Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Túl a valóságon

Szele Tamás: Túl a valóságon

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, illetve idén kedves barátaim nem volt, értesítenem kell mindenkit, hogy Orbán Viktor átlépte a Legvégső Határt. Eljutott oda, ahol még ember sohasem járt, túl van már nem csak az igazságon, az Trump, a Valóságon is, jövőre kéne vele forgassanak egy Star Trek-filmet, de ebben a különleges helyzetben lehet, hogy a film fogja őt forgatni.

A magyar kormányfő tegnap a Várkert Bazárt a csillagok közé emelte fél kézzel, egyenesen a Gamma kvadránsba, és fedélzeti rádióadója értelmetlen jeleket sugárzott közben, viszont legalább folyamatosan: a tegnapi, utolsó összefüggő üzenetét az egész magyar sajtó próbálja dekódolni, de nem lehet. Megállapíthatatlan, mit üzen a költő. Vagy elfogyott a fedélzeten az antidepresszáns, vagy Borg támadás érte a Várkert Bazárt és mindenkit asszimiláltak, élükön a parancsnokkal. Ez utóbbi különben már felszállás előtt is gyanús volt. Sorsok, életek múlhatnak az üzenet desifirozásán, de sajnos, a tudomány mai állása szerint ez lehetetlen.

A tudomány – így a nyelvtudomány is – ugyanis innen van a valóságon, a beszéd már messze túl.

Hogy csak a legkirívóbb részleteket emeljük ki:

„A jólét ellenére az Európai Unióban (EU) a jövő árnyékot vet a jelenre.”

Bizony, de csak, ha a háta mögül süt a Nap. Fordított esetben a jelen árnyékolja be a jövőt. Különben pedig miféle árnyéka lehet egy fogalomnak?

Ezzel szemben Magyarországon „a holnap nem vet árnyékot a mára”. Na ja, kérem, töksötétben árnyék sincs.

„A holnap miatt nincs okunk idegeskedni, a családok talpra fognak állni és anyagilag is össze fogják szedni magukat. Ha mindenki rendesen elvégzi a munkáját, betartjuk a törvényeket, nem lesz baj, és minden évben mindenki előre léphet.”

Neki nincs is oka, az már biztos. És tetszik mondani, lesz egy adott nap az istenadtának, külön kijelölve az előrelépésre? Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére?

„A magyar takarítónőket, útkaparókat, rakodómunkásokat, culágereket és napszámosokat a jövőben is tisztelni kell; egy nemzet és egy ország vagyunk, nekik is megvan a helyük a mi közös jövőnkben.”

A magyar munkásosztály alázatosan, levett kalappal a kezében köszöni, hogy neki is van helye, és érdeklődik, hogy ha nem lenne, akkor ki a jófene dolgozna példának okáért? Tetszik tudni, az a kellemetlen, nehéz dolog, amit muszáj.

„Magyarországnak végre sikerült átlépnie az önsajnálat kultúrájából a cselekvés kultúrájába.”

Következik a hibrid kukorica kultúrája. A fejlődés dialektikus és megállíthatatlan.

„…bármennyire is csábító egy magyarnak a világkormányzás távlata…”

A micsoda? Nekünk? Egyelőre komoly távlat lenne újjáépíteni egy, azaz egy kórházat!

„Öt nagy támadást kell kivédeni idén”

A hatodikat, a legveszélyesebbet, kihagyta. Pedig amikor támadnak majd a szélmalmok, azokkal neki kell megküzdeni személyesen! Na jó, viheti még Sanchót és Rocinantét is.

„Brüsszel meg akarja majd tiltani a rezsicsökkentést.”

Ezt meg honnan tetszik venni? Ha eddig nem tiltotta… vagy esetleg az üzleti törvények megsértése miatt kis hazánk megint elbukott pár pert Strasbourgban, és most nyávogni méltóztatik, mint a kiscica, mikor száraz tápot kap zacskós helyett?

„Napirenden marad a migráció ügye is, mert hiába a véres valóság és az elborzasztó tények, a migránsok korlátlanul mozoghatnak egész Európában, ezért a kérdés úgy szól, hogy őrizetbe vegyék-e a migránsokat, amíg jogerős döntés nem születik róluk.”

De hiszen amelyik balszerencséjére hozzánk tévedt – nem sokan, pár ezren lehetnek – az kivétel nélkül őrizetben is van. Az átlagpolgár nem találkozik velük. Keveset tetszik sétálni az utcán. Az igaz, jól is tetszik tenni, mert nagyon megártana a méltóságos testi épségének.

„Meg kell majd küzdeni a nemzetközi szervezetek felerősödő aktivitásával, az átláthatatlan külföldi befolyásolási kísérletekkel is. Nemzetközi szervezetek fizetett aktivistáiról és magyarországi irodáiról van szó, itt nagytestű ragadozók úszkálnak a vízben, ez itt Soros György határokon átnyúló birodalma. A kvótanépszavazáson kinyilvánított népakarat ellenében az üzletember szervezetei azon dolgoznak, hogy százezerszám szállítsák Európába a migránsokat.”

