Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Törvényi veszedelem

Szele Tamás: Törvényi veszedelem

Van, kérem, aki sosem akar felnőni. Ha eléri azt az életkort, amikor már illik dolgozni valamit, hát beáll biztonsági őrnek egy gyanús céghez. Nem minden biztonsági őr ilyen, nem is állítanám, ahogy nem is mindegyik kopasz – de a Ligetben működő erők most éppen Egervár vagy Szigetvár ostromát akarják játszani napok óta, csak sajnos sehol egy török.

A Ligetvédők meg egyáltalán nem ostromolják őket: egy kínszenvedés lehet úgy háborúsdizni, hogy a kiszemelt ellenfél egyáltalán nem játszik, nincs fakardja, fapuskája, nem mondja, hogy „puff-puff”, egyáltalán, bele sem megy a verekedésbe – nagyon nehéz a kopaszoknak így komolyan venni magukat.

Vagy a helyzetet.

De lássuk a tényeket.

ligetArról van szó, hogy a pár nappal ezelőtti atrocitások után – mint azt lapunknak Antal Nikoletta, az egyik főszervező elmondta – született egy bizonyos megegyezés a két fél között, a rendőrség közvetítésével. Éspedig arról, hogy a további összeütközések elkerülése céljából a terület négy kapuja közül a három kisebbet a Ligetvédők fogják ellenőrizni, a negyediket, ami akkora, hogy azon munkagépek is tudnak közlekedni, a biztonságiak. Így elvben a két társaság elkerülheti egymást, és majdnem úgy néz ki a helyzet, mint annak idején Nyugat-Berlin. Nos, a biztonságiak első dolga az volt, hogy a saját, szép, nagy kapujukat belülről eltorlaszolják. Mint egy Dobó István, aki befalazta a főkaput, mikor jött a török. No, de ebből következően a három kisebb kapun kell ki-be járjanak – az egyiket akkor zárták le a Ligetvédők, amikor egy motorral száguldozó biztonsági majdnem elgázolt egy másfél éves kisgyereket. A konfliktus forrása végső soron kettős: az első ok az, hogy a biztonságiak nem hajlandóak a saját kapujukat használni, inkább lezárva tartják, a második, hogy mivel jönnek-mennek, ételre-italra is szükségük van (bár mi lenne, ha kutat ásnának és megpróbálnának termelni valamit a területen?), a közlekedés során állandóan rátámadnak a meglepően békésen viselkedő ellentáborra.

De ha csak ennyi volna a baj, jó volna.

A Ligetvédők vagyontárgyai pár napja az elfoglalt épületekben maradtak, itt főleg napelemekről, grilltűzhelyről, laptopokról, könyvekről van szó – ezeknek nagy részére szó szerint rábontották az egyik épületet, egy napelem biztos, hogy darabokra tört, de a többi holmit is nehéz volna megtalálni ásatás nélkül. Márpedig ez akkor is vagyoni kár, akárhonnét nézem. Nem számít, miért volt ugyanis ott az idegen tulajdon, ha én a kocsmában veszíteném el a telefonomat, aki megtalálja, akkor is köteles nekem visszaadni, mert nem az övé, hanem az enyém. De ez az eset inkább arra hasonlít, mintha letenném a pultra a telefont, kimennék a mosdóba, és mire visszajövök, már nem mehetnék a pulthoz – az ott heverő telefon akkor is az enyém.

És, ami a Ligetvédőké, az akkor is az övék, ha be van temetve, ha kár esett benne, meg kell téríteni.

Persze, a háborúsdit játszó biztonságiak nem érik be ennyivel: aki a kerítés közelébe megy, azon át akar nézni, vagy megfogja, számoljon azzal, hogy megütik valamivel vagy hozzávágnak valamit. Soha annyi orvosi látlelet nem született demonstrációk kapcsán, mint most, de legalábbis az elmúlt hat év során nem – a helyzet, a kopasz biztonságiaknak köszönhetően nagyon eldurvult. Tegnap az egyik főszervező ujját próbálták összetörni, mikor létráról át akart pillantani a négy és fél méteres kerítés fölött, később ugyanőt durván meglökdösték az egyik kapunál, egy másik tiltakozót fapalánkkal vágtak fejbe – ez bizony már nem a Szabadság téri tiltakozás világa, ahol a rendőrséggel meg lehetett egyezni, és mindkét fél betartotta a játékszabályokat, míg lehetett.

No, de ott nem voltak kopaszok.

Ámde, ha négy és fél méter magas várfal mögött zajlanak az események, hogyan lehet tudni mégis, mi zajlik odabent? Kérem, a Ligetvédők kissé olvasottabbak a másik félnél, tudják, mi az a periszkóp. Tükröket tettek a fákra, azokon át mindent látnak, biztos távolságból, a kopasz janicsárok meg eszik a kefét dühükben.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy itt nem egy elfajult, eldurvult birtokvédelmi akciót látunk, hanem valaminek a főpróbáját. A biztonságiak nem hatóság, olyant is megtehetnek, amiért a rendőröket megbüntetnék – most szelíd környezet- és városvédők ellen vetik be őket, de ha beválik a módszer, minden demonstráción megjelenhetnek, és tűzzel-vassal verhetik szét a legkisebb tiltakozást is.

