Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Oroszországból, szeretettel

Szele Tamás: Oroszországból, szeretettel

Nem lehetetlen, hogy a közeljövőben egyes Facebook-hirdetéseken – és posztokon, hiszen azokat is lehet hirdetni, „kiemelni” – ezt a megjelölést láthatjuk majd. Kivételesen most jó híreket hozok, ne tessenek lőni, talán megtalálták Márkus barátunk fiai a gyógyszert az orosz propaganda ellen. Talán – de ez azért távolról sem bizonyos.

A múlt héten ott maradtunk el, be is számoltunk róla, hogy korlátozni kívánták a híroldalak megosztásait, illetve részben a „felfedező hírfolyamba” száműzni, részben pedig fizetőssé tenni. Tesztelték is hat országban, ám a teszt olyan rossz eredményt hozott, hogy erről a tervről hála az Égnek letettek. Egyelőre tehát maradunk, bár kétségtelen, hogy a világcég minden erejével a fizetett megjelenés felé kívánja szorítani az online médiumokat, aztán majd hajtsuk be az olvasón a költséget, ha tudjuk – Nyugaton tudják majd, Keleten nem, de hol fáj az Zuckerberg barátunknak? No, de egyelőre rakjuk el a korbácsot, majd megostorozzuk, mikor megint kritikussá válik a helyzet, elő a kaláccsal.

Ugyanis jutalmat érdemelnek a fejlesztők, mert egész használható ötletük támadt.

Éspediglen az, hogy a Facebookon átláthatóvá akarják tenni a politikai hirdetéseket, ezért azok megrendelőit minden reklámnál jeleznék. Sőt, a megrendelők adatait is: a politikai hirdetőknek igazolniuk kell majd a tartózkodási helyüket, a személyazonosságukat, és a hirdetett posztokhoz oda lesz írva, kik fizettek érte. A feladó személyére rákattintva plusz információkhoz is juthat majd a felhasználó.

Miért ez a nagy szigor?

Csak azért, mert előkerültek a statisztikák, és kiderült, hogy az amerikai elnökválasztás alatt az orosz szolgálatok olginói és montenegrói műhelyekben gyártott propagandakoholmányai nem kevesebb, mint tízmillió amerikai választóhoz értek el. Nem kevesebbhez, viszont lehet, hogy többhöz. Annyit még meg kell jegyezzünk, hogy az „olginói” esetünkben inkább jelzés, műfaji kategória, a cyber-manipulációnak csak az első orosz műhelye volt Olginóban, ott most a főhadiszállás van, ezer kisebb kihelyezett intézet dolgozik a propagandán ezekben a percekben is, szerte a világon. A Montenegróban lebukott álhírgyáros fiatal srácok esete is inkább tűnik dezinformációnak, a valódi tevékenység átruházásának, átlőcsölésének olyanokra, akiket ezért szépen megfizettek, mint valódi buktának, tehát ne feledjük, hogy Olgino most már nem egy intézet, hanem inkább egy világméretű szervezet.

No, de akkor hogy is van ez? Ha megjelenik a hírfolyamomban, kiemelt helyen, miszerint Vlagyimir Vlagyimirovics megivott egy hektó vodkát, földhöz teremtett egy medvét, learatta a Volga-mente összes gabonáját félkézzel, majd még aznap este eltáncolta a Pétervári Balettben a Hattyúk Tava főszerepét, mert ő olyan kemény legény, hogy párja nincs a kerek világon, akkor azért élek a gyanúperrel, hogy ez a hír egyrészt talán nem teljesen igaz, másrészt az, aki szárnyára bocsátotta, úgy érte el, hogy kiemelt helyen találkozzak a zöngeményével – hogy fizetett érte.

Mert meglehet, sok a barátja Vlagyimir Vlagyimirovicsnak, nem kevesen szeretik, de annyian azért tán mégsem, hogy ez a marhaság spontán terjedjen ország-világ szerén tova. Meg hát, akármilyen népszerű is egy poszt, ingyen akkor jut bé a kiemeltek közé, mikor a teve általmegyen a tű fokán. Szóval ezeket az okosságokat fizetik, mint a KGB-tiszt. (Na jó: mostanság FSZB).

