Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Pörcögények és radoszlávok

Szele Tamás: Pörcögények és radoszlávok

Kérem szépen, nekem ötletem van. El is mondom, ha jól megfizetnek, mert utálom a pénzzavart. De azért kössünk egy előszerződést, vagy valami, aki magukkal üzletel, sosem lehet elég biztos a dolgában. Mármint magukkal, magyar politikusokkal. Sőt, általában: politikusokkal, ne legyünk szűkkeblűek, a külhoni kollégáik se sokkal különbek maguknál.

Maximum tisztábbak, mert úgy nevelték őket.

Meg nem eszik bugylibicskával a halat az ötórai szerklin, ami magyar földön abszurd, hiszen akkor mitől halas a halas bicska? Na, de hagyjuk a néprajzot, térjünk a tárgyra, ebből nem élünk meg.

Szóval, kedves Főkavaró Mester, szakok államtitkára és főzsebrák, olvasom ám én itt a hírekben pár napja folyamatosan, hogy üresedés van maguknál. Igen, az Arthur J. Finkelstein posztjára gondolok, nyugodjon békében. Ne röhögjön, ne mondja, hogy kevés vagyok én ahhoz, mint tavaszi tekercsben az önindukció, hallgasson szépen végig. Bár, ahogy maga kinéz azzal a vödörfejével, nem bánom, hallgasson csúnyán.

Szóval, kérem, én még annyira sem vagyok naiv, mint az átlagos magyar ellenzéki szavazó, aki Finkelstein halálhírére nekiállt örömtüzeket gyújtani a kertjében, mert azt hiszi, hogy ettől a gyászos esettől csikorogva megáll az államgépezet, és átalakul jó esetben lókórházzá kedvesnővérekkel, valamivel rosszabb esetben kisdedóvó gyermekkertté, de mindenképpen valami népjóléti intézménnyé, ahol is mannát és malasztot fognak osztani a közhivatalnokok, könnyekkel szemükben korábbi bűneik miatt. Hát a fenét, kérem. Ettől a rendszernek maximum a fejlődése állhat meg, az is csak egy időre, míg nem kerülközik újabb éceszgéber, think-tank, maga a rendszer köszöni, marad.

Egyelőre semmi jelét nem adja a düledezésnek.

Ne vigyorogjon, uram, azt mondtam, egyelőre. Maguknak ugyanis jövőre választást kell nyerni. Most se vigyorogjon, az egy dolog, hogy már megnyerték, de maguknak kétharmad kell, arra van szükségük, nem egy egyszerű többségre. A többséggel kormányt alakítani lehet, de uralkodni nem, a kétharmad mindent pótol, a kétharmadot nem pótolja semmi.

Na, ugye. Ezt a kétharmadot akarom én most maguknak eladni. Tudom, hogy a Finkelstein megígérte, sokat tanultam a módszereiből.

Például komoly előlegért hajlandó vagyok megígérni én is.

Nagy áldozat ez éntőlem, de meghozom. Akkor lássuk, hogyan fog itt nyerni bárki is – mert ne legyenek illúziói, ez a módszer, amit most elárulok magának, bárki kezében adu ász, ez mindent visz.

Hallott maga, kérem, a radoszlávokról?

Gondoltam. És a pörcögényekről?

Na, ennyit a görögös-latinos műveltségéről. Pedig erre a két népcsoportra lesz feltétlenül szükség a kétharmadhoz. De kezdjük az elmélettel. Ma Magyarországon nem az határozza meg a polgár voksát, hogy kit kedvel, mert nem kedvel az senkit. Se politikust, se pártot, se mozgalmat. Az a fontos, kit utál, ahogy azt a Finkelstein úr is igen helyesen kihasználta. Persze, nem csak nálunk. Akit utál, az ellen fog szavazni.

Jó, ne jöjjön nekem itt azzal, hogy hét éve harcolnak bárki ellen, aki eszükbe jut, csak legyen már utálnivaló – ezt eltolták, mert létező embercsoportokat jelöltek meg ellenségképnek. Mármost a létező csoportokkal az a baj, hogy időnként kiderül, miszerint nem okvetlenül esznek hatéves, szőke kislányokat, sőt, annyira ritka az ilyen eset, hogy nincs is róla feljegyzés. Meg hát a tagjaik ott élnek a többi választó között, lélegeznek, esznek, isznak, beszélnek, földig ér a lábuk, mindenki láthatja, hogy nincs patájuk – ellenben voksuk, az van, és az is kellhet a kétharmadhoz.

De hogyan szerezzük meg legalább kétmillió így vagy úgy vérig sértett ember szavazatát?

Na, itt jön az én écám. Adjunk nekik is gyűlölnivalót, hatalmas rá az igény, és az ellenzékiek eddig csak a határon túli magyarokat utálhatták nyugodt lelkiismerettel – alap nélkül, ámde tiszta szívből, igazi, őszinte rosszindulattal. Erős érzemény ez, csatornázzuk be.

