Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Száznegyven év

Szele Tamás: Száznegyven év

Hej, kedves barátom-uram, jó diósady Ady Endre, jer, koccantsunk kupát, ha csak szerényet is – hiszen tegnap volt a születésed napja, a száznegyvenedik, habár, ahogy elnézlek, egy napot sem öregedtél. Sem te, sem amit írtál. A magyar sajtóban kutya sem ugatott utánad, hát legalább én meg ne feledkezzek terólad, aki a lábad nyomán jártam gyermekkoromban.

Nem kérdezem, jó barátom-uram, milyen lehet az Örökkévalóság, mert amennyit tudok róla, unalmas, bár amint téged ismerlek, fel tudod te azt dobni, hanem inkább mesélek én, miként vagyon itt a helyzet.

Itt, Csák Máté földjén.

Hát, csak amint leírtad. Nyakunkon vad, úri tatárok. Nagyobb igaza még sosem volt népnek, hitványabb Nérók még seholse éltek. Csak már nincs ma, nincs holnap. Ami új, hogy már nem szabad sírni a Kárpátok alatt, sőt, emlegetni sem okos ezt a hegységet. Az ugyanis a helyzet, hogy a fenenagy okosságunk és ősmagyar büszkeségünk mián, ha ma te pennát fognál, ugyan hamar kikiabálnák a kezedből, mondván, mi közöd neked a magyar élethez, menj te a hepehupás vén Szilágyságodba, menj te Párizsba, Váradra, menj a Pokolba, csak ne szólalj meg. Hogy ez mitől vagyon, tudom, de nem mondom: hagyjuk a perc-emberkéket dáridózni, építésre kész a mi kövünk, nagyot végezni mégis mi jövünk.

Nagyot és szépet, emberit s magyart… ez a ricsaj majd dallá simul át.

Hát aztán még mi újság? Szép szobrod áll a Japort előtt, az Emőd Tamásékkal, van egy üres szék is a talapzaton, hogy melléd ülhessen a kétkezi deák, ha kedve odaviszi – tudom, te is mosolyognál rajta. A Mülleráj is áll még, egész kedves vendéglő van a hátában, finom ételekkel, jó sörökkel. A megyeháza ott áll még, ahol volt, a bíróság is, de még a színház sem változott, illetve jobb, mint valaha. Váradon annyi az újság, hogy több a villamos, de legalább összevissza járnak, már amikor járnak.

Pesten?

Pesten téged elfelejtettek.

Egy vagy két publicisztikádat idézik, ha kell, három vagy négy versedet is, de tefelőled kevés szó folyik, mert csak az olyan bolondok olvasnak, mint én. Pedig ideje volna, mert a Parlamentben rosszabb ember ül, mint a Tisza volt – ennek nem különvonat jár, hanem egész külön kisvasút.

S még amennyivel több.

Amúgy sok minden Pesten sem változott. Öljük, marjuk egymást, ki zsidózik, ki cigányozik, ki nemzetezik, ki meg orrával az egekben járva magasztalja tulajdon erényét. Nagy a szegénység, butul a nép, butítják is rendesen – ez megint a papos, úri Magyarország.

Dudva, muhar.

Magyar Ugar.

Minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban.

A sajtó?

Alig él. Nincsenek már mecénások, nincs Nyugat, Karinthy a Facebookon posztolgat, Hatvanyt ma Sorosnak hívnák, de a csákmáték valamiért hadat üzentek neki, egyszóval nem segíthet, lap kevés van, független lap alig. Élünk, ahogy tudunk, tíz jó évig a halálban, egy rossz karddal száz csatában… Kergetjük a labanc hordát, siratjuk a szívünk sorsát, mégsem fordul felénk orcád, rossz csillagú Magyarország.

A legnagyobb baj, hogy nincs Holnap. Tán meg kéne csinálni – de kivel?

Jaj, kedves barátom-uram, ne keseregjek már itt, jer, koccintsuk össze kopott fakupáinkat, lesz ez még így sem. Azért van remény, mert van még Fény, csak mindenki véka alatt szeretné tartani, de ki nem alhat, mert olyan a természete, hogy ha kialszik, akkor vége mindennek.

Mondd, hogy lesz Holnap, csak a durva kő még faragatlan. Lesz ebből még pompás templom, dicső csarnok.

Mert zsarnokot már építettünk, most már csarnokot kéne.

Hej, barátom-uram, a lóval kérdeném, itt ezen a követlen úton, mert felüti néha fejét a lovam, és megkérdi, míg szép feje kigyúl:

„Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?”

Ne is mondd.

Inkább igyunk, jó barátom-uram.

Boldog születésnapot!

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Egymondat: 30 millánál tart a Jobbik

A közösségi adományozási kampány hatodik napján, szerda estig már 31 948 311 forint folyt be …