Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Sulyokvetés a stadionban

Szele Tamás: Sulyokvetés a stadionban

Méghozzá a Szusza Ferenc stadionban. Jó reggelt, jó sportolást, kedves nézőink, ma tudósítást olvashatnak arról, hogyan dőlt meg a sulyokvetés világrekordja. A bajnok a Magyar Idők: ekkorát magyarul, nyomtatásban még nem lódítottak, ez minden idők legnagyobb sulyokvetése, ha olimpiai szám volna ez a sportág, a Körúton kéne ünnepelni ezt az eredményt, a villamosok tetején.

No, de hát lássuk, hogyan is jött létre ez a nem hétköznapi sporteredmény?

Először is szögezzük le: nem én vettem észre, hanem a 444.

Legalábbis az első felét – a fokozását már én, de erről később. Tehát arról volna szó, hogy a tegnapelőtti Magyar Időkben megjelent egy kis keretes anyag, az NB I.-es meccsek nézőszámairól. Ebben szerepel az inkriminált sor: „Újpest-Vasas 1-0 (1-0), Szusza Ferenc Stadion, 2500 néző, v: Solymosi, gól: Nagy D. (25)”. A lap online változatából már ki is maradt – mondjuk, nem újdonság, hogy egyes lapok online verziója eltér a nyomtatottól, sőt, nem is mindig baj.

A 444 épp ezért fényképpel igazolta a keretes anyag megjelenését:

 

Mármost ebben csak az a sulyokvetési világrekord, hogy az Újpest-Vasas a korábbi atrocitások miatt (tűzijáték, az ultrák jogos haragja az Újpest-címer megváltoztatása miatt) történetesen zárt kapus volt. Nem hogy kétezerötszáz, de huszonöt ember sem ült a lelátókon. Mondjuk különös, hogy az abszurd számot más sajtótermékek is átvették, sőt, tódították is – de álljon meg a verekedés. Nagyon súlyos dolgokat írok én itt a Magyar Időkről. Nem, mintha nem érdemelnének még többet is, azonban súlya van az ilyen szónak, járjunk csak a dolgok után.

Elsőbben is: biztos, hogy zárt kapus volt a meccs? Vegyünk egy független és távolról sem ellenzéki forrást, a Nemzeti Sportot.

Ez bizony részletes tudósítást közöl a mérkőzésről, az ő munkatársuk ugyanis bemehetett (miért ne mehetett volna – dolgozni ment, nem gyújtogatni).

A tudósításban pedig világosan olvasható: „Ugyan a labdarúgó NB I élére ugorhatott volna a Vasas, ha nyer az Újpest otthonában, de a zárt kapus mérkőzést a lila-fehérek nyerték meg a remek formában lévő Nagy Dániel találatával.”

Akkor bizony zárt kapus volt, nincs mese. Még egy lehetőség van a tévedésre: idei-e a fénykép? Friss? Mert ha egy pont tavaly augusztus eleji számról készült volna, akkor természetesen más a leányzó fekvése. De hol kapok én tegnap tegnapelőtti Magyar Időket? Sehol, de szerencsére nincs is rá szükség. Nézzük meg a keretes anyag alatti címet, „Szezonnyitó ágyúlövés”, eléggé egyedi, mikor is jelent ez meg? Bizony, 2017. augusztus 7-én.

Akkor viszont a dátum is stimmel.

Minden stimmel, kivéve azt, hogy a Magyar Idők kristálygömb és esetleg különböző vegyi anyagok segítségével behallucinált a töküres stadionba mintegy két és félezer nézőt. Azt értem, hogy miért – kozmetikázzák a valójában tragikusan alacsony nézőszámot, ha az ember tényleg kimegy egy mérkőzésre, az ultrákon kívül alig találkozik közönséggel, a klubok jól felfogott érdekből próbálják ezt a számot felfele pumpálni, jelentenek egy erősen megemelt létszámú közönséget, arra az MTI rátesz egy lapáttal, a különböző szerkesztőségekben megint rájuk kerül egy haszonkulcs, és azért lehet megúszni, mert a közvetítések soha nem mutatják körsvenkben a lelátókat – csak a pályát, bár az is elég szomorú, ami a gyepen zajlik.

De azért ennyi nézőt még soha, senki sem hazudott. Pár százat pluszba igen, ezret is, de egyből kétezerötszázat? Teszi ezt pont az a Magyar Idők, amely egyébiránt harsogva, bőgve védi az olvasókat „a liberális Soros-média” (ők így nevezik a független sajtót) „hazugságaitól”.

Hát annyi biztos, hogy a jelek szerint a hazugsághoz mindenképpen értenek, valóságos szakterületük az nekik.

Ekkora öngólt sportrovat nem rúgott a rendszerváltás óta. Olyan van, hogy egy-két szám nem stimmel, olyan is, hogy beesik valami teljesen blőd álhír: hiába állunk a politikai paletta ellentétes oldalán, ismerem a szakmát, és tudom, milyenek a véletlen tévedések, amiket meg kell bocsátani. Ez nem az volt: ezt egészen szándékosan nyomták az orrunk alá, azzal, hogy aki nem hiszi, járjon utána.

Pechük volt: utána lehetett járni, könnyen, gyorsan, egyszerűen.

Lehet ezt még fokozni?

Lehet bizony!

Ugyanis miután az augusztus 7-i számban megjelent a sosemvolt 2500 néző, legalább ki kellett volna tartani az eredeti hazugság mellett, vagy helyesbíteni kellett volna, bár ez utóbbit a Magyar Időktől nem várom, ők hivatalból tévedhetetlenek – ehelyett augusztus 8-án jegyzet jelent meg a ZÁRT KAPUS meccsről, Pilhál György tollából, „A B-közép elmebetegei” címmel. Ebben Pilhál úr most éppen nem politizál, sőt, kizárólag a sportra szorítkozik, egyike ez azon ritka pillanatoknak, mikor egyet tudok vele érteni, legalábbis egyes mondataival, hiszen azt írja:

„Amikor tehetem – régi mániám –, Újpest-meccsekre járok. Múlt vasárnap nem tehettem, mert az MLSZ zárt kapus mérkőzést rendelt el még a júliusi derbi (Újpest–Fradi) tradicionális balhéi, főképp a szokásos tűzijáték miatt.

A gyújtó-füstölő randalírozó nem szurkoló. Őt nem érdekli, hogy nem láthatja a következő otthoni bajnokit, mert őt igazából nem is érdekli a foci, ha érdekelné, biztosan nem tüzeskedne. A randalírozó a balhé kedvéért jár ki a meccsre. Neki a szektor tömege, a nyáj kell, amelyben megbújva kiélheti a perverzitását.”

A többivel már nem annyira, én a helyében nem kérdezném a szurkolókat, miért nem verik meg a petárdázó ultrákat, mert az ilyenből nyolc, sőt, nyolcvannyolc napon túl gyógyuló svédtorna szokott következni, a magyar egészségügy teljes vertikumának látogatásával, de akkor ezek szerint Pilhál sporttársat sem engedték be a mérkőzésre. Nyilván, hiszen nem volt akkreditációja, nézőnek ment volna, nem tudósítani. Fel is mérgelődött – joggal – másnap meg is írta jegyzetben. Csak elfelejtett egyeztetni a sportrovattal, nem nézte meg az előző napi számot sem. Írta, vesztére, amit látott.

Márpedig egy Magyar Idők-típusú lapnál a tények veszélyes dolgok.

Zénóni mélységekbe révedünk, ó, Múzsa, hiszen ha csakis és kizárólag a kormánysajtóból tájékozódnánk, most elvesztünk volna: Kerberosz összes feje sem volna képes megmondani, voltak-e nézők a meccsen, avagy sem, de még a Szfinx is tanácstalanul hallgatna.

Szerencsére még maradt pár roncsa a független sajtónak, így tudjuk: nem voltak, nem is lehettek.

Ennek egy normális szerkesztőségben fegyelmi szokott a következménye lenni, le merem fogadni, hogy esetünkben is így lesz. Csak normális szerkesztőségben a sportrovat munkatársát büntetnék meg – ha első hiba, akkor csak orbitális pénzbüntetés szokott járni, ha sokadik, akkor bizony kirúgás. De most, attól tartok, Pilhál mestert fogják szankcionálni: azért, mert elmulasztotta egyeztetni a tényeket a lap álláspontjával.

Summa summarum: a Magyar Idők hazudott.

És nem arról van szó, hogy egy vélekedés vagy feltételezés nem igazolódott be: magam is művelem a sportújságírást, így tudom, hogy percekben, pontokban, méterekben, számokban nem lehet, nem szabad sem hazudni, sem tévedni. Ez nem vélekedés volt, hanem konkrét adat tudatos meghamisítása, valószínűleg hanyagságból.

Hazudtak tehát.

Elnézem a mai főoldal címeit.

Ezeket is pont annyira tessék elhinni, mint az Újpest-Vasas közönségét.

És ők beszélnek szenzációhajhász, hazug, liberális sajtóról.

Én a helyükben most kicsit hallgatnék ez ügyben, és a tintában tartanám az orromat.

Vagy elsüllyednék szégyenemben, na nem nagyon, csak annyira, hogy mélyfúrás és Eötvös-inga nélkül meg se tudjanak találni.

Realitás-Magyar Idők 1-0 (1-0).

A sulyokvetés világrekordja megdőlt a Szusza Ferenc stadionban.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Egymondat: 30 millánál tart a Jobbik

A közösségi adományozási kampány hatodik napján, szerda estig már 31 948 311 forint folyt be …