Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Tengeralattjáró a Twitteren

Szele Tamás: Tengeralattjáró a Twitteren

Méghozzá sárga. Kérem, lehet szeretni vagy nem szeretni Donald Trumpot, nekem speciel az első változat nem megy, de hogy sok szórakozás vár ránk még legalább négy éven keresztül, azt már most megjósolhatom. Ő szinkronizálja ugyanis az Egyesült Államokat a Twitteren, mint államot. Most is kidobott az ablakon egy tengeralattjárót.

Ami még szürrealista képzavarnak sem utolsó. De végül is mi történt? A történet régebben kezdődött. Az ugyanis a helyzet, hogy a Kínai Népköztársaság kissé szabadon értelmezi a nemzetközi jogot – úgy általában mindenféle jogot, ha történetesen érdekei úgy diktálják – ez más államokról is elmondható, de egyikre sem jellemző annyira, mint a hatalmas Középső Birodalomra. Esetünkben egészen egyszerűen az a probléma, hogy míg a világon mindenki más, így szomszédai, vagyis a Fülöp-szigetek, Vietnam és Malajzia is úgy gondolja, hogy a Dél-kínai tengeren vannak kínai, Fülöp-szigeteki, vietnami és maláj felségvizek, ezen kívül pedig nemzetközi területnek számít, addig Kína a teljes tengert a sajátjának tekinti, majdhogynem parttól partig.

Övé, és kész.

Miért?

Mert kell neki.

Miért is kell neki?

Mert többek között erre vezet a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonala. Szingapúr ennek a segítségével válhatott halászfaluból metropolisszá, ebben, kérem, pénz van. Nem olaj, nem arany, nem urán: pénz.

Ezért épít Kína mindenféle érdekességeket a Spratly-szigeteken, melyek inkább zátonyok, mint szigetek: a legnagyobb szárazföld közülük a Tajping-sziget, 1,3 kilométer hosszú és a legmagasabb pontja 3,8 méter. Szóval, elvben ezek a helyek nem lennének alkalmasak hajótörésen kívül semmire sem.

Arra is csak korlátozott mértékben.

Kína viszont katonai támaszpontokat telepít rájuk. Persze nem a csupasz korallra, arra nem lehetne: előtte szép, nagy mesterséges szigeteket épít a zátonyokra. Van ezeken minden, rakétaállások, légvédelem, radarállomások, kifutópályák, a Pokol, de legalábbis a tenger fenekére tudnak küldeni bármit hatótávolságon belül.

Az ám, csakhogy a támaszpontok – melyeket Kína békés halászfalvaknak és ellátó-állomásoknak nevez – bizony nemzetközi vizeken vannak. Kicsit faramuci a helyzet, ugyanis a zátonyok annexiójával Peking nem sértette meg egyetlen más ország területét sem, lévén, hogy új szigetei korábban nem is léteztek – viszont sérti minden szomszédja érdekeit. Sőt, minden hajózásban érdekelt államét is.

Milyen érdekes, ezek közé tartozik többek között az Egyesült Államok.

Nyílt – és reálisan vállalhatatlan – katonai konfliktus nélkül nem akadályozhatják meg a támaszpontok építését, de azért jó tudni, hogy mi is van ott. Kiváló műholdfelvételek készültek, egy pár nyilvános is, a Washington Postban megtekinthetők, csakhogy ennyi nem elég. Felülről nem biztos, vagy legalábbis nem teljesen biztos, mi micsoda a képen. Ezért járnak-kelnek kis, pár méteres robot-tengeralattjárók arrafelé a Navy színeiben, vízalatti drónok, és gyűjtögetik az adatokat, mint a szorgos kis hangya. Hivatalosan ezek nem katonai eszközök, és a tengervíz sótartalmát mérik, persze, hogyne, azt is mérik – meg minden mást is. A kínai haditengerészet persze nem örül nekik, a minap is elkaptak egyet, kihalászták és hazavitték.

Ilyenkor az elfogott eszközt teljesen dokumentálják, miszlikbe szétszedik, ami ismeretlen technológia van benne, ellopják, aztán összeszerelik és udvariasan mosolyogva visszaadják: „Jé, mit találtunk, nem a tiétek?”

