Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Többféle igazságokról

Szele Tamás: Többféle igazságokról

Hát kérem, végre hétvége, ami azért végre, mert nem ülésezik az Országgyűlés, tehát mára nem jut újabb idegborzoló jogi újítás, törvényjavaslat, az ember foglalkozhat a fontos dolgokkal. Egyelőre még nem a gulyáslevessel és csipetkével, bár az később nagyon fontos lesz, hanem azzal, hogy mi is ez az igazság meg ez a sajtó egyáltalán.

És mi a fenéért olyan fontos nekünk.

Lehetne fontosabb a gulyásleves. Csipetkével.

Vannak is sokan, akiknek az a lényegesebb.

No, mármost ezzel az igazság- meg sajtó-dologgal hét közben nem volt idő foglalkozni, ez elvi kérdés, a héten meg gyakorlatilag vetették meg a magyar diktatúra közjogi alapjait, melyek különben már szépen ki voltak ásva, most csak a betont öntötték, de ha ma nem melóznak a vámpírok az Országházban, nézzük meg, mi is történt a hét folyamán az elvi síkokon, különös tekintettel a médiára, kommunikációra, online sajtóra, közösségi oldalakra, trópusokra és figurákra.

Hát legelsőbben is, a Facebook végre megsemmisített egy teljes magyar online álhírlap-hálózatot. Ne kezdjünk örülni, nem egészen fact-check, igazságtartalom-ellenőrzés alapján, hanem egyrészt azért, mert sokan jelentették (ami azonban teljesen reális, igazmondó lapokkal is megesik), másrészt meg mert túl nagyot haraptak, az egyik rémületesen nagy hazugságukat egy neves magyar kutató biológus nevével, képével illusztrálták, sőt, interjúkat és nyilatkozatokat is hamisítottak. A tudós feljelentést tett, ez billenthette el Justitia mérlegének nyelvét, habár a feljelentés – ami ebben az esetben nagyon helyes és szükséges volt! – nem mindig a jófiúk eszköze, engem például jelentett már fel írás miatt Orosz Mihály Zoltán is, csak épp úgy elvesztette a pert, mint a huzat. Különben az inkriminált hamisításokra azért volt szükség, hogy egy ez idő szerint megfelelően nem elemzett gyógymódot és csodaszert reklámozhassanak – a gyógyszeripar még vizsgálja annak a bizonyos olajnak a hatását, de a szélhámosok már árulják, a piaci ár tízszereséért. A gyógyíthatatlan betegségben szenvedők meg – ha nem tudják, hogy kapható ez olcsóbban is – kifizetik a pofátlanul magas árat.

Undorító nyerészkedés a kétségbeesett embereken?

Az.

Amint az is undorító, hogy az álhírlap-hálózatot (Káprázatos Club, NŐK Blogja, Magyarok Blogja, Világpolgár, 40 év felettiek közössége, A Tudás Fája) egy negyvennyolc éves orosházi tanárnő, bizonyos Nagy Erika üzemeltette, olyan helyesírással, ami az általános iskolában komoly okot adna az osztályismétlésre. A Fakepalm oldal – amelyik komoly részt vállalt a csaló elleni nyomozásból – beszélt is a hölggyel, az lebuktatóinak válogatott szidalmazása mellett elismerte, hogy valóban ő futtatta az oldalakat, és még panaszkodott is egy sort, hogy milyen sok munkája ment most kárba a törlésükkel.

Akkor most kinek volt igaza? Objektíve a Facebooknak, hiszen egy aljas csalássorozatnak, halálos betegeken való élősködésnek vetett véget. Szubjektíve? Szubjektíve a tanerő úgy érezheti, hogy elesett a jó kis jövedelmétől, amiért pedig mennyit dolgozott, a betegek úgy érezhetik, hogy elestek a gyógyulás esélyétől, holott ez a fasorban sem volt, ide a rozsdás bökőt, hogy mindkét fél újrakezdi és esetleg még belekeveredik az ügybe a gyógyszerlobbi és mondjuk az illuminátusok összeesküvése is. Különben: újra is kezdte a lady, már építi az újabb hálózatát.

Aki azt akarja, hogy hazudjanak neki, az meg is fogja kapni. Még az élete árán is. Aki egyszer elkötelezte magát a hazugság mellett, és őszintén hisz benne, azt nincs gyógyszer, mi felsegéli, annak nincs orvosság a kertben.

Vegyünk egy másik hazugságot, ha már itt tartunk. Gyönyörű cím a 444-ben:

„Debilitástörténeti mérföldkő: A Pesti Srácok bemószerolta a Heti Válaszost, hogy Soros emberével parolázik, de a rendezvényen ott volt a Magyar Idők munkatársa is”.

Mi történt?

Az, hogy Michael Roth, a német külügyminisztérium európai ügyekért felelős államtitkára tartott egy sajtóbeszélgetést, amin civilszervezetek képviselői mellett újságírók is részt vettek. Ez a szakmában rutinfeladat, mármint az ilyen helyekre eljárni, úribb sajtótájékoztatókon, beszélgetéseken friss a pogácsa, kevésbé úri helyeken pár napos, ha annyi ezresem volna, ahányszor majdnem elaludtam ilyen rendezvényeken, most yachtot vennék Aruba kikötőjében. De lehet, hogy Nassauban, a Bahamákon.

Mármost ezen a sajtótájon részt vett Stumpf András is, mert miért ne vett volna részt, sőt, részt vett Kottász Zoltán, a Magyar Idők és a Karc FM munkatársa is. A Pesti Srácok anonim jegyzetírója Stumpfot ismerhette képről, Kottászt nem, így képes volt leírni, miszerint

Stumpf András Soros civiljeivel és a fideszgyűlölő német államtitkárral egyeztetett Berlinben”.