Nincs Karácsony Corvin nélkül, Orbán-beszéd Soros nélkül. A kvótanépszavazáson kinyilvánított népakarat az volt, hogy a részvételi arányból láthatóan a magyar nép le kívánta tojni ezt a kérdést, házasodni sem lehet úgy, hogy nem jön el a menyasszony – mondhat a megjelentek száz százaléka is igent, ha nincs menyasszony, nincs nász. Ami meg a nagytestű ragadozókat illeti, aránytalanul veszélytelenebbek, mint egy magyar miniszterelnök. Ezt persze ő is tudja.

„A negyedik és az ötödik támadás az adópolitika és a munkahelyteremtő támogatások nemzeti hatáskörben tartását éri majd. Brüsszel újabb gazdasági jogosítványokat akar magához venni a tagállamoktól,
ezért fel kell tenni a kérdést, hogy továbbra is dönthetnek-e adóikról szabadon a nemzetek. A munkahelyteremtő támogatásoknál – mondta – ugyanez a kérdés, mert Brüsszel azokat is támadás alá veszi.”

Ja kérem: zárják elfele a pénzcsapot, az nem tetszik. Márpedig zárják. Az egésznek azért része az adóügyi megközelítés, mert az itthonra szánt kormánypropaganda szerint mi az Uniónak nettó befizetői volnánk, holott nettó haszonélvezői vagyunk. Most azt magyarázza – előre – hogy miért lesz nyomor két év múlva. Azt fogják ugyanis mondani, hogy többet nem adják Brüsszelnek a magyar adófizetők pénzét. Eddig se adták, sőt, Brüsszel adott nekünk. De nemsokára nem fog, és ők nem akarják a jövőben az országra költeni a befizetett adókat, hiszen eddig sem arra költötték. Ez ennek az értelme.

„Ebben az öt kérdésben nekünk, magyaroknak egyértelmű választ kell adnunk, ha azt akarjuk, hogy Magyarország a 2017-es évben is győztes ország legyen. Valójában mind az öt kérdés mögött a nemzeti önrendelkezés joga húzódik meg.”

Ó, hogyne: a régi rémálom az erős nemzetállamról, amely elhagyja az Uniót, el a Csillagflottát és végre azt csinálhat, amit akar. Kérdés, hogy megérné-e – még akár neki is – egy, a világtól elzárt, pillanatok alatt a középkori nyomorba visszasüllyedő diktatúrát vezetni. Mondjuk, a felső vezetés még megélne belőle valahogy, más sem. Öt kérdés? Öt feltételezést sem látok, mert a feltételezés vagy megalapozott, vagy sem, de ezeknek semmi alapjuk. Öt kimérát, azt látok.

„A jó kormányzás úgy viszi el a célhoz az embereket, hogy amikor a nép eléri célját, azt gondolja, nem is volt szükség a vezetőkre.”

Legyen erős, uram. A nép már most, ebben a pillanatban is úgy gondolja, hogy az égvilágon semmi szükség nincs az aktuális vezetőire. Tapasztalati úton jutott erre a következtetésre.

A rejtélyes üzenet tartalma körülbelül ennyi. Azt már tudjuk a megfogalmazásból és a gondolati mélységekből, hova lett Oravecz Nóra – nem Portugáliába ment, hanem elrabolták egy repülő csészealj segítségével, és most beszédeket ír Orbán Viktornak, Paulo Coleho és Glázser Bozsó társaságában – de azt még nem, honnét érkezett.

A Várkert Bazár ugyanis a térképek szerint Magyarországon van, de ezt a beszédet csak egy párhuzamos univerzumban lehetett volna elmondani. Melynek sorsa és történelme gyökeresen eltér a miénktől. Vagy Borg támadás érte a kormányt és most asszimilált állapotban vannak, vagy eljutottak oda, ahol még senki sem járt.

A Valóságon is túlra.

Mert ez már nem egyszerűen az Igazságon van túl (post-truth).

Ezek már nem „alternatív tények”. Ezek egyszerűen nem tények, ezek hazugságok, ez hagymázas őrjöngés nagy nyilvánosság előtt, és még meg is kell tapsolják a meghívottak.

A végére hagytam a legszebbet.

„Semmi sem olyan sikeres, mint a siker.”

Tény. És minden teljesen olyan, mint saját maga.

Kivéve Magyarországot.

Arra már lassan a Jóisten sem ismer rá.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Rezeda: Festett föld

Magyar Nemköztársaságunk Karmacs nevű településén, vagy annak határában – ahogyan képünk is bizonyság reá – …