Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Pogromok

Szele Tamás: Pogromok

Ezt az írást kevesen fogják szeretni, ki ezért, ki azért, de meg kell írni. Mielőtt még valamelyik felkent marha elkezdi elemezni, a saját rövidlátó szempontjai szerint, és még a maradék becsületünket is a sárba tiporja, bár nem sok van már abból. Vágjunk a közepébe: pogromok zajlanak tőlünk kőhajításnyira, mi pedig a fülünk botját sem mozdítjuk. Miért?

Mert ezek a pogromok cigányok ellen zajlanak.

Magyar anyanyelvű cigányok ellen, Ukrajnában. Vagyis Kárpátalján, bár az elkövetők nem kényesek az etnikai-nyelvi határokra, sőt, ha lehet hinni az ukrán elhárító szerveknek, egyéb határokat sem tartanak tiszteletben: szerintük az FSZB áll a támadások mögött, ő pénzeli, hergeli a gyűlöletbe belevakult, többségükben tizenéves elkövetőket, akik a Józan és Dühös Ifjúság nevű neonáci szervezet tagjaiként ölnek, pusztítanak. Ez vagy igaz, vagy nem, de tény, hogy Oroszországnak valóban érdeke a nemzetiségi ellentétek szítása Ukrajnában, tehát lehet benne valami.

„Idén szélsőjobboldaliak és nacionalisták már kétszer támadták meg és égették fel romák ideiglenes táborhelyeit Kijevben, és hasonló pogromokat hajtottak végre Ternopilban, valamint korábban Lembergben is kárpátaljai cigányok ellen. Ezeket a támadásokat az állami támogatásban is részesülő C14 neonáci szervezet és az év elején hatósági közreműködéssel alakult Nemzeti Osztagok félkatonai formáció vállalta magára.” (Népszava)

Szóval nem is csak egy szervezet dolgozik: ugyanis a „józan és dühös ifjak” a második, június huszonnegyedikei lembergi támadásért felelősek. Ebben egy 23 éves, Pap Dávid nevű fiatalember meghalt, négyen – köztük egy anya és 10 éves fia – megsérültek. Dávid haláláról Miroszlav Horvat, az ungvári városi tanács képviselője, roma kisebbségi jogvédő elmondta, hogy támadói felvágták Dávid hasát, és kiontották a beleit. A támadásban szintén megsérült a 19 éves szernyei Pap Richárd, őt egy lembergi kórházban szúrt sebekkel ápolják. A fiút a mellkasán, felkarján és a hátán három helyen érték a szúrások.

 

Igen, pogrom volt, egy átmeneti tábor ellen.

Igen, öltek, pusztítottak válogatás nélkül.

És közben azt ordították: „Menjetek Magyarországra”.

Ugyanis bizony ezeknek a cigányoknak magyar az anyanyelve.

Bestiális, kegytelenség, középkor? És mit szólunk a július elseji, beregszászi gyilkossághoz?

Elsején egy harminc-harminckét éves fiatal roma nőt gyilkoltak meg, aki kis kocsiját tolva fémhulladékot és papírt gyűjtött az utcán. A támadó hátulról elvágta a torkát, és utána nyomtalanul eltűnt. Gyermeke árván maradt. A gyilkosságot természetesen senki sem látta, senki sem hallotta. Tanúk nincsenek, a rendőrség nyomoz, ameddig nyomoz, aztán majd nem fog nyomozni.

Középkor, tetszik mondani? Csak óvatosan. Ugyanis ez egy nagyon bonyolult kérdés, aminek komoly politikai háttere van. Ne feledjük, hogy egy magyar anyanyelvű kisebbség tagjait gyilkolják, éspedig származásuk miatt. Ha azt mondják, hogy a magyar államnak kutyakötelessége lenne, legalább diplomáciai szinten tiltakozni, akkor önöknek igazuk van, csakhogy ez a magyar állam sosem fogja megtenni ezt a gesztust. Mondjuk sokat nem is érne, hiszen nem akadályozna meg semmit, esetleg a nyomozati munkát vennék tőle komolyabban – de természetesen szóba sem jöhet semmi ilyesmi. Ugyanis jelen magyar állam azt tekinti magyarnak, akit akar, és ezek a szegény, kiszolgáltatott emberek nem adhatnak neki semmit, még szavazatot sem, így nem is fog kiállni mellettük.

Humanitás? Ugyan már, kérem, ez politika.

Amint az is kényes kérdés, nem is okos feszegetni, hogy ha a pogromokat nagy barátunk, Moszkva gerjeszti és finanszírozza, úgy amennyiben tiltakozunk ellenük, a Kreml bajszát cibáljuk, és azt, bátyuska, a magyar diplomácia nem fogja tenni.

Akkor tán az ellenzék? Na, ne tessék bolondnak nézni.

Az az ellenzék tiltakozna romákat ért támadások ellen, amelynek az egyik fő választási érve az volt, hogy a politikai ellenfelei cigány származásúak? Az, amelyiknek most is az volna az első kérdése, hogy kikre szavaztak az áldozatok? És amelyik legszívesebben épp úgy törvénybe iktatná nemzetiségi, származási alapú előítéleteit, mint a mostani kormány tette? Amelyik szintén azt tekinti magyarnak, akit épp pillanatnyilag akar?

Esetleg a Jobbik? Amelyik korábban a magyarországi romák kémiai kasztrálását vetette fel? Amelyik megalapította a Magyar Gárdát? Vagy Toroczkai pártja tiltakozna? Ugye nem tetszik komolyan gondolni?

Civilek? A civilek alig vannak már, és így is erejükön felül próbálnak tenni, csak ha eddig nehezen értek el valamit, ezentúl valószínűleg lehetetlen is lesz számukra sikert elérni bármilyen ügyben.

Hát senki sem fog tiltakozni? Senki sem emeli fel a szavát az embertelen, gyalázatos pogromok ellen?

De. Én, itt. Esetleg (nagyon esetleg) pár komment majd egyetért – és többen nem is nagyon leszünk. Az is igaz viszont, hogy nem ápolok politikusi ambíciókat.

De miért, miért, kérdené a Naiv Olvasó, ártatlan, tágra nyílt Lencsi-baba szemekkel?

Azért, mert a kárpátaljai romaellenes pogromok valós tények, nem politikai tények. A magyar belpolitika semmiféle tőkét nem volna képes kovácsolni belőlük. Márpedig a magyar politikában, légyen az belföldi vagy külföldi, aminek haszna, mégpedig rövid távú haszna nincs – az nincs, nem létezik.

Hogy magyar anyanyelvű, igenis magyar embereket ölnek, legfeljebb nagyon szegények és kicsit barnább a bőrük? És ehhez mi köze van a nacionalista magyar kormánynak, mi köze az udvari ellenzéknek?

Majd ők megmondják, ki a magyar, ahogy eddig is megmondták.

Rendszerint ketten, kétfélét. Azt is meg szokták mondani, ki az ember.

Egyik kategóriához sincs túl sok közük, mármint nem hinném, hogy jogukban állna meghatározni, ki tartozik beléjük. Ebben az esetben csakis a maximális jóindulat elve érvényesülhetne, mely szerint amennyiben a veszélyben forgók lehetnek magyarok, úgy meg is érdemlik Magyarország védelmét. Ezt viszont senki sem fogja hivatalosan megemlíteni.

Hogyisne. Még a végén keresztbe kéne tenni két szalmaszálat és leírni másfél gépelt oldal szöveget.

Hölgyeim és uraim, nem érdekel senkinek sem a saját, bármily értékes vagy értéktelen tapasztalata a romákkal kapcsolatban, itt embertelenségről van szó, mely ellen állami és politikai szinten fel kéne lépni.

Senki sem fog fellépni Magyarországon. Mert senkinek sem lenne belőle azonnali politikai haszna.

A politikusaink ezzel a közömbösséggel már majdnem méltóak arra, hogy részt vegyenek egy új, eljövendő eviani konferencián. Ott ugyanis a kultúrvilág abban a kérdésben döntött, hogy a hitleri Németországból menekülő zsidókat ki fogadja be. A résztvevő harmincegy ország közül egyedül a Dominikai Köztársaság volt hajlandó megnyitni a határait, és oda is csak nyolcszázan jutottak el.

Mi ennél már fejlettebbek vagyunk, politikai vagy közéleti síkon fel sem merül, hogy valaki legalább a száját kinyithatná.

Hiszen, mondják, ukrán belügy, meg amúgy is „csak” cigányokról van szó.

És ha Budapesten lesznek erőszakos cselekmények, akkor budapesti belügynek számítanak majd, a fővárosi önkormányzat hatáskörében?

Attól tartok, igen.

Ide jutunk, ha a politikusok mondják meg nekünk, ki a magyar, ki az ember.

Ne feledjük, hölgyeim és uraim: rólunk is ők mondják meg.

Ezt sose feledjük.

És eszerint bízzunk, higgyünk bennük.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

DK: Magyarország nem bújtat bűnözőket

A DK közölte:  Magyarország nem bújtat bűnözőket, akkor sem, ha Orbán barátai! Budapesten van, és …