Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Százados úr, sejehaj

Szele Tamás: Százados úr, sejehaj

Csendes nap volt a tegnapi, sehol egy robbanás, még bombariadó sem volt: kezdünk visszaszokni a rendes kerékvágásba, a kezek visszakerültek egymás torkára, az agyarak is ugyanúgy csattognak, a szájak habzásáról már nem is beszélve, mint a békeidőkben, mikor még nem röpködtek facsavarok a Király utcában. És hát a hírek is megszokottan szívderítőek.

Míg a Körút sarkán a gránátosok gyakorlatoznak, Németh Szilárd leckét adott utászatból (vagy inkább utászkodásból? Nehezek ezek a katonai szakkifejezések). Rendkívüli bizottsági ülést hívott össze abból az alkalomból, hogy rájött, miszerint a párizsi mészárlások szervezője, Salah Abdeslam járt tavaly Budapesten, és véleménye szerint emiatt le kell tartóztatni mindenkit, akit Soros György támogat. Sokat levon a felfedezés újdonságából, hogy Abdeslam budapesti kirándulásai már két héttel a párizsi tragédia után ismertté váltak, írt is róla eleget a sajtó, az a sajtó, amit rezsiszakértőnk nem olvas, így az országban egyedül őt sokkolta ez a felfedezés.

Németh úr, sajnálom, kissé elkésett. Különben pedig legyen erős: nagyon sokan jártak már Budapesten, többek között 1911-ben Thomas Alva Edison, később Matuska Szilveszter, még később Soros György, sőt, Németh Szilárd is megfordult már ezen a településen. Szerintem egy módon segíthetnénk ezen az áldatlan állapoton: hatósági főszabálybelég útján be kell tiltani Budapestet. Indoklásnak elég annyi is, amit a méltóságos rezsiherceg a DC Leaksen olvasott – ezt az orosz propaganda-honlapot bezzeg olvassa állítólag, sőt, hiteles forrásnak is tekinti, míg a magyar sajtót figyelmen kívül hagyja. Főtanácsadó úr, mi ez a kozmopolitizmus? És tessék mondani, milyen nyelven tetszett olvasni azt a világbolondító oldalt?

Angolul?

Vagy elküldték az eredeti, orosz verziót?

Ugyan már. Mindannyian tudjuk, hogy a klasszikus műveltségű Németh latinul és ógörögül olvassa az internetes oldalakat.

Egyszerre latinul és ógörögül.

Egyszóval, hogy egy másik klasszikust idézzek, „özönölnek a jó hírek”.

A szerveződő határvadász alakulatok például ki kéne már írjanak egy pályázatot a hadtest jelmondatára, mert nem úgy megy az, hogy csatakiáltás nélkül járőrözik a marcona hadfi, kell az, nagyon kell. Lenne is rögtön pár javaslatom.

„Karom erős, szívem bátor, én vagyok a terminátor!”

Nem jó, amerikai filmre utal. Akkor:

„Hajam szőke, arcom ragyog, én a pszichopata vagyok!”

Ez már jobb, ráadásul a szervezők képességeit figyelembe véve még igaznak is tűnik.

Mert, kérem, mit ad a Magyarok Istene?

Én azt értem, hogy ezekben a vérzivataros időkben, midőn a Balsors tűzvihara jegesen tépázza ezerszer áldott hazánk aranykalásszal ékes rögeit és a magyar árvalányhaját konokul előreszegezve egyedül száll szembe a Poklok Kapuinak minden cselszövényével a nyílt határsávban, minden emberre szükség van. Főleg a határvadászoknál van szükség minden emberre, kivétel nélkül, minden magyar képes tenni valamit minden magyarért, egyszóval, be kell zupálni, egyenruhát mindenkire, aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.

Valamint most jó lenni katonának, mert Orbánnak verbuválnak.

De mindenkit verbuválnak?

Mindenkit.

A nyolc hónapos terhes kismamákat is.

Igen, kérem, őket is sorozzák. Vagyis toborozzák. De kötelező módon.

Mint a fél magyar sajtó megírta, nyolc hónapos terhesen hívtak be rendőrségi határvadász-tájékoztatóra egy kaposvári kismamát, éspedig kötelező jelleggel. Hiába mondta, hogy hiszen bármelyik pillanatban szülhet, nem volt apelláta a munkaügyi központban, este jött a parancsolat, violaszín pecsét alatt, menni kellett mindenképpen, Kaposvárról Marcaliba, ha terhes a hölgy, ha nem.

Ugyanis ha nem ment volna a terhes rekruta, törlik a közmunka-programból, márpedig ő kulturális közmunkából él. Vagyis diplomás, de legalábbis érettségizett rabszolga. Meg kellett jelennie, ugyanis a törvény szerint a felajánlott lehetőségeket nem szabad visszautasítani. Ha határvadászatot ajánlanak, azt sem. Ha mindenórás terhesnek ajánlják, akkor sem. A szülei végül vitték-hozták kocsival, és meg kell hagyni, mikor a toborzóközpontban aláírta a jelenléti ívet, mehetett is, nem kellett végigülni a marconasági tanfolyást, de tudom, Istenem, annak a munkaügyi fősamesznek, aki nem tett vele kivételt, magam tartanék legszívesebben egy lelkigyakorlatot, valódi kereszténydemokrata szellemben.

Azzal kezdenénk, hogy elimádkoznánk közösen a bakamiatyánkot, én mondanám, ő hallgatná.

A folytatást nem is részletezem, legyen elég annyi, hogy Potrien őrmester elismerően csettintene a gyakorlat láttán és a végén meghívna egy félliter vörösborra a kantinban.

Hát azt a büdös jó mindenségit a kirelajzomának, értem én, hogy embertelen ez a rendszer, de mit várnak, mégis? Hogy a nehézgéppuskás a határ védelmében vívott tűzharc közben, midőn fegyvertelen szír fogorvosokat tart páncéltörő tűz alatt, mintegy mellékesen hármasikreket is szüljön, nemzetpolitikai érdekeinket szem előtt tartva?

Már a terhes asszonyt sem kímélik?

Képviselők kergetnek civileket a bizottságokban, közben meg elmebetegek robbantgatnak a Körúton, rendőröket sebesítenek meg életveszélyesen, de az államapparátus olyan tehetetlen, hogy másfél napig annyit sem bír mondani, ha valódi problémával szembesül, hogy félkalap?

Kérem tisztelettel, eljött az ideje, hogy kimondjuk: a Nemzeti Együttműködés Rendszere nem létezik. Mint rendszer semmiképpen sem.

Ezt a valamit arra találták ki, hogy képzelt diadalokat arasson képzelt ellenségek felett, képzelt erők birtokában. És arra tökéletesen meg is felel. Amint azonban találkozik a valósággal, vagy mérhetetlenül embertelen válaszokat ad a felmerülő helyzetekre, vagy egyszerűen csődöt mond, lefagy, mint Windows a kanyarban.

És elhisszük, kérem, még elhisszük, hogy ez egy társadalmi rendszer.

Elhisszük, hogy ezek politikusok és nem kapcabetyárok, mordályégetők, éjjelbátrak, útonállók.

Pedig még a fél országból is kapcabetyárt akarnak faragni.

Sőt, a terhes nőkből is.

Azt mondjuk, vasárnap eldől, hányan állnak még szóba velük egyáltalán.

Ördögöt: vasárnap csak az dől el, mit fognak majd nekünk hazudni a továbbiakban.

Mi miatt gyűlöljük majd egymást még jobban, ahelyett hogy velük járatnánk el végre a kutyakopogóst.

Csak azt sajnálom, hogy mikor ők születtek, még nem volt verbuválás a határvadászoknál.

Százados úr, sejehaj, százados úr, elmegy ám a csodába.

És akkor finom voltam.

Fotó innen

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szijjártó megint beleszállt Ukrajnába

Ukrajnáról bebizonyosodott, hogy az egyik leginkább féltve őrzött európai értéket, a kisebbségek védelmére vonatkozó jogszabályt …