Figyeljen, mert most jönnek a pörcögények. A pörcögényeket most találtam ki, majd kiadja egy akadémikusnak hogy írjon tanulmányt a pörcögény fémművességről a kora középkori Alföld paraszti kultúrájában, egyelőre lássuk a történelmüket. A pörcögények Árpáddal érkeztek a Kárpát-medencébe, szükség esetén korábban vagy később. Jellegzetes szántó-vető vagy kereskedőnép voltak, vakmerő kézművességgel és animista rítusaik szerint imaszőnyegeket énekeltek a Nagy Bumbulához, mely három saját emlőjéből táplálja a Szent Tüzet. Vagy valami hasonló marhaság, egy rohadt samanista mítoszt nem bír kitalálni? Menjen fel a Facebookra, talál tízezret. Azonban a pörcögényeket Szent Görbelábú Philoktétész hitvalló keresztény hitre térítette, így aztán mikor elérkezett a Nagy Egyházszakadás, egyik részük pörcögényként katolikus lett, másik részük „radoszláv” néven ortodox. A két nép voltaképpen egy, csak két különböző hitet követ, de hagyományos bükkfa tűzhelyfaragó vaskarikáikon máig láthatóak a Nagy Bumbula emlői, ami bizonyítja rokonságukat.

Na kérem, ezeknek köszönhetjük minden bajunkat.

Ezek nem fizetik az adót, nem vásárolják a vevőt, ezek élősködnek a nyakunkon ezer éve és ezek miatt jelent meg a Duna–Tisza közén a hip-hop is. Le velük! Még az a szerencse, hogy egyrészt nem léteznek, másrészt egymást is utálják, mint a kukoricagölödint. Attól, hogy nincsenek még gyűlölködhetnek egymás között.

Érti?

Érti a fenét.

Maguknak nem elég a biztos kormánypárti szavazatok száz százaléka, a kétharmadhoz maguknak az ellenzékiek is kellenek. Mármost, ha egy létező népcsoportot jelölnek ki célpontnak, az kínos, kellemetlen és ráadásul korábbi politikai elkötelezettségekkel megy szembe – a magyar ellenzék mostanság már nagyon bánja, hogy antirasszistaként pozicionálta magát hét évvel ezelőtt, de ezen nem tud változtatni, hiszen a saját alapjait robbantaná szét. Most már muszáj kitartania legalább a látszat kedvéért az alapelvei mellett, ellenben az nem nevezhető rasszizmusnak, ha valaki egy nem létező népet utál. Azt szabad.

Mármost, ha holnap elkezdjük óriásplakátokon felvilágosítani a népet a pörcögény összeesküvésről, az ellenzék először is lefagy. Aztán elkezd ordítani, hogy ilyen nép nincs is, ami igaz, de kit érdekel? Na, akkor lehet őket pörcögénybérencnek nevezni, esetleg a TV2-ben indulhatna egy dokumentumfilm-sorozat „Pörcögény emlékeink, radoszláv századok” címmel. Jön Putyin? Üdvözölje őt a repülőtéren egy radoszláv archimandrita, emiatt utazzon pörcögény papokból álló küldöttség a Vatikánba. Az Echo TV-ben naponta rendezzenek vitaműsort a százados pörcögény igáról és radoszláv korbácsról. Ha ez nem elég, valamelyik ellenzéki, értelmiségi lapban jelenjen meg tanulmány: „Pörcögények, radoszlávok – mit köszönhetünk nekik?”

Esetleg fel lehetne szólítani őket egy ökumenikus megbékélésre is, majd kiutalni tíz-tízmilliárdot egy pörcögény katedrálisra és egy radoszláv monostorra. Valamint adómentességet adni mindkét csoportnak.

Ha ezek után sem gyűlöli őket egy emberként a nép, szólítson Mukinak.

Idáig stimmel? Na, ebben a pillanatban áll ki a miniszterelnök egy rendkívüli sajtótájékoztatóra, melyben lerántja leplet a sötétben bujkáló, valójában csak látszólag civakodó pörcögényekről és radoszlávokról, akik nemzeti függetlenségünkre törnek igazából, de a megfelelő szervek időben észlelték a mesterkedéseiket.

Mindenkit letartóztatnak, aki pörcögény vagy radoszláv származású, vagyonukat elkobozzák, a nép tombol a szeretettől, a kormányt nem kétharmaddal, hanem háromnegyeddel választják meg, még az ellenzéki szavazók is, tekintettel a rendkívüli helyzetre.

Ne tessék siratni Finkelsteint, látja, pótolható.

Még én is képes vagyok rá.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ferenc pápa: aggasztó Európában az idegengyűlölet – a katolikusok között is

Aggodalmát fejezte ki az Európában tapasztalható intolerancia, diszkrimináció és idegengyűlölet miatt Ferenc pápa pénteken, hangsúlyozva, …