Nem csak a kormány ellen, bárki, bármi ellen.

Újabb, ezúttal félhivatalos erőszakszervezet jelent meg tehát a már amúgy is zsúfolt magyar piacon, aminek legnagyobb előnye, hogy nincs szolgálati szabályzata.

Bárhol, bármikor bevethető, mindez csak pénz kérdése.

Nem lesz könnyű a jövőben demonstrálni – már, ha egyáltalán lehetséges lesz. Mert sajnos az sem biztos ám. Nem lehetetlen, hogy az utolsó civil, ellenzéki megmozdulás tanúi vagyunk, ami ezután következne, már nem is fog következni.

Ugyanis, mint szeretve tisztelt belügyminiszterünk tegnap oly ékes szavakkal bejelentette, a gyülekezési törvényt módosítani fogják. Vagyis dehogy módosítják: hoznak egy vadonatújat, ismerve a magyar törvényhozási gyakorlatot, egy héten belül meg is fogják szavazni. Die Toten reiten schnell, a holtak gyorsan lovagolnak, mondja a német költő.

De miért baj ez, kérdezné a naiv választópolgár? Lehet, ez a törvény még jobb is lesz, mint a korábbi.

Dehogy lesz jobb. Két dolog máris szemet szúr benne, amiről lefogadom, hogy ki nem marad majd. Ugyan eredetileg arról volt szó abban az ügyben, amit az Alkotmánybíróság tárgyalt, hogy lehet-e tüntetni Orbán Viktor házánál (nem lehet, mert a lakók elemi szabadságjogai sérülnek), de az AB külön felhívta a Parlament figyelmét, hogy a törvényalkotás folyamán „a tiltási okok közé vegye fel a jövőbeli jogsértés veszélyét.” Ez esetben én viszont itt hívnám fel a Parlament figyelmét az Állami Jósda és Nemzeti Kristálygömb Intézet megalapításának felette szükséges voltára. Ugyanis nincs olyan emberi lény által végzett cselekmény, melynek során nem volna lehetséges akár véletlenül, akár szándékosan a jogsértés: ha lemegyek vásárolni, akkor is annyiféle módon követhetek el jogsértést, hogy még felsorolni is sok lenne. Ezért tehát, ha egy rendezvényt be lehet tiltani, mert elképzelhető, hogy lebonyolítása során történhet jogsértés, akkor mindegyiket be lehet – de hát a jog nem ismeri a feltételes módot, vagy sérül a törvény, vagy nem, tertium non datur, harmadik lehetőség nincs. És a jog nem foglalkozik a fikcióval, a jog tényekkel és eseményekkel foglalkozik.

A másik Achilles-sarka a közelgő törvénynek a helyszín megváltoztatása. Eddig a szervező bejelentette a demonstrációt a rendőrségen, ahol is általában pár napon belül válaszoltak neki, jelezték, hogy megfelel-é a bejelentett helyszín, ha nem felelt meg, választhatott másikat. Ez jó rendszer volt, az emberek – néha magam is ebbe a helyzetbe kerültem – meg tudták tárgyalni a hatósággal, hogy legyen, mint legyen, szinte mindig kompromisszum született. Különben a helyszínek rendszerint azért nem feleltek meg – már, amikor baj volt velük – mert nem szabad nagy mértékben akadályozni a közlekedést. Akkor lehetett alkudni, átvinni a szomszéd sarokra, vagy valahova a közelbe, nem zárkózott el a rendőrség a tárgyalás elől. Mindenki jól járt.

No, ezentúl nem így lesz. A rendőrség fogja kijelölni, hová kell áthelyezni a rendezvényt, nem a demonstrálók, szervezők találnak újat a régi helyett. Ami azt jelenti, hogy a Ligetvédők akcióit ennek a törvénynek az alkalmazásával egész nyugodtan áthelyezheti a szerv akár a Külső-Lóbél utca 138/d előtti térségbe, akár Kutyabürgözdre (oda talán nem, mert az nem a hatásköre, nem tartozik a fővároshoz). De bármit rakhatnak, bárhová. Aztán tüntessen mondjuk a volt budaörsi repülőtéren a kormány politikája ellen az, aki ki tud menni odáig, telik az erejéből, idejéből.

Bizony, ez is csak azt szolgálja, hogy az eddig legális civil tiltakozásokat kriminalizálják. És ha nem a kopasz biztonságiak verik majd szét őket, hát bevethető legyen akár a karhatalom is.

Ahol nincs törvénysértés, törvényt kell hozni, hogy legyen.

Nagyon ügyes, és fogadni mernék, hogy ennek a gyülekezési törvénynek is akad majd védője, prókátora – fogadott is, fogadatlan is, épp elég.

Azt mondanám, polgártársak, most tiltakozzunk, míg lehet, mert ha majd nem lehet, akkor már késő lesz.

De most már ne csak a Liget tarvágása ellen. Most már az új gyülekezési törvény ellen is.

Míg nem tilos.

Míg tehetjük.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Csodavárás Magyarországon

A Magyar Csoda olyan, mint a fata morgana egy olyan légköroptikai jelenség, amelynek során a távoli …