Azt nem tették hozzá, hogy az egyeztetésen képviseltette magát a nemhivatalos kormánylap is, mivel észre sem vették. Hát először is, ha az embert minősítené, hogy ki mindenkivel láthatták már együtt, érdekes volna, ugyanis engem például láttak már a dalai lámával épp úgy, mint Richard B. Spencer amerikai alt-right szörnyeteggel, mindkettővel szakmám gyakorlása közben találkoztam. Szóval, túl azon, hogy egy államtitkári sajtótájékoztatóra illik elmenni, ha szépen hívják az embert, az újságírót nem minősíti az alanya. Se Stumpfot, se Kottászt. De még engem sem. A Pest Srácok névtelen munkáslevelezője egyszerűen elnézte a dolgot, látott egy fotót, rajta egy német államtitkárt meg Stumpfot, kit érdekel, kik a többiek, írt egy bődületes marhaságot és elment kávézni. Az olvasói reakciókat végignézve: minden hozzászóló kínosan kerüli a tévedés említését (kivéve azokat, akik kizárólag azt említik), és kórusban gyűlölik Stumpfot. Nem mondom, én sem kedvelem, volt már gondom miatta, de, mint a jereváni rádió válaszában, nem ezért szeretjük. Illetve, esetünkben nem ezért nemszeretjük, ugyanis ez egy hazugság.

Igen, nekünk hazugság a Pesti Srácok bombasztikus, propagandaírása, és objektíve az is – de az elkötelezett olvasó számára szubjektíve színigaz! És az életben nem fogjuk meggyőzni ennek az ellenkezőjéről, a tényeket mellékkörülményeknek tekinti, és nem hagyja magát tőlük zavartatni.

Akkor lássuk a harmadik esetünket, kedves Watsonom. Ez amerikai történet: mészárlás zajlott egy régi, veretes, annapolisi szerkesztőségben, a lap annyira régi, hogy a kiadóvállalata 1727-ben kezdte a szakmát, de a mostani orgánum, a Capital Gazette jogelődjét is 1884-ben alapították. Szóval, volt hagyománya a lapnak.

Most meg öt halottja és rengeteg sebesültje van.

„Az elkövető Jarrod Ramos 2012-ben rágalmazásért beperelte a Capital Gazette-et, miután a lap, bírósági iratok alapján arról írt, hogyan zaklatott a férfi egy nőt. A férfi trágár e-mailekkel zaklatta a nőt, és azt üzente neki: ölje meg magát. Ramost elítélték zaklatás miatt, de amikor a Capital Gazette megírta a történetet, arra panaszkodott, hogy a lap nem korrekten mutatta be a dokumentumokat. Ezért perelni is próbált, de bíróság végül elutasította a keresetét.” (Index)

Ezek után ment be Ramos a szerkesztőségbe egy shotgunnal.

Szakmai szempontból ennél simább ügy nem létezik. A dokumentumok a bíróságról származtak, a bemutatásuk nem véleményt támasztott alá, hanem jogerős ítéletet, világos, hogy Ramos keresetét elutasították, ugyanis kicsit sem volt igaza.

Objektíve.

Szubjektíve, Ramos saját kicsiny, beteg világában ő volt az Üldözött Ártatlanság, aki ellen összeesküdött a gonosz sajtó és az álnok bíróság. Jarrod Ramos végső soron azért mészárolt le öt ártatlan újságírót, mert nem tudott és nem is akart különbséget tenni a szubjektív és az objektív igazság között.

Tetszik már érteni, hol a baj? És nem csak a sajtóban, nem csak a kommunikációban.

Ez nagy, általános betegség.

Senkit sem érdekelnek az objektív tények, ha van véleménye is.

Szerencsére az esetek nagy részében a véleményünk egybevág a tudatunktól független valósággal, így életben maradunk, mert nem alakul ki az a nézetünk, hogy keresztül tudunk sétálni a közeledő bécsi gyorson, de egyre gyakrabban kerül szembe egymással a szubjektív vélemény és az objektív tény. Egyre kevesebbet mérlegelnek az emberek, egyre többet hisznek.

Márpedig, amíg azt akarjuk, hogy hazudjanak nekünk, addig fognak is.

Ne a sajtóban vagy a kommunikációs eszközökben keressük a hibát, a hiba a fogadó közegben, vagyis bennünk van.

A valósággal szemben hosszú ideig még soha nem sikerült érdeket vagy véleményt érvényesíteni, egy darabig menni szokott, de aztán kiderül, hogy a csodafegyver nem létezik, az örökmozgó sem és a petróleum sem gyógyítja a rákot, minek következtében a dolgoknak csúnya végük lesz.

A valóság azonban mégis folyamatos ostrom alatt áll, mindenki azt hiszi, hogy lényegtelen. Rövid távon el is érnek némi sikereket – hosszú távon mindig a tények győznek.

Kérem, ne tessenek hinni.

Gondolkodni, mérlegelni tessenek.

És nem a sajtó, nem az internet, nem a Facebook a hibás.

Ügyes ember egy karika sajttal is tökön tudja szúrni magát, ha nagyon akarja.

Az eszköz ártatlan. Az elkövető a vétkes, még ha maga ellen vétkezik is.

És mostanság egyre többen próbálkoznak ezzel.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Az MSZP-Párbeszéd Kásler Miklós bizottsági meghallgatását kezdeményezi az egészségügy helyzete miatt

Az MSZP-Párbeszéd az egészségügyért felelős miniszter, Kásler Miklós meghallgatását kezdeményezi az Országgyűlés népjóléti bizottságában – …