A példám azért kirívó, mert az ilyen példátlan fenéknyalások általában csak az orosz elnök esedékes látogatásai előtt tűnnek fel a magyar nyelvű Facebookon, sokkal több kárt okoznak az orosz gazdasági- és külpolitika érdekeit szolgáló dezinformációk, hamis hírek, főleg, ha ügyes ember fogalmazza őket, és hihető formában kerülnek elénk. Bár, még ez sem fontos: azt hiszem, örökre beleégett a homloklebenyembe az az álhír tavalyról, mely szerint Hillary Clinton kisgyermekekkel táplálkozik egy washingtoni pizzéria alagsorában, sőt, mi több, ezt rendszeresen teszi. Valóssággal szokásává vált.

Na mármost: az összes ilyenen ezentúl rajta lesz a bélyeg, hogy ki adta fel, honnét, milyen számláról fizetett érte, mennyit, mikor. Csak meg kell majd nézni.

Az ötlet kiváló.

Bár van néhány hibája.

Mondanám, hogy az álhírek átlagos fogyasztóira nem jellemző a szigorú forráskritika, de az a szomorú valóság, hogy lassan már senkire sem. Sajnos a tömeges nyilvánosság korában felborulni látszik a véleményalkotás mechanizmusa: régebben előbb volt a tény, a jelenség, az esemény, arról alkottunk valamiféle vélekedést, ki-ki a magáét, aztán ezt megvitattuk, a tényeket tiszteletben tartva, végül jutottunk valamire. Mostanság előbb alakul ki, akár megérzés vagy szimpátia mentén is a vélemény, ahhoz csiszatolják hozzá a tényeket, vagy ha sehogy se megy, hát figyelmen kívül hagyják őket.

Jutni meg senki sem jut ezzel a módszerrel semmire.

Tehát, ha valakinek a nézeteivel koherens lesz egy álhír a jövőben, akkor is terjeszteni fogja, érvként használja majd vagy érvel a hitelessége mellett, ha tudván tudja, hogy hazugság – legfeljebb őrizkedni fog attól, hogy megnézze az eredetét. Esetleg, önigazolásképpen inkább szegődik majd Putyin elkötelezett hívévé, minthogy beismerje, miszerint nem volt igaza. Persze, ez inkább a magyar állapotokat tükrözi, azért a világ fejlettebb részén másképp viszonyulnak a tényekhez az emberek. Ott, ha rá van írva egy doboz tejre, hogy „vigyázat, romlott”, akkor tényleg nem isszák meg. Mi megisszuk és dicsérjük a pikáns zamatát, ugyanis mi nem tudunk tévedni, mi olyan okosak vagyunk, hogy a seggünkben is fejünk van.

Mondjak példát is erre? Mondok.

A világ egyéb tájain csak az egészen serdületlen, kiscsoportos óvodások nem tudják, hogy a DC Leaks Olginó egyik különösen sikeres dezinformációs csoportja, amit a Fancy Bear orosz hackercsoport működtet. A magyar kormány kikre hivatkozik a „Soros-terv” létezésének bizonyítékaként?

Igen, rájuk. Nem tudják, hogy ez propaganda és hazugság?

Dehogynem tudják, nem bolondok.

Csak most épp jól jön nekik.

Tehát, summázatként: az igazság legyőzhetetlen fegyver a hazugság elleni harcban, ezt jól látja Mark Zuckerberg, és a gondolkodó embereket ezentúl valóban kevésbé lehet majd megtéveszteni.

Azonban a legszebb igazság is csak azok számára értékes, akik kíváncsiak rá.

Amíg a vélemény és az indulat megelőzi a közgondolkodásban a tényeket, addig kenhetjük a hajunkra az igazságunkat, a kutyát nem fogja érdekelni.

Egyszer kéne már felfogjuk, hogy akármilyen szép a tarajunk, tarka a farkunk, akármilyen tökéletes kakasok vagyunk, akármekkora is a szemétdombunk, nem attól kel a Nap, hogy mi kukorékolunk.

Hanem azért kukorékolunk, mert kel a Nap.

Ez ennyire egyszerű.

 

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Csaknem kétszáz halálos áldozata van az egyiptomi merényletnek

Az egyiptomi állami televízió legfrissebb híre szerint legkevesebb 184 halottja van annak a merényletnek, amelyet …