A másik félnek is illik udvariasan mosolyogni, csikorgó fogakkal, szépen megköszönni: „De, a miénk, már kerestük, nem is értjük, hogy hagyhattuk el…” Aztán folytatódik a Nagy Játék, csak mindkét fél okosabb lesz kicsit.

Esetünkben már terjed a vicc, hogy a kínaiaknak nem volt mit ellopni a drónból, mert minden alkatrészén olvasható volt, miszerint „Made in China”, de azért udvariasan értesítették a Pentagont, hogy visszaadnák, ami náluk van.

A Pentagon szintén a szabályok szerint játszott, közölte, hogy köszönik, mennek érte. Ebbe a víg, bicskázós eszmecserébe robbant bele a megválasztott, de még esküt nem tett Trump a Twitteren, és itt vált kabarévá az egész mérsékelt habzású kémkedési botrány.

Trump ugyanis először olyan tweetet közölt, ami szerint ez egy „elnöktelen” cselekedet volt Kína részéről.

„China steals United States Navy research drone in international waters – rips it out of water and takes it to China in unpresidented act.”

Kicsit ideges lehetett az elő-elnök (ha van előember, elő-elnök is kell legyen), de később kijavította az „ unpresidented” kifejezést „unprecedented”-re, ami példátlant jelent. Hát, nem sok haja szála hullhatott ki a kémkedés történelmének tanulmányozásában, mert épp, hogy nem példátlan az eset, sőt. Tizenöt évvel ezelőtt már földre kényszerített Hajnan szigetén egy kínai vadászgép egy EP-3E Aries típusú amerikai kémrepülőgépet, azt is visszaadták, az igaz, darabokban, ugyanis szétszedni sikerült, de összerakni nyom nélkül nem egészen.

Trump akkoriban nem sok újságot olvashatott.

Azonban tovább ment ebben az ügyben. Mikor megtudta, hogy a Pentagon hajlandó visszavenni az ellopott tengeralattjárócskát, tweetelt még egyet, miszerint:

„We should tell China that we don’t want the drone they stole back.- let them keep it!”

Vagyis, kissé szabadon: nem kell nekünk az az ócskavas, Kína megtarthatja.

Kína közben erősen indignálódva reagál, hiszen Trump folyamatosan tolvajnak nevezi őket, és ez úribb körökben nem szokás. Hogy mi lesz a drón sorsa, az még kérdéses, de hogy Trumpnak kéne venni egy térképet és valaki elmagyarázhatná neki azt is, miszerint Kína és a Tongai Királyság politikai, gazdasági és katonai súlya között van némi különbség, az biztos. Erősen ajánlatos lenne nem bajuszt akasztani a sárkánnyal, csúffá teheti az embert.

Trumpnak még ajánlanék elnöki szempontok figyelembe vétele okából egy kínai bölcsességet is, mely szerint “Pompás hely a császár kertje, csak nem jó soká lakni benne”.

Ő sem fog örökké ott lakni.

A vitában – szokás szerint – senkinek sincs maradéktalanul igaza, de arról eddig nem tudtam, hogy az Egyesült Államokban a Navy tulajdonának kótyavetyéje is elnöki jogkör. Egy ilyen kis drón nem két centbe kerül a sarki drugstore-ban – Trump megérdemelné, ha a kínaiak megtartják, hogy neki kelljen kifizetnie. Persze, nem fogja, mondjuk azt sem hinném, hogy megtartanák, de hogy ezentúl a Dél-kínai tengeren szó szerint hálóval fogják halászni az amerikai kémeszközöket, az is biztos.

Vegye már el valaki Trumptól azt az átkozott okostelefont.

Ne tweetelgessen az Egyesült Államok nevében, mint egy megkergült, tizenkét éves kölyök, aki beszabadult a papa fiókjába és megtalálta a jelszavakat.

Még nem is elnök, már tengeri konfliktust kavart.

Mi lesz ebből, ha leteszi az esküt?

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

11 áldozatot követelt a Moszkván átvonuló vihar

Tizenegyen életüket vesztették, és hetvenen pedig súlyosan megsérültek egy Moszkván és az elővárosain hétfőn átvonuló …