Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Ostobák forradalma

Szele Tamás: Ostobák forradalma

Tegnap reggel Európa bekapcsolta a számítógépét, belenézett a hírekbe és a monitorra köpte a kávét meglepetésében. Erre azért senki sem számított – és most mindenki próbál rájönni, miképpen szavazhatták meg a britek a tulajdon kilépésüket? Még a Brexit fanatikus hívei sem lehetnek elégedettek az eredménnyel: ők egy farewellt szerettek volna, de nagyon úgy néz ki, firewall lesz belőle Anglia körül.

ostoba2Ahogy senki sem számított rá, úgy azt is elmondhatjuk: senki sem akarta igazán, vagyis csak nagyon kevesen. Az átlagos brit választó elment szavazni, mert fegyelmezett, leadta a voksát a Brexitre, mert elhitte, hogy különben betiltják a tejeskancsókat, és különben is, a kelet-európai szerelők és pincérek elveszik a City bankárainak munkáját, aztán hazament, és megnézte a böngészőjében, mi a kacskaringós fityfenét is művelt. Nem, ez nem egy feltételezés, nem lila, értelmiségi elmélet. A Google Trends ugyanis ellenőrizte.

„A Google Trends Twitter-oldalán ugyanis egy érdekes információ jelent meg: 250 százalékos növekedést, igazi csúcsot tapasztaltak abban a keresésben, hogy „mi történik, ha elhagyjuk az EU-t?”. A kérdés persze nem meglepő, sőt igencsak jogos, feltéve, hogy időben teszik fel. A keresési csúcsot azonban – és ez az igazán fura – a népszavazás lezárása után tapasztalták. De olyan kérdés is hasított (Birminghamben), hogy mi az EU-népszavazás, és ismét csak a voksolás után.”

Egészen egyszerűen nevetséges. El tudnék szórakozni rajta még egy darabig, az angol történelem tele van poénokkal, de most kezd eljutni az ingerküszöböm fölé, hogy ezek az emberek nem is tudták, mi ellen szavaznak. A huszonegyedik századi demokrácia így néz ki: indulatból döntöttek, úgy, hogy nem voltak elzárva az információktól.

Nyugodtan mondhatjuk: ez volt az Ostobák Fülkeforradalma.

És ha ilyen a művelt angol választópolgár, mi akadályoz meg bárkit, bárhol, bármikor, hogy a magyarral elhitesse, miszerint mondjuk a faluvégen sárkányt láttak? A demokrácia felnőttnek tekinti a polgárokat, felelősnek, azért is dönthet a véleményük – csakhogy a polgárok, és ezek szerint nem csak nálunk, de Lancashire-ben is, hajlamosak gyerekesen, felelőtlenül, érzelmi alapon dönteni fontos kérdésekben.

Akkor így jártak, ők látják kárát, mondaná egy Cato, és még igaza is lenne, ha szigorúan doktriner alapon nézzük a dolgokat: ki mit főzött, azt eszi, ha a brit választó hitt Farage-nak és Boris Johnsonnak, hát most vállalja a tette következményeit. Csakhogy itt más szempontok is érvényesülnek. Vegyük rögtön azt, hogy ez a népszavazás nem abszolút többséggel dőlt el, sőt, alig pár százalékon múlott az eredmény: igazságtalan volna a szavazók majdnem felét büntetni azért, mert a másik felük, hm, alkalmatlan volna szellemi képességei szerint arra is, hogy teát szolgáljon fel a Royal Society számára.

Aztán meg a részvételi arány sem volt a legmagasabb, sőt, bár alacsonynak sem mondanám – de a voksolók fel sem mérték a döntés következményeit, jelentőségét! A tőzsdei összeomlás, a skót és északír autonómia-követelés, a spanyol igény bejelentése Gibraltárra mind-mind váratlan pörölycsapásként érte az újra naggyá válni kívánó monarchiát, ami emígy egyre kisebbre zsugorodna. Ráadásul London is ki akarja vonni magát a brit korona uralma alól, és már félmillióan írták alá a petíciót, mely szerint független városállammá kívánnak alakulni és ilyen formában tagjai szeretnének maradni az Uniónak. Aki erre azt mondja, hogy példátlan, megfeledkezik Hong Kongról – de a britek soha sem fogják elfelejteni a Gyöngy-folyó városának példáját.

A királynő meg majd legfeljebb uralkodik Windsorból. Csak bajban lesz, mert a független London számára komoly helyi adókat kell majd fizessen a városban található ingatlanjai, például a Buckingham palota után. No, de ez már legyen a királynő baja – azért nem hinném, hogy kikiáltják a londoni függetlenséget, habár itt is megvan az a százezer aláírás, ami a brit törvények szerint azt jelenti, hogy az Alsóház köteles vitát tartani a kérdésben, és ez bizony népszavazáshoz vezet. Ezt sokan nem hiszik, ezért idézném az idevágó cikkelyt a másik népszavazás kísérőszövegéből, csakhogy lássák: nem hazudok.

„All petitions to the site that receive over 100,000 signatures must be considered for debate in Parliament by law, as was the case with the cannabis legalisation one.”

Vagyis: „Minden, ezen oldalon megjelenő petíció, mely többet ér el, mint százezer aláírás, a törvény szerint parlamenti vita tárgyát fogja képezni, melyre példa a cannabis legalizálásáért benyújtott felterjesztés is.”

Na, de miről szól a másik petíció? Mert van, nagyon is van: hát arról, hogy írjanak ki új népszavazást a Brexit ügyében, jóval keményebb feltételek mellett, tekintettel az ügy horderejére – az aláírók azt követelik, hogy ennek csak akkor legyen érvényes az eredménye, ha a részvételi arány legalább hetvenöt százalék, és az egyértelmű döntést a résztvevők legalább hatvan százaléka szavazza meg.

„We the undersigned call upon HM Government to implement a rule that if the remain or leave vote is less than 60% based a turnout less than 75% there should be another referendum.”

„Mi, alulírottak, felszólítjuk Őfelsége kormányát, hogy alkalmazza a következő szabályt: amennyiben a maradás vagy távozás szavazatainak százalékos aránya nem éri el a 60%-ot és a részvételi arány a 75%-ot, úgy írjanak ki újabb népszavazást”

Alulírottak eddig egészen pontosan 845 311-en vannak. Nem százezren: majd’ nyolcszor annyian, de lesz ez millió délutánra, ha ugyan nem több. A britek csalódottsága egyre nő, Boris Johnsont tömeg várta háza előtt, és ha nincs a rendőrsorfal, tán meg is dorgálják, de így sem fukarkodtak a keresetlen jelzőkkel a máskor hidegvérű, rezervált angolok. Kocsiját később kerékpárosok állították meg és vették körbe, és nagyon örülhet, hogy Dennis Moore még nem került elő a Monty Pythonból, bár John Cleese már így is azt üzente volt, hogy „Britannia. Lábon. Lőtte. Magát.”

A Brexit másik „nagy nyertese” Nigel Farage pedig már egy tegnap reggeli rádióműsorban elkezdte letagadni korábbi ígéreteit: arról volt ugyanis szó, hogy azt mondta korábban: ha győznek, a korábban az Uniónak befizetett összegeket az utolsó pennyig az egészségügyre költik. Erre azonban már nem kívánt emlékezni, annak dacára sem, hogy öles betűkkel szerepelt ez az ígéret a kampánybuszok oldalán. Mellesleg, vagy tán épp ezért, tegnap őt is meg akarta kicsit kergetni a londoni nép, de kereket oldott.

Mi zajlik tehát Britanniában?

Nem tudjuk, de a polgári engedetlenség minden formájával tiltakoznak a szavazópolgárok a korábbi, hibás döntésük ellen.

Nem forradalom ez: az ostobák forradalma, sőt, fülkeforradalma csütörtökön volt, akkor szállták meg a szavazóhelyiségeket és hozták meg a végzetes döntést.

Ostobák voltak, akik nem is tájékozódtak afelől, mivel járhat, ha nem a megfelelő helyre húzzák azt az ikszet.

Most az értelmesek mozgalma indult meg az ostobaság ellen.

Reméljük, nem későn – London függetlenségét még én sem veszem komolyan, de egy újabb, korrekciós népszavazás lehetősége reális.

Azonban komoly kérdéseket vet fel a helyzet.

Szavazhatnak-e tökéletesen tájékozatlan emberek olyan kérdésekben, amikről a legkevesebbet sem tudnak? Ki döntheti el, mennyi tudás lenne elégséges? Ki állapíthatja meg, mennyi intelligencia kell ahhoz, hogy felmérjük a döntéseink következményeit?

Ezek a kérdések egyidősek a demokráciával. Ahogy a populizmus és a demagógia is. Nem, sajnos nem vezethető be semmiféle szavazati korlátozás, semmilyen szempont alapján: ugyanis az akkor már nem lenne demokrácia.

Egyet lehet tenni: minden eszközzel tájékoztatni a szavazókat a vitás ügyekről. Mondjuk ezt is tették: csak a hazug propaganda túlharsogta a reális tényeket. De akkor sem, sohasem kéne érzelmi alapokon politikai döntéseket hozni.

Figyeljük, nagyon-nagyon figyeljük, mi fog történni Britanniában: a magunk jövendő sorsát látjuk ott.

Vigyázó szemetek Londonra vessétek!

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

A magyar mutyi csúcstörténete: eltűnt az egyetlen mammográfiás szűrőbusz

Csalás gyanújával ismeretlen tettes ellen nyomoz a rendőrség az Ikarus Egyedi (Ikarus EAG) által gyártott …