Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Szirénhang

Szele Tamás: Szirénhang

Vagy szirénahang, a csoda se tudja már eldönteni. Kérem tisztelettel, helyesbítenem kell néhány nappal ezelőtti írásomat. Abban ugyanis azt írtam, hogy a Jobbik soha nem ajánlott koalíciót egyetlen más politikai pártnak sem. Koalíciót mondjuk most sem ajánl, ez technikailag igaz is – de azért a baloldali választók szavazatait elvárná…

Úgy is mondhatjuk, hogy Vona Gábor szintet lépett, és most már level 39 warlock-firemage, de ez csak a szerepjátékosoknak mond valamit, egyszerűbben úgy fogalmazhatnánk, hogy fuvolázik, mint a hammelni patkányfogó, csalogatja, akit lehet. Hát remélhetőleg nem sokan fognak vele tartani, mert ebből nagy csalódás lehet, akkora, hogy az életben nem felejtjük el. De lássuk, mi történt.

Ugyebár, Botka mester a hét elején lemondott a miniszterelnök-jelöltségről, itt bővebben nem részletezhetjük, miért is, illetve részletezhetnénk, csak akkor ennek az írásnak az kéne legyen a címe, hogy Háború és béke, valamint legalább hét kötetben jelenne meg. Maradjunk annyiban, hogy lemondott. Amit Vona Gábor nem kis kárörömmel vett tudomásul, főleg, mert ez alkalomból elmaradt a tévévitája Botkával – egy gonddal kevesebb. Sőt, ha már így alakultak a dolgok, Facebook-posztban szólította meg a baloldali választókat – és itt kezd tragédiába fordulni a komédia.

Mert mit ír Vona Gábor?

„Tisztelt baloldali Honfitársam!
Hétfőn egy hosszabb idő óta szervezett tévévitára készültem Botka Lászlóval, a baloldal miniszterelnök-jelöltjével. Botka úr azonban a vita napján úgy döntött, mégsem vállalja a miniszterelnök-jelöltséget. A magam részéről sajnálatosnak tartom ezt a lépést, mert egy felkészült ellenféllel szemben élő adásban szerettem volna bizonyítani, hogy alkalmasabb vagyok az ország vezetésére, mint ő.”

Idáig értjük, magyarázza a bizonyítványát, nem lesz vita, mert elmarad, és különben sem lehet bemenni az iskolába, kiemelték a kaput átalakítás céljából, nem lehet bemenni, nincs kapu, mint Karinthyben. De az episztola folytatódik:

„Megmutatni, hogy van programom a társadalom minden tagja számára, legyen az fiatal, középkorú vagy idős, munkás vagy értelmiségi, jobboldali vagy baloldali, vidéki vagy fővárosi. Úgy gondolom, sok baloldali néző is várta ezt az estét. Sajnálom, hogy nem valósult meg, ezért úgy döntöttem, nemzeti, konzervatív polgárként nyílt levélben fordulok baloldali honfitársaimhoz, hogy elmondhassam nekik szóló üzenetemet.”

Hát, azt elhiszem, hogy lenne neki programja mindenki számára, csak épp ez a legtöbbeknek nagyon kellemetlen program lenne.

„Magyarországon az emberek többsége kormányváltást akar. Meggyőződésem szerint jóval többen, mint azt a közvélemény-kutatók ki tudják mutatni. Az országnak elege van Orbán Viktor aljas, szociálisan érzéketlen, antidemokratikus és korrupt uralkodásából. 2018-ban a társadalom el fogja zavarni a maffiakormányt, hogy a további leszakadás helyett felemelkedő Magyarországot építhessünk. Ehhez azonban minden kormányváltást akaró emberre szükség van.”

Magyarul: szavazz rám, ha kormányváltást akarsz, az más kérdés, hogy semmi jót nem ígérek neked, de hátha jobban utálod a mostani vezetést, mint amennyire tekintettel vagy a saját érdekeidre – és hát, kedves magyar választó, mindig hülyének néztek, pont most, pont Vona miért ne tenné? Ha elhiszed, hogy az ellenséged ellensége a barátod, elhiszel te minden egyebet is.

A furfangos diák szörnyet prüsszente rá, de Vona a beszédét tovább is folytatá.

„Hétfőn, Botka László lemondásával megváltozott az ellenzék helyzete. Nem rosszabb lett, hanem egyértelműbb. Világossá vált, hogy ki a kihívó erő. Világossá vált, hogy a kormányváltáshoz nem pártelnökök matematikai képletei kellenek, hanem az erő felmutatása. Világossá vált, hogy a választási sikerhez elszántság, egység, szervezeti háttér, erős támogatottság, program és szorgalom kell. Világossá vált, hogy az a vezető, aki a saját pártjának sorait sem képes rendezni, nem lehet alkalmas egy egész ország vezetésére. A hétfői napig a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt és a legerősebb ellenzéki alternatíva volt. Hétfő óta a néppárti Jobbik már nem csupán a legerősebb, hanem – túlzás nélkül állíthatom – az egyedüli kormányváltó alternatíva.”

Aha. Hát, ha az összes többi alternatívát nem számolom, hanem csak a Jobbikot tekintem, akkor, és csakis akkor. Na, de miért kéne nekem minden más lehetőséget figyelmen kívül hagynom? Mert Vona Gábor azt mondta? Meg mert neki így jönne jól? Vagy mert „történelmi szövetséget” ajánl? Kérem szépen, ez csak egy üres frázis.

Kicsit hasonlít a szalézi rend jelszavára Vona üzenete: „Da mihi animas, cetera tolle”, „Adj nekem lelkeket, minden mást vegyél el”.

Tulajdonképpen mit kínál tehát Vona a baloldali szavazóknak? Kormányváltást. Ami akkor is megtörténne, ha nem ő váltaná le a kormányt, legalábbis elvben (sok esélyt nem látok rá). És ezen kívül?

„A Jobbik elképzeléseiben többek között szerepel a bérunió, a bérlakásépítési program, az erős szakszervezetek megteremtése, az alacsonyabb nyugdíjak növelése, a devizahitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása, a hazai kisvállalkozások támogatása, a teljes körű elszámoltatás és a korrupció írmagjáig történő kiirtása.”

Elnézést, de mindenki más is ugyanezeket ígéri. Sőt, maga a kormány is. Persze, hogy ezek az ígéretei mindenkinek, hiszen ezek a legkomolyabb problémák, de ha olyan egyszerűen meg lehetne oldani őket, már rég túl lennénk rajtuk. A sokat emlegetett bérunió remekül hangzik, de komoly gazdasági következményei volnának, például egyes befektetők elvinnék a megbízásaikat Külső-Mongóliába vagy Burundiba. Persze, hogy közelíteni kéne a keleti és nyugati béreket egymáshoz, de azért a gazdaság hatalmi szóra nem fog megváltozni… A bérlakás-programot is megígérte már mindenki – a fiatal szavazók kedvéért -, a nyugdíjemelést is, a devizahitelek stabilizálását is, olyan magyar kormány meg sosem volt az elmúlt harminc évben, amelyik elvben és papíron ne támogatta volna a hazai kisvállalkozásokat. Ezek szép ígéretek, csak már nagyon sokat hallottuk őket, és senki sem volt képes betartani a szavát.

Még egyszer kérdem, mit ígér tehát Vona Gábor az általa megszólított baloldali szavazóknak cserébe a történelmi szövetségért?

Ha lehántjuk a frázisokról a sallangot, akkor – tulajdonképpen semmit. Illetve, semmi újat, semmi olyant, amit bárki más meg ne ígért volna. Azt akarja, hogy válasszák meg, mert csak, és utána úgyis minden pont úgy lesz, ahogy ő szeretné.

Ez azért kicsit kevés egy szövetségért.

Vonával bizony eben gubát cserélnénk, rablót váltanánk haramiára. És nem mellesleg, a Jobbik eddigi előélete tökéletes bizonyíték arra, hogy a világ lehető legrosszabb kisebbség-politikájára számíthatnánk tőlük, rosszabbra még a mostaninál is, a gazdaság bütykölgetésével a mainál is nagyobb csődbe vinnék az országot és erőszakosabbak volnának minden elődjüknél.

Summa summarum: Vona nem ígér semmit, de cserébe mindent kér.

Ízlés dolga, aki akar, higgyen neki.

Én ezt nagyon rossz üzletnek találom.

Bolond, aki belemegy.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Lezsák nem tud leszállni a hungarikum-rollerről

A Hungarikum Bizottságnak jövőre az újabb értékek feltárása mellett egyre nagyobb hangsúlyt kell majd helyeznie …