? Épp az italmérésben tartózkodtam, mikor befutott a hír, megmutattam a tulajdonosnak is, és elkezdtünk gondolkodni. Ha Magyarországról több víz távozik, mint amennyi befolyik, akkor az is lehetséges, hogy kérjek egy félliteres korsó sört, és kiigyak belőle egy litert. Ez viszont az üzleti csőd lenne a kocsmának, így azonnal meg kell győződnünk róla, valóban lehetséges-e. A nyolcadik korsóig egyszer sem sikerült a félliteres edényből egy cseppel sem többet innunk, mint amennyi volt benne, aztán megpróbáltunk decit inni féldeciből, az sem ment, illetve a kísérletsorozat vége kissé ködbe vész, de tény, hogy könyvelhető veszteség az egzakt mérések (standolás) alapján nem érte az italmérést.

Anyagi engem annál inkább, de a tudomány művelése áldozatokkal jár.

Agrárminiszterünket az téveszthette meg, hogy az időjárás és a földrajz úgyszólván tökéletesen semmibe szokták venni a politikai határokat, így tehát ha elkezdjük számolni, hogy mondjuk a Körös vize Romániában ered, a Dunáé Németországban, akkor a Körös nettó behozatal, de a jóval nagyobb Duna tranzitforgalom, mert megy tovább, sőt, részben Romániába, deficitessé téve ezzel az államközi vízforgalmat, szóval ha elkezdjük a víz természetes körforgását kombinálni az államhatárokkal, kijöhet akár a miniszter eredménye is, de megnyugtatok mindenkit: egy cseppel sem folyik ki több víz, mint amennyi befolyik.

Ne adja fel, miniszter úr, a félévi vizsgáig még javíthat hidrosztatikából, és olyan kiváló tanuló, mint maga, nem bukhat meg. Hadd vigasztaljam önt a saját szavaival – ne adja fel, tartson ki!

„A szürkemarha a magyar állattenyésztés címerállata, s megtestesíti mindazt, ami a magyarokat jellemzi: konok, szikár, küzd a túlélésért és győz. Van múltja, jelene és benne van a jövő!”

Miniszter úr, fedezze fel magában a szürkemarhát, küzdjön!

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Rezeda: Soros üldözi Gruevszkit – azé’

Egyszerű ez, mint a faék, és, mint Hidvéghi Balázs, aki Pártunk kommunikációs igazgatója